A Japán Cserediák (Sunki)

Közeledés

Egy csattanást után támadóm összeesett.
Hiába próbáltam eszméletemnél maradni a feketeség elnyomott......

Sunoo pov.:

Egy tiszta szobában ébredek.
Emlékezetemből csak annyi maradt meg, hogy valaki leütötte az számomra ismeretlen férfit.
Azt sem tudom hol vagyok.

Forgolódni kezdek, amikor a fejem egy kemény mellkasba ütközik.
Ijedten fordulok a mellkas tulajdonosa felé.
Megnyugszom, amikor Ni-ki-t pillanatom meg, de eléggé zavarba jövök a történtek után.
Ni-ki mosolygós tekintete megnyugtat.
Kissé átölel, amin először furcsálok de visszaölelem.

Ezek szerint a megmentőm Ni-ki lenne.

-Köszönöm.-mondom halkan.

-Nem kell megköszönni, ez a barátok feladata nem? Hogy megvédjék egymást.-mondta boldogan.
-Jól vagy?-érdeklődik.

-Igen.-ölelem szorosabban.
-Nem is tudom elképzelni, hogy mit tett volna velem az a férfi ha nem lépsz közbe.....Köszönöm.-mondandóm közben halkan elsírom magam.

-Semmi baj, ne sírj.-vigasztal és még közelebb húz magához.

Eléggé megviseltek engem a tegnapi történések.
Bár nem meglepő.
Eléggé érzékeny természet vagyok.

Ni-ki kitalálta, hogy egy kicsit kitisztítsa a fejemet elmegyünk egyet sétálni ketten.
Egy egyszerű parkba mentünk miután sikerült valami ehetőt magamba tuszkolnom, Ni-ki parancsára.

Nagyon aggódik értem és vigyáz rám.
Egyre közelebb kerülünk egymáshoz, ami nálam elég ritka, hogy valakit közel engedek magamhoz.

A délutánunk kellemesen telt el.
Beszélgettünk, nevettünk élvezem a társaságát és azt hiszem, hogy ezzel ő is így van.....

Niki pov.:

Úgy érzem, hogy a kelleténél is jobban kedvelem, ami nagyon megijeszt.
Eddig a maffiája megszerzése fontosabb volt, de kezd megváltozni a véleményem.
De most a mindenféle fellángolást és pillanatnyi érzelmet félre kell tennem.
Most a hatalom a fontos és nem Sunoo.

Visszaemlékezés:

Amikor éppen a megbeszélt helyre igyekeztem ismét késésben voltam.
Szerintem már Sunoo is hozzá szokott, hogy az eddigi találkáinkról is mindig elkéstem.

Már majdnem a kávézónál voltam amikor egy ismeretlen alak elkezdte rángatni Sunoo-t ki az üzletből.
Nem számítottam, hogy ilyen fogadtatásban lesz részem, ezért egy kis sokkból felébredve azonnal a fiú után futottam úgy, hogy az idegen ne vegyen észre.
Egy sikátorba húzta Sunoo-t és fujtogatni kezdte.
Nem tudtam, hogy hirtelen mit tegyek, ezért egy vas csövet kaptam a kezembe és az ismeretlen alak hátának vágtam, amelynek következtében azonnal össze esett.
Sunoo hirtelen ájult el az ismeretlen fujtogatásától.
Oda futottam hozzá és ébresztgetni kezdtem. Nem történt semmi, úgy döntöttem, hogy felviszem magamhoz.
Mivel nem messze a hely ahol lakom így feltűnésmentesen otthonomba tudtam vinni.

Az ágyamba befektetve kezeltem le sebeit és betagargattam, majd egy puszit nyomtam homlokára.
Amikor leesett hogy még is mit csináltam azonnal egy gyengéd pofont adtam magamnak.
Még is mit csinálok?!

Gyerek korom óta arra neveltek, hogy ne engedjek senkit se túl közel magamhoz.
Ha pedig egy feladatot nem tudtam teljesíteni vagy nem akartam gyilkolni, akkor pedig fazikailag és lelkileg is egyaránt bántottak.

Ilyen egy gyerek élete egy maffiában.
A nevelőapám aki a jelen pillanatban azt a bűnszervezet vezeti amiben felnőttem, név szerint Jackson.
Jackson-ra tekintek apámként bár ő soha sem tekintett rám fiaként.
Mindent megkaptam, amire szükségem volt, csak éppen figyelmet és szeretetet nem.

De egyszerűen egy gyerek nem tud elviselni olyan körülményeket amit abban a maffiában kellett elviselniük a gyerekeknek.

A mai napig mély nyomként vannak jelen az életemben ezek az ott töltött évek.
Utáltam, hiába neveltek arra hogy öljek vagy tegyek rosszat, belül mindig is tudtam hogy ez így nem jó.
Az ember természetét csak úgy nem lehet megváltoztatni.....

Visszaemlékezés vége

Sziasztok 🌺

Hagyok itt pár képet mert miért ne?

Na, Bye Bye👋