A Japán Cserediák (Sunki)

Ismerős Ismeretlen

Ni-ki pov.:

Az Allergiás reakció miatt kellett a hirtelen operáció.
A fiú túlélte a műtétet bár felmerült egy kis komplikáció emiatt újra kómába került.
Mint kiderült az előző orvosa teljesen félrediagnoztizálta és így nem kaphatta a megfelelő ellátást.
Az a betegség, amivel jelenleg él elég ritka, nehezen kezelhető, de nem halálos.
Elkészítettük számára a legjobb ellátási tervet.
Egy nagyobb probléma van csak, ami elég jelentős.
A gyógyszer, amit e betegség ellen alkalmazunk nagyon drága.
Külföldről érkezik és nehéz beszerezni ezen kívül ritka.
Ha nem tartanak igényt a gyógyszer beszerzésére, akkor sajnos Sunoo-nak nincs esélye a túlélésre...-fejezi be az igen hosszúra sikerült monológot az orvos.

Egy meghajtás után, amit én is viszonoztam, elsétált.

Sokkoltan állok egy helyben az előbb hallott infókat feldolgozva.

Még is honnan fogok én pénzt szerezni a gyógyszerekre?
Valahonnan kell pénzt keresnek.
Nem hagyhatom, hogy meghaljon.

Haza mentem összepakoltam a cuccaim, hogy minél gyorsabban elmehessek ebből a házból.
Nem tudom hova menjek, de az biztos, hogy nem maradok itt.
Mindent bedobáltam egy bőröndbe, majd csak kimentem vele az ajtón.
Még van valami.
Bementem utoljára az ,,apám" irodájába.
Szerencsére ő pont nem volt bent.
Az asztalhoz mentem és keresni kezdtem azt a bankkártyát amit még a 14. születésnapomra nyitott nekem.
Nem kellett sokáig kutakodnom, mert a Z egyik fiókba volt bedobva.
Zajt hallottam a földszintről így gyorsan elrejtőztem az asztal alatt.
Nyílt az ajtó.
Szinte biztos voltam abban, hogy ki jött be.
Ez az iroda minden családtag számára egy tiltott terület volt, kivéve ugye nevelőapámat.
Az asztalhoz közeledett, ami miatt kicsit megfeszültem.
Kipillantottam a bútor alól és pont megláttam, ahogy levesz egy fekete kabátot, maszkot és egy sötét kalapot.
Ismerős ez az öltözet, bár még sosem láttam.
Gyorsan el is hagytam a házat ez után.
Szerencsére senkinek nem tűnt fel semmi.
Örültem, hogy végre szabad vagyok.
Az első ötlet, ami beugrott, az volt, hogy kiveszem egy hotelszobát, ameddig nem tudok valami jobb megoldást.
A legközelebbi szállodába el is mentem.
Belépek az épületbe és a recepcióshoz megyek.

-Jó estét, szeretnék kivenni egy egy ágyas szobát két éjszakára.-mondom neki, majd ő elkezd valamit potyogni az számítógépén.

-Rendben, a harmadik emeleten jó lesz?-

-Igen.-mondtam és átnyújtottak neki a kártyát.

-Uram, ez a kártya bél lett fagyasztva. Sajnálom, de nem így tudok segíteni.

Csalódottan hagyom el az építmény.
Számíthattak volna rá, hogy az apám befagyasztja a kártyát.
Most mi legyen?

Céltalanul sétáltam az utcákon, az orvos mondataira visszaemlékezve.
Ki lehet az a személy, aki majdnem Sunoo halálát okozta?
Méghozzá befolyásos ember is volt.
Ááá...túl sokat gondolkodok.
Majd a rendőrség úgy is megtalálja.
Az a lényeg, hogy Sunoo él.

Szomorúan barangolni be az utcákat bőröndöt magam után húzva, amikor eszembe jut egy ötlet...