Egyedül a világ ellen...+Ő

5.

Első óra irodalom, leültem a szokásos helyemre és zenét hallgattam. Még óra közben is.

-Oké, az év első jegyét két hét múlva kapjátok, egy páros munkára. Üljetek valaki mellé, és válasszatok egy verset, és elemezzétek 3 oldalt kérek fejenkét. 2 hét a hatátidő.-mondta a tanárnő.
Ilyenkor jön az, hogy megvárom kinek nincs párja, és mellé ülök. Vagy ha páratlanul vagyunk, akkor egyedül dolgozok.

-Leszel velem?-ült le mellém Aidan.

-Ha azt hiszed, helyetted fogom megcsinálni akkor tévedsz. Senki helyett nem fogom.-hallkítottam le a zenét.

-Közösen csináljuk, mindenkinek van már párja, édes.

-Hát ez szuper.-dünnyögtem.-Akkor a könyvtárban megcsináljuk.

-Vagy nálad is lehet.-kacsintott.

-Hah nem. Alapból nem idevalósi vagyok.-mondtam.

-Mi? Ezt nem tudtam. Akkor hol élsz?-kérdezte meglepetten.

-Nem kötöm az orrodra.

-Jó, akkor megnézem Facebookon.-vette elő a telefonját, és felém fordította, hogy megtalálta hol lakom.-Akkor csináljuk nálam.

-Szerintem jó a suliban.-mondtam és észre vettem, hogy csörög a telefontom persze levolt hallkítva de láttam, hogy Alexander az.

-Mi van?-vettem fel.

-Jó ne köszönj, hisztis....-dünnyögte.

-Mi a baj?Alig egy órája találkoztunk.

-Csak annyit akartam, hogy haza viszlek majd de mindegy. Látom neked nem alkalmas.

-Nyugi bro. Ez érdekel 2-re gyere értem.

-oké, de meglepi helyre viszlek.-kuncogott.

-Jó, nem érdekel most. Puszi.-tettem le. Majd vissza néztem Aidanre, aki engem nézett.

-Akkor nálam holnap?-kérdezte.

-Majd látjuk.-biztos nem megyek el hozzá. Még azt kellene.

*Alex♡ üzenetet küldött*
Jött az értesítés a telómra, ami a padomon volt.

-Csicska nem engedted, hogy befejezzem. Sajnálom, hogy nekem kell, hogy elvigyelek...de szeretlek.🥲

Össze ráncolt homlokkal néztem.
Kicsengettek ezért, elhagytuk a termet. Én kiültem az udvarra és Alex üzenetén gondolgkodtam. Mikor valaki leült mellém.

-Szia cicus.-kacsintott egy számomra idegen fiú rám.

-Mit akarsz?-kérdeztem bunkón és arrébb ültem a padon, mert túl közel volt a srác.

-Csak láttam, hogy egyedül vagy, és hát dögös is vagy. Ezt nem hagyhatom, nincs kedved ellógni a következő órát? Elmehetnénk hozzám.-tette a kezét a terérdemre és egyre fejjebb halad a combomig. Felpattnatam a padról és elindúltam be a suliba. De a srác csak nem hagyta.

-Nyugi van cicus.-Tólt neki a falnak. És a kezemet lefogta, majd közelebb hajolt hozzám.-Ez nem kérdés volt, megyünk és kész.

-Nem.-mondtam.

-Na gyere.-kezdett el húzni.

-Engedj el! Segítség-kiabáltam. Mire a kezét a számra tette. Már becsengettek senki nem volt az udvaron.

-Ne kiabálj! A végén még észrevesznek, nem lesz semmi baj, csak játszunk egyet.-itt lefolyt egy könnycsepp az arcomon.

-Kérlek! Nem akarom.

-Hah nem érdekel. Gyere má...-nem bírta befejezni amit mondott, mert Aidan leütötte. Majd elkezde rugdosni és ütögetni. A srác már könyörgött neki, hogy engedje el.

-Jól vagy Melody?-jött oda hozzám, és átölelte a vállam.

-I-igen.-dadogtam mire ő gyengéden átölelt.-Köszönöm Aidan.

-Ugyan.-Símogatta meg a hajam.-Gyere elviszlek egy csendes helyre. Dupla óránk van Mr. Kartnerrel a spanom. Nem írbe minket.

-Bízhatok benned?-kérdeztem félénken.

-Persze. Tudom nem vagyok valami jó fiú, de veled soha nem tudnék bunkó lenni.-bólintottam és kisétáltunk az iskolából. Nem értettem magamat. Előbb akart valaki kiráncigáltni, de akkor nem mentem, most meg Aidan megkér és már megyek is. Beszálltam az autójába és elhajtottunk egy csendes helyre ahol kettő pad volt. Leültünk, én csak bámultam előre.
A fiú a táskájából előhúzott egy műanyag dobozt, és egy villát.

-Sportoló vagyok, ennem kell. Kérsz?-nyújtotta felém a kajáját. Mire megráztam a fejem. Majd az órámra néztem lassan 11óra. És a turmixon kívűl nem ettem még ma semmit. Kicsit éhes voltam, de mégsem ettem. Ha ételre gondolok akkor hányingerem van. De tudom, hogy muszáj ennem. Ezért előhúztem a műanyag uzsis dobozomat, és felnyitottam. Egy kis üzenet volt a tetején
*Edd meg mindet Melody, sajnálom a délutant. Puszi anya.*

Na jó mi a franc lesz délután. Elő vettem a telefonom és hívtam Alexet.
-Szia..-kezdtem.

-Szia, minden rendben?-kérdezte óvatosan.

-Aha. Vagyis nem. Mi a franc lesz délután?-kérdeztem higgattan. Láttam, hogy mellettem Aidan, össze ráncolja a homlokát.

-Jövőhéten a korházba nem rendel az orvosod ezért, ma megyünk kontrolla. Tudom mennyire nem szereted. De délután viszlek.-na jó... ez nem jó hír. Amikor tudom, hogy megyek az orvoshoz, akkot előtte lévő napokba megpróbálok többet enni. De most már nincs időm.

-Nee. Légyszi ne. Nem akarom.

-Sajnálom Mel.

-Nem lesz jó az eredmény.-suttogtam.

-Látom rajtad, hogy nem javulsz. Próbálj meg enni. Mennem kell órára. Szia.

-Hello.-Suttgogtam és letettem a telefont.

-Minden rendben?-kérdezte félénken, Aidan.

-öm ja.-mondtam a szemébe. Nem hinném, hogy elhitte de ez van. Majd az uzsonnámra néztem. A maradék étvágyam is elment. Nem kell nekem étel. Az alakomat meg soha senki nem fogja látni. Nem érdekel, ha fogytam is. Az uzsonnámat behajítottam a táskámba és csak bámultam előre. De egy idő után meguntam.

-Mit sportolsz Lokanwood?-kérdeztem kedvesen.

-Focizok Cabei.-mosolygott.

-Tipikus fiú. Rohangálsz egy labda után.

-Na ne szóld le.

-Próbálom, de nem látom benne a logikát. Egy halom srác fut egy labda után, mint a hülyék.-nevettem.

-Lehet, hogy mások hülyék, de én nem.

-Tudnék vitatkozni. Ugyan olyan seggfej vagy mint a többi focista.

-Lehet.

-Nem lehet. Hanem tuti.-mosolyogtam gúnyosan a kék szemeibe.

-Gyere el, egy edzésemre. És meglátod, hogy izgalmas.-mondta kedvesen.

-Majd lehet.-bólintott. Még maradtunk egy ideig, de utána vissza kellett menni a suliba egy órára. De az az óránk külön volt. Nekem smink oktatás volt. Neki tesi. Utána jött Alex.

-Készen állsz?-adta a kezembe a sisakot.

-Nem.-mondtam és feltettem a fejemre.
Felültem mögé és elhajtottunk a korházhoz.