Egyedül a világ ellen...+Ő

21.

Reggel arra keltem, hogy valaki puszilgat. Megfordultam és próbáltam tovább aludni. De Aidan lehúzta rólam a takarót, és a lábaimközé mászott.

-Jó reggelt Hercegnőm!-Mosolygott rám.

-Reggelt'.-Dünnyögtem álmosan. És a kezemet a szemeimre tettem. De persze ő elvette onnan és megcsókolt. A kezeimet a tarkójára kulcsoltam és magamhoz húztam. Aidan rám feküdt, és majdnem agyon nyomott, de mégis érezni akartam őt. Aidan a fejét a melleimre hajtotta. Egy kis ideig így feküdtünk.-Oké leszálhatsz!-Nevettem.

-Olyan kényelmes a cicid, nem akarok lemászni rólad.-Durcizott.

-De muszáj lesz. Úristen de nehéz egy férfi...
Aidan nevetve mászott le rólam, és egy csókot nyomott pólón keresztül a melleimre. Felöltöztem és lesétáltam a konyhába. Aidan már itt volt, bár ő nem öltöztött fel.

-Jó reggelt.-Köszöntem.

-Szia drágám.-Köszöntött Maria és elém tólt egy tányért.

-Köszönöm.-Mondtam mosolyogva.

-Fúj Aidan öltözz már fel, elmegy az étvágyam tőled.-Fintorgott Lana. Maria és én hallkan kuncogtunk.

-Hah szeretnél te majd, olyan pasit aki így néz ki, mint én.-Puffogott Aidan.

-Te ezt, hogy bírod elviselni?-kérdezte a kislány tőlem. Mire elhúztam a számat.

-Nehezen.-Ingattam a fejem, és próbáltam vissza tartani a mosolyomat.

-Mindig is nehéz eset volt....-Gondolkodott el egy pillanatra Maria.
Aidan letette a szendvicsét, és mind két kezét tiltakozva felemelte, a feje mellé.

-Miről beszéltek?? Én nehéz eset?? Pfffffhh. Ti nők vagytok a nehéz eset.-Durcizott.

-Látod, most is te hisztizel.-Mondta Lana és igaza volt. Már nem bírtam vissza tartani a nevetésemet. Rázkódó vállal nevettem ki, a barátomat.

-Mel most komolyan kinevetsz?-Hőkölt hátra.

-Én nem.-Kamuztam.

-Az eszem megáll. A pasidat kineveted?-Nézett a szemembe, én meg álltam a tekintetét.-Akkor legközelebb ennyit se fogsz belőlem látni.-Mutatott végig a felsőtestén.

-Így is sajnálom, hogy ilyen sokat kellett, hogy lásson belőled.-Vágta rá a húga.

-Pff hidd el, hogy könyörög nekem mindig, hogy vetkőzzek...-Mondta Aidan. Mire még hangosabban kezdtem nevetni, Lana a szemeit forgatta Maria pedig azt se tudta mitörténik.

-Dehogy könyörög neked.-Láttam, Aidanan, hogy kezd elege lenni azért felálltam és nevetve mellé léptem, és megsimogattam a haját. Majd a fejét magamhoz szorítottam és úgy öleltem. Aidan félkezével a derekamat ölelgette.

-Na ez már az én barátnőm.-Dünnyögte a mellkasomba.

-Nem hagyhatom, hogy egy 9 éves az egódba gázoljon.-Mondtam, és beharaptam a számat, hogy ne nevessek. Maira és Lana összenéztek és kitört belőlük a nevetés. Lassan elengedtem Aidant. Aki az ölébe ültetett, félkézzel a derekamat fogta. Én meg a kezemmel a nyakát karoltam át.

-Aidan ma jön az apád.-Mondta Maria.

-Jó én nem érek rá. Kötelező edzésem van ma. Itt van Lana, majd ő foglalkozik Oliverrel.

-Én biztos nem. Nekem sincs kedvem Oliverhez.

-Hé-he. Nem Oliver hanem Apa.-Mondta Maria.

-Az ilyen nem apa.-Dühöngött Aidan. Az egész teste bevolt feszülve.

-Ez van drágáim. Kiváncsi rátok és akkor is az apátok....

-Hah dehogy az...-kezdte Aidan de félbe szakítottam.

-Nyugi Aidan.-Símogattam végig az arcát ami meglágyult. És bólintott egyet.
Lana és Maria nyitott szájjal néztek rám. Lassan de sikerük megreggelizni. Aidannel felmentünk a szobajába, én az ágy szélén ültem. Aidan levette a sortját és ruhát keresett. Az a látvány. TE JÓ ISTEN. Szerintem még a szám is tátva maradt. Eszméletlen szexi. Mindene kidolgozva, izmosra.....

-Ennyire tetszik a látvány?-Kérdezte Aidan. Hupsz lehet egy pillanatra el bambultam.

-Hátt...nem rossz. És alapból az enyém vagy...szóval bámulhatlak.-Mondtam az igazat. Aidan oda sétált hozzám, megfogta a kezem és felállított. Huncut mosoly volt az arcán.

-Szeretnéd, hogy levegyem a boxerem?-Türte a fülem mögé egy hajtincsemet.

-Annak nincs még itt az ideje.-Pusziltam meg a mellkasát.

-Sajnos...Hé és te amúgy bámulhatsz engem, de én meg egy percig se nézhettem a cicid?!-Ingatta a fejét.

-Ilyen az élet.-Karoltam át a nyakát.

-Borzasztó vagy.-Ölelt még közelebb és megcsókolt.
Délelőtt még haza vitt Aidan. Úgyvolt, hogy a hétvégén már nem találkozunk. Ma neki edzése van. Holnap meg tanulunk hétfőre.

-Sziasztok. Megjöttem.-Léptem be a házba. Egyből, Emma és anya "szaladtak" ki a konyhából elém.

-Milyen volt a randi?-Kérdezte Emma türelmetlenül.

-Tökéletes.-Mosolyodtam el halványan.

-Na gyere, és mesélj el mindent.-Fogta meg a kezem Emma, és felrángatott a szobámba.

-Oké. Oké. Elmesélek mindent.-És hát elis meséltem, Emma vissza tartott levegővel hallgatott még pislogni se nagyon pislogott. A történet végén elkezdett ugralni, és sikítozni.

-Ésss esteeeeee történt valami?-Puhatolózott.

-Nem.

-Mi? Nem?

-Aidan...ő más...ő képes várni rám. Tudja hol a határ, és nem lépi át.-Mondtam.

-Ezt jó hallani.-Sétált be Alex.

-Hah te nem ilyen vagy.-Nézett Emma Alexre.

-Mi? én türelmesen vártam rád. Az már a te hibád, hogy egy hét után beadtad a derekadat.-Mosolygott rá pimaszul.

-Juj emberek nem vagyok kíváncsi erre.-Hőköltem hátra. Emma elnevette magát és Alexhez lépett.

-Szeretlek te hülye.-Mondta a lány.

-Szeretlek.-Suttogta Emma ajkára Alex.

-Ez nagyon romantikus de ne itt.-Forgatta a szemem. A szerelmesek elhagyták a szobámat, még pont időbe mielőtt levetkőztették volna egymást.
Ebédelni nem ebédeltem, mert későn reggeliztem Aidanéknél. Délután elkezdtem tanulni. Olvastam is egy kicsit majd úgy döntöttem 4 óra felé elmegyek futni. Felvettem egy cicanadrágot, pólót vastag pullóvert és kimentem futni. Rohadt hideg volt, kb 30 percet futottam, és jöttem is haza. Beszéltem Aidannal elmesélte, hogy ott van náluk az apja, de ő addig nem megy haza amíg elnem megy és, hogy sajnálja Lanat, hogy neki otthon kellett maradnia. Ezek után vissza mentem matekozni. Hát deee, hogyis mondjam gyors feladtam és inkább lementem vacsorázni. Anya készített vacsit. Megvártuk amíg mindenki lejönt és elkezdtünk enni. Próbáltam mindenből enni. Tele szedtem a tányéromat. Majdnem megettem mindent mikor a fejembe megszólalt egy kis hang. ,,Mit tettél Melody?" Kérdeztem magamtól. Elég sokat ettem. A fejembe a két hang veszekedett az egyik örült és fellélegezhetett a szervezetem. A másik pedig kiakadt és rámutattott arra, hogy kövér leszek, ha ennyit eszek. Több se kellett nekem. Kitoltam a székemet és elkezdtem szaladni. Kicsit szédültem, de a fürdőig nem álltam meg. Amint oda értem kihánytam mindent. Sírva hánytam, nem akartam ezt tenni de megint megtörtént de most, nagyon rosszul voltam. A családom utánam futott. Kéredezgettek, hogy jól vagyok-e. De nem bírtam válaszolni nagyon szédült a fejem. Majd nehezen kiböktem egy mondatot.

-Alexander.....-kezdtem, nem tudom miért, Alexet mondtam, és azt se, hogy miért Alexandernek neveztem. Bátyam oda pattant hozzám és próbált nyugtatni.-Nem vagyok jól.-Mondtam és elcsuklott a hangom. Hirtelen nehéznek éreztem a testemet, a környezetet az életet. Hagytam, hogy a sötétség elnyeljen, nem harcoltam tovább. A szervezetem feladta.