Egyedül a világ ellen...+Ő

11.

-Most rosszul láttam, vagy komolyan Nick volt veled?-hüledezett Alexander a szobámba. Én az ágyon ültem, mellettem pedig Emma.

-Jól láttad.-mondtam.

-Mit akart?-kérdezte láttam rajta, hogy nagyon ideges.

-Semmit. Aidan-hez, ment oda. Aidan nem tudta, hogy ismerjük egymást ezert bemuatott minket....

-Jobb lenne, ha elkerülnéd Aidant.-tanácsolta.

-Meddig fussak el a múltamtól?-Kérdeztem.

-Nem úgy értettem, csak már lassan 3 éve Mel. 3 éve történt és még mindig szekálnak. Nem akarom, hogy újra kezdődjön.-sóhajtott. És leült Emma mellé. Emma autómatikusan átült Alex ölébe, a fiú boldogan ölelte át hátulról. Az állát a lány vállára helyezte. Undorítóan szerelmesek.

-Oké, valamit kitalálok. Majd max elkerülöm Aidant.-mondtam de én se gondoltam komolyan.

-Egy olyan jó pasit, komolyan elkerülnél?-tette fel a milliós kérdést Emma. Ott a pont nála, persze, hogy nem.

-Hát nem tudom.-húztam el a számat.

-Neked bejön Aidan?-kérdezte meglepetten a bátyám.

-Egy szóval se mondtam, csak nem tagadtam, hogy jól néz ki.

-Jézusom ti nők.-forgatta a szemét. Mire Emma felnevetett, Alex meg arcon puszilta.

Éjjel Nickkel álmodtam, hogy bocsánatot kér, és közli ő még mindig szeret. Hát igen, én tényleg szerettem őt, és szerintem ő is engem.
Reggel busszal mentem, a suli parkolójában megláttam Aidant integettem neki mosolyogva, mire éppen csak bólintott. Első óránk külön volt. Másodiknál már bent ült a teremben, mikor beértem leültem mellé.

-Szia.-köszöntem, rám sem nézett.-Akkor holnap filmezünk?-kérdeztem kedvesen, mert tényleg volt kedvem hozzá.

-Nem.-vágta rá. De rám se nézett.

-Valami baj van?-érdeklődtem.

-Mondd meg te!-végre rám nézett, és csak haragot láttam a szemeiben.

-Én?-húztam fel a szemöldököm, értetlenkedve.

-Te! Miért akarnál egy olyannal filmezni akihez semmi közöd?-gúnyolódtt.

-Mi?......jaaa a tegnapi.-esett le mit mondtam Nicknek.-Sajnálom.....de hiddel, csak neked akartam jót.-és ez igaz is volt. Nem akartam, hogy valami hülye pletykát kitaláljon Nick, és beszennyezze vele Aidant.

-Persze, csak nekem akartál jót.

-Igen....-motyogtam.

-A barátok nem ilyenek, és én nem szeretnék ilyen barátot.-Nézett csalódottan a szemembe.

-Neharagudj rám. Én nem akartam rosszat.....csak ez bonyolult. És te vagy az egyetlen barátom.

-Hah helyesbítek most már egy barátod sincs.-mondta cinikusan, de mégis szemtelenül édesen.

-Oké. Megértettem.-Fordultam el mellőle. Annyi szart túl éltem, most miért nem lepődök meg azon, hogy az egyetlen ember akit megkedveltem az is megutál.

A napok teltek. Talán még többet voltam egyedül mint eddig. Azt vettem észre, hogy megjátszom magam mások előtt. Mindenkivel kedves vagyok, és csak a jót mondom, vagy mutatom. Már otthon is....Alex mostanába sokat tanul és nincs ideje rám. Én meg nem fogom megkérni, hogy szakítson időt rám. Ezért amit eddig vele beszéltem meg, azt most elnyomom magamban. A pszihológusomnak nem nyitok, mert nem akarom, hogy bármit is tudjon rólam. A suliban senkivel nem beszélek Aidannal több mint két hete nem beszéltem.
Most épp a suliból indulok haza. Mikor valaki nekem jött.