Egyedül a világ ellen...+Ő

19.

Nagyon rosszul aludtam. Végig azon agyaltam, hogy közöljem azt, hogy anorexiás vagyok, és, hogy a betegség felemészt. Féltem a reakciójától, mi van ha elítél mert beteg vagyok. Gyomor görcsel keltem fel. Még csak 7 óra van. 10 percig merengtem össze-vissza. Mikor megszólalt a csengő. Szuper, még felöltözni se volt időm. Egy melegítő hosszúnadrágban és egy pólóban mentem ajtót nyitni. Mióta bántom magam, hogy ütögetem a combom azóta, hosszú nadrágot hordok. Mikor azt ajtóhoz értem, nagy levegőt vettem. És kinyitottam. Aidan mosolygott rám. Hihetetlen, hogy ez a srác ilyen korán is ilyen jól tud kinézni.

-Szia.-mosolygtam rá, az összes rossz gondolatom eltűnt mikor megláttam.

-Szia.-Lépett be és megpuszilta a homlokom. Levette a kabátját és a cipőjét, és feljött a szobámba. A többiek nem voltak már itthon, úgyhogy ketten maradtunk. Aidan leült az ágyamra, én annyira ideges volt, hogy fel-alá járkáltam. Nem bírtam leülni..

-Nyugi, hercegnő.-mondja. Mire nagy levegőt veszek.

-Szóval ez is eljött, hogy elmondjam. Szóval Aidan, én beteg vagyok kb 3 éve kezdődhetett, de nyár óta komoly. Nagyon.- Aidan lesápadt.- Szóval én.....én-Kezdtek el potyogni a könnyeim.-Én anirexiás vagyok.-mondtam ki, mire Aidannek kitágultak a szemei.-Kérlek te ítélj el. Mondtam, hogy elcseszett vagyok.-Sírtam jobban. Aidan felállta és felvett, majd vissza ült és engem az ölébe helyezett.

-Semmi baj.-Próbált nyugtatni.-Soha nem bírnálak elítélni. Csak féltelek. Nagyon.-Símogatotta a hátam.-Túl leszünk ezen ketten. Segítek neked, nem hagyom, hogy bajod legyen. Te vagy a legfontosabb nekem.-Mondta lágyan. Mire megcsókoltam. Vissza csókolt és elhittem, hogy minden megjavul.

-Amikor nem megyek iskolába az azért van, mert biztos hánytam elötte és gyenge vagyok. Aidan én hánytatom magam.-Zokogtam a vállába.-Nem bírom már egyedül, ezt az egészet felemészt, csak fogyok, fogyok nem, bírok hízni.

-Annyira sajnálom. Ne sírj, kedvesem.-Simogatott. Lassan abba hagytam a sírást. És csak ültem az ölében.-Köszönöm, hogy elmondtad.-Csókolt meg. Percekig csak öleltük egymást. Majd felálltam.

-Fel kellene öltöznöm.-mondtam, már jobb kedvűen. Előkerestem egy farmert, pólót, pulcsit.

-Öltözz csak, én addig a konyhába leszek.-Puszilt arcon. Tetszett, hogy lement megvárni. Nem előtte kellett átöltöznöm. Aidan a konyhában valami reggeli félét csinált. Feltalálta magát...
Valami szendvicset ettem, az elmondása szerint, ez annyira finom, hogy minimum 3-at megeszek. Hát egyet ettem meg, de azt is nyögve-nyelősen. Reggelink után, volt még egy kis időnk addig inkább beszélgettünk. Majd felöltöztünk és indultunk suliba, az oda vezető úton, Aidan végig a térdemet fogta. Imádom az érintését. A suli előtt még megvártam, hogy elszívjon egy cigit.

-Lekellene szoknod, a dohányzásról.-Mondtam. Mire a fiú összeráncolta a homlokát.

-Miért? Zavar?

-Nem. Csak nem egészséges.

-Hát tényleg, nem az. De majd egyszer leszokok.-Nyomta el a csikket és arcon puszilt.

-Mikor végzel?-kérdeztem.

-Fél 3, de még edzésem is lesz.

-Oo oké. Lesz ma kettő közös óránk. Utána majd találkozunk holnap.-Aidan velem szembe megállt, azt egyik kezével felemelte az állam, és egy puszit adott a orromra. Elmosolyodtam. A nap továbbiakba lassan telt, a közös órák azok jók voltak Aidannel, vagy zenét hallgattunk vagy beszélgettünk. Igen..... tudom, órán nem kellene. Az ebédszünetben, nem akartam a menzára menni, tudtam, hogy ott van Aidan de azt is, hogy Holly is. Ma találkoztam vele az első szünetben, és olyan csúnyán nézett rám, hogy inkább tanultam az ebédszünetben. Mikor végeztem nem siettem nagyon haza. Ezért úgy gondoltam megnézem Aidan edzését. Még volt 15 percem amíg kezdődik. Komótosan elsétáltam a sport csarnokig, és bementem. A lelátók felé sétáltam, láttam, hogy az egyik oldalon ott ül Allie, ő biztos Austint nézi meg, hisz a pasija. Mellette meg Holly ült. Na de, hogy ő minek jött nem tudom. Direkt a másik lelátóra ültem. Ők nem vettek észre, amit nem bántam. Már vagy 10 perce üldögéltem, mikor elkezdtek jönni a pályára a fiúk. Holly majd' leesett a székről úgy tette megát az összesnek. Végre megláttam Aidant is, a szívem hevesebben kezdett el verni. Nem nagyon nézelődött a lelátók felé. Austinnal nevettek valamin, mikor Holly ráfeküdt a korlátra, és úgy vihorászott.

-Sziasztok fiúk.-Integetett Aidannek és Austinnak. A srácok felnéztek rá és csak intettek, és tovább nevettek valamin. Az edző megérkezett és kezdődött is. Aidan először is, nagyon ügyes volt, másodszor eszméletlen jól nézett ki. Az edzés hamar eltelt. A srácok épp elpakoltak mikor a lelátóval szembe az egyik fiú integetett nekem. Feláltam és a korláthoz sétáltam, és vissza integettem. A srác tovább bámult, amitől egy kicsit zavarba jöttem.

-Mit bámulsz?-Lépett oda Austin. És rám nézett. A fiúk már indultak volna öltözni.

-Ooo Melody szia.-Intett nekem Austin mire vissza integettem. Láttam, hogy Aidan sétál már ki mikor, meghallotta a nevemet, és vissza sétált a fiúkhoz. Megállt mellettük és felnézett. Olyan aranyosan elmosolyodott, hogy elolvadtam. Majd kicsit oldalra döntötte a fejét és úgynézett rám.

-Ő ki?-kérdezte az a srác aki először észre vett.

-A barátnőm.-Felelte Aidan. Amitől egyből elpirultam. Szóval a barátnője vagyok. Azta nagyon jó érzés. Megfogtam a cuccaimat és lesétáltam. Aidan odajött hozzám és megcsókolt. A srácok mellettünk, megveregették Aidan vállát.

-Hogy, hogy eljöttél?-karolta át a derekam.

-Megakartalak nézni.-Mondtam az igazat. Aidan megpuszilta a fejem tetejét.

-És jó voltam?-húzott sunyi mosolyt a szájára.

-Nem voltál rossz.-Bólogattam elfolytott mosollyal.

-Nem rossz max a pirítós. Én nagyon jó voltam.-Mondta mire elnevettem magam.-Átöltözök és ha ráérsz akkor eljöhetnél hozzánk.

-Ráérek.
Aidan bement öltözni én meg addig, kimentem. Holly ott sétálgatott fel-alá. Valamiért nagyon ideges volt. Allie próbálta nyugtatni. Aidan nagyon hamar átöltözött kijött, megfogta a kezem, és elindultunk a parkolóba. Holly bevágott elénk, mire megálltunk.

-Aidan haza tudnál vinni?-nyávogott.

-Nem.-Vágta rá flegmán. Mire halványan elmosolyodtam.

-Most ez komoly?-hisztizett.

-Mi?-kérdezte Aidan.

-Komolyan ezt az anorexiás, ribancot választod helyettem? Nézz már rá, leesik róla minden-Kiabált. Áu ez fájt. Tudom nem tudja, hogy tényleg az vagyok, csak random keresett egy szinonímát a testemre, és hát az anorexia volt....meg a ribanc. Aidan megfeszült. Láttam nagyon ideges.

-Normálisan beszélj..-kezdte de Holly félbe szakította.

-Mert mi lesz ha nem?-húzta fel a szemöldökét.

-Én nem ütök meg lányt. De van aki igen. És csak egy szóba kerül nekem. Soha többet ne merj bármit is mondani a barátnőmre, sőt ráse nézz. És te vagy a ribanc.-Holly egy pillanatra lesápadt, majd megfordult és szinte szaladva ment el.-Ne foglalkozz vele Mel. Ő tényleg ribanc...és számomra gyönyörű vagy.-Símogatta meg az arcom. Mire bólintottam és megcsókoltam. Aidan átkarolta a vállam és úgy mentünk az autóig. Majd elmentünk hozzá. Alex 7-re jött értem. Addig Aidannel megcsináltuk a házinkat. Segítettem neki a franciába. Majd Xboxoztunk.

-Állandóan csalsz.-Döltem hátra az ágyon.

-Már megbeszéltük ebbe nem lehet.-Feküdt mellém. Fejét a hasamra helyezte. Kezével meg átölelte a combomat. Egyből elpirultam. Én a haját simogattam. Addig feküdtünk így amígy Alex nem jött. Aidan felemelte a fejét rólam. A kezével elengedte a csombom majd pólóm aljához vezett. Kicsit feljbb húzta de csak addig amíg éppen kinem látszódott a hasam. Majd egy csókot nyomott oda. Egyből összeugrott a gyomrom. A pillangók szaltóztak bennem. Hihetetlen ez a srác.