Egyedül a világ ellen...+Ő

13.

Reggel mikor kinyitottam a szemem, boldogság járt át. Mellettem 30cm-re Aidan Lokanwood aludt. Komolyan nem hiszem el. Egy kicsit még néztem, hogy alszik. Félre értés ne essék, nem vagyok Pszihopata csak olyan aranyosan aludt.
Nehezen de összeszedtem magam, és kimásztam az ágyból. Felöltöztem és lementem a konyhába. Nem találtam, senkit csak egy cetlit.
,,Reggelizzetek gyerekek! Lanával elmentünk a nagyiékhoz, délbe jövünk. Anya"
Szóvak ketten maradtunk. Láttam, hogy volt egy csomó, gofri. Ezért úgy döntöttem felkeltem Aidant. Vissza sétáltam az emeletre, a szobába belépve láttam, hogy még mindig ugyan úgy alszik. Nem akartam felkelteni de hát még meleg a gofri.

-Jó reggelt Aidan, kelj fel.-kezdtem kicsi rázni a vállát, amire csak morgott. Megfogtam a takaróját és elkezdtem lehúzni, de Aidan még időben utána nyúlt, és vissza rántotta magára. Ezzel semmi baj nem lett volna, ha én nem fogom a takaró másik végét, és ha nem esek rá.
Szóval félig rajta, félig az ágyon feküdtem.

-Bármit is tervezel Melody, benne vagyok.-búgta a fülembe. Amitől kirázott a hideg. Lemásztam róla, mire elnevette magát.

-Nagyon vicces.-dünnyögtem.-inkább gyere reggelizni.-mondtam és ott hagytam Aidant. 20 perccel később ő is megjelent a konyhában.

-Na végre, hogy lejöttél.-motyogtam magamba.

-Neked is jó reggel, hercegnő!-ült le velem szembe. Csendben reggeliztünk, vagyis inkább ő, én ettem egy gofrit és elég is volt. Vagyis nem tudom, kicsit éhesnek éreztem magam, de amikor arra gondoltam, hogy egyek akkor hányingerem lett...csak bámultam előre, és azon gondolkoztam miért teszem ezt magamamml. Miért vagyok saját magam ellensége..Aidan is észre vette, hogy csak nézem az ételt, de nem igazán eszek.

-Nem vagy éhes?-kérdezte lágyan. Csak vállat vontam, nem tudtam mit kellene mondanom. Még jó, hogy időben megcsörrent a telefonom. Alex volt az.

-Szia.-köszöntem halkan.

-Csá Mel. Menjek érted? mert akkor most indulok. Tudod utána programunk lesz Emmával....-kezdte de nem hallgattam végig.

-Alex. Menjetek Emmával, tudom mióta tervezitek a randit. Majd haza jutok.-nevettem el magam.

-Biztos?

-Persze. Apa? Anya?

-Dolgoznak.

-Akkor az ikrek egyedül vannak?-vontam fel a szemöldököm. Tudom már nem kicsik, de számomra mégis.

-Nem, valami osztálytársuknál vannak. Egyedül leszel itthon.

-Oké. Nem gond.

-Írj majd, mikor haza értél.

-Persze. Csá tesó.

-Cső.

-Haza viszlek.-Mondta kapásból Aidan.

-Elfogadom, ha nincs dolgod.

-Nincs.

-Akkor jó.
Reggeli után elpakoltunk a konyhába, és Aidan szobájába, és indultunk is hozzánk. Beültünk a Jeep-be, Aidannak mondtam merre kell menni és elindultunk a 30 perces haza útra. Ami gyosan eltelt.

-Oké, a kövi utcánál balra.-mondtam és Aidan lekanyarodott.-A bézs színű ház lesz az.-mondtam és bekanyarodott a bejáróra.

-Azta.-kezdte nézni a házat.-Tudtam, hogy hercegnő vagy. De hogy még palotába is laksz....-nevetett.

-Haha. Gyere be. Nincs itthon senki.-mondtam és kiszálltunk.
Elővettem a kulcsom, és kinyitottam az ajtót beléptünk. Levettük a kabátunkat és a cipőnket. Körbe vezettem a házban Aidant, és felmentünk a szobámba.