Egyedül a világ ellen...+Ő

32.

Aidan az ágyon ülve telefonozott, én a székén ültem és olvastam.

-Mel.-Szólított meg.

-Igen?

-Fáj a kezem.-Mondta szomorúan. Oda sétálta és leültem mellé, Aidan egyből helyezkedett, és az ölembe hajtotta a fejét.

-Hát szerelmem legalább, nem fogsz legközelebb verekedni.-Kezdtem simogatni a haját.

-Imádom mikor így hívsz.-Suttogta és becsukta a szemeit. Mosolyogva simogattam tovább. 15 perc múlva Aidan elaludt, pedig nem rég kelt fel. Csak néztem, és mosolyogtam. Boldog vagyok vele. Az ajtó felé kapta a fejemet mert kinyílt, Lana volt az. Oda sétált hozzám.

-Aidi alszik?-Kérdezte.

-Igen.-Suttogtam.

-Jöhetek én is?-Kérdezte.

-Persze.-Lana felmászott az ágyra és Aidan hasára tette a fejét. Mival Aidan félig kereszbe feküdt, a kislány csak így fért el. Láttam, hogy nem kényelmes neki, lassan felszenvedte magát Aidan felsőtestére. Aidan álmában arrébb húzta a kezét, és igy Lana is elfért. Mosolyogva néztem őket. Lana 20 percig csak feküdt Aidanen, majd nagyokat pislogva elaludt. Annyira cukik voltak, hogy lefényképeztem őket. Lassan felemeltem Aidan fejét és lemásztam az ágyról. Egy-egy puszit nyomtam a fejükre, és kisétáltam a nappailba. Maria ott ült és tévézett. Leültem mellé.

-Gyerekek?-Kérdezte.

-Alszanak.-Mondtam és megmutattam azt a képet amit készítettem.

-Egyem meg őket.-Nézett az igazai anyai szerettel a telefonomra.-Mel annyira örülök, hogy itt vagy Aidannek.-Mosolygott.

-Én is. Nagyon szeretem azt a buta fiadat.-Mondtam ki. Maria felnevetett.

-Hiddel imád téged, csak rólad van mindig szó. Az, hogy mennyire félt és mennyire büszke rád.-Mondta őszintén, mire beharaptam a számat és próbáltam nem vigyorogni. Mariaval megnéztünk egy filmet. Majd amíg, még mindig aludtak a kis drágák haza mentem. Alex és Emma haza vittek, elmeséltem nekik a törtéteket. Emma hüledezett, hogy ez mennyire romantikus, Alex helyeslően bólogatott, hogy Aidan tényleg normális volt. És szerinte is a verekedés volt a megoldás...bla fiúk. Otthon anyuék is örültek, hogy minden oké köztünk Aidannel. Ők is boldogok voltak. Felmentem a szobámba és tiszta ruhát keztem keresni. Majd elrakram egy bugyit és egy zuknit. 4 órára már megint Aidanéknél voltam. Nem akartam elhinni, hogy még mindig alszanak.
Maria kitalálta, hogy addig süssünk sütit. Segítettem neki amiben csak tudtam.

-Hogy vagy?-Utalt a betegségemre.

-Most egy kicsit nehezebb, de vannak hullám völgyek. Jobban leszek.-Mosolyogtam, de belől fájt.

-Majd csak..... nagyon erős lány vagy.-Puszilt homlokon.
Megsütöttük a sütit, majd 5 óra után lejött, a két álomszuszék. Lana kócos hajjal ült le. Aidan csillogó kék szemeivel nézett minket.

-Végre felkeltetek-Mondta Maria.

-Aidi kényelmes vagy.-Nevetett Lana.

-Mondd ki nyugodtan, tökéletes vagyok.

-Az azért nem.-Húzta el a száját Lana. Oda mentem Aidanhez és megöleltem. Aidan az 'ép' kezével a derekamnál fogva húzott még közelebb, a fejem a nyakhajlatához nyomtam és megusziltam. Mosolyogva engedett el. Maria boldogan nézett minket, Lana meg csak olyan szerelmesek bla nézéssel bámult. Leültünk és beszélgettünk.

-Aidi nem fáj a kezed?-Kérdezte Lana.

-Ugyan ez a kis horzsolás?...dehogy.-Kamuzott össze-vissza.

-Majd Mel ápol téged.-Kuncogott.

-Az biztos.-Húzta perverz mosolyra a száját, és az alsó ajkát végig nyalta. Mire csak felnevettem. Semmit nem bírtunk csinálni Aidan keze miatt. Ezért csak tévéztünk. Majd olyan 8 óra felé fogtam magam és elindúltam fürödni. Engedtem a kádba vizet és levetkőztem, a hajamat egy laza kontyba kötöttem. Bemásztam a kádba és csak néztem ki a fejemből, olyan 10 perc után nyílt az ajtó. Lassan oda kaptam a fejem, Aidan lazán besétált és leült mellém a csempérte.

-Unatkozok.-Mondta.

-Mit szeretnél csinálni?-Kérdeztem.

-Hát most eszembe jutott valami kis játék.-Kezdte nézni a testem.

-Hülye..-Nevettem.

-Olyan gyönyörű vagy.-Piszilta a kezem.
Aidan végig itt maradt amígy fürödtem, majd kimásztam a kádból a törülközőért nyúltam. Majd szépen felitattam a bőrömről a vizet. Felvettem egy bugyit és egy pólót, majd kiengedtem a hajamat. Aidan tátott szájjal nézett.-Oké ezt még egyszer, és lassabban.-Mondta perverzül.

-Haha nagyon vicces.-Fogtam meg a kezét és vissza sétáltunk a szobájába. Aidan mivel délelőtt lefürdött és azóta semmit nem csinált, úgy döntött nem akar fürdeni. Levette a nadrágját, és lecipzározta a felsőjét. Majd mellém feküdt.

-Nagyon fáj?-Néztem a kezére.

-Kicsit.....-Ingatta a kezét.

-Szegénykém.-Pusziltam meg. Az éjjeliszekrényéhez nyúltam, és egy kenőcsöt vettem elő. Lehúztam róla a takarót és lovegló ülésben a drekára ültem. Elkezdtem bekenni az arcát. A szeme alatt, a száját szemöldökét. Majd azt a kenőcsőt vettem elő ami, lila foltokra van. Avval inkább mellkasát kentem be.

-Köszönöm.-Suttogta.

-Máskor is.-Turtam a hajába, ami kicsit kócos volt. Aidan a bal kezét a csípőmre tette. Majd elkezdett simogatni, lassan a pólóm alá nyúlt, és hátamra tért át. Az ajkaimhoz hajolt és lágy puszit adott, amitől elmosolyodtam. Egy kicsit közelebb húzódtam hozzá, és vissza csókoltam. Aidan hirtelen elszakad tőlem, mire furcsán néztem rá.

-Mel, szálj le rólam!-Mondta komolyan, mire kitágúltak a szemeim.

-Mi? Miért?

-Mert nem fogom bírni magamat, vissza fogni.-Mondta, mire leszálltam róla. Végig néztem rajta majd megláttam mire gondolta, és csak a szememet forgattam. Aidan felnevetett.-Éhes vagyok.-Mondta.

-Nem rég ettünk.

-Nem baj, segítesz csinálni valami szendvicset? Tudod selejt vagyok.-Nézett rám aranyosan.

-Nem vagy selejt.-Ráztam a fejem.

-Kicsit?

-Kicsit.-Bólintottam rá, mivel tényleg megesik a szivem ha végig mérem. Szegénykém. Vártunk egy kicsit mire Aidan újra össze szedte magát...amiért rajta ültem.
Lesétáltunk a konyhába. Aidan mondta mit szeretne. Elkezdtem kenni a kenyeret, Aidan mögém állt a bal kezét a hasamra tette, a csípőjét nekem nyomta és belecsókolt a nyakamba. Egyből libabőrös lettem, és még a testem is megremegett. A kés a kezembe megállt. Aidan tovább puszilt.

-Aidan!-Szóltam rá, bár imádtam, mégis a konyhában voltunk.

-Igen?-Suttogta a fülembe. Majd oda is egy puszit adott. Alig bírtam magammal, annyira kívántam.

-Ülj le.-Mondtam.

-Biztos?-Simogatott.

-Ne szórakozz. Ülj le.-Nevettem, mire elengedett. Egyből hiányzott az érintése. Már majdnem készen voltam, mikor azt vettem észre, hogy Aidan a kelleténél jobban néz.-Mi az?-Kérdeztem.

-Csak....olyan szerencsés vagyok veled.-Mondta mire egyből elpirultam.-Imádom amikor elpirulsz, főleg ha miattam. És talán igaz az, hogy a legszebb pillanatok vannak ingyen.-Nézett tovább. Oda adtam neki a szendvicsét. És közben szét pusziltam az arcát.

-Szeretlek.-Mondtam.

-Én is szeretlek.-Bújt hozzám.-De te is egyél valamit.-Nézett méllyen a szemeimbe.

-Nem rég ettünk.-Kerestem a kibújót.

-Attól még ehetsz.-Emelte fel a szedvicset felém. Mire csak a fejemet ráztam.-Gyerünk.-Bíztatott mire beleharaptam, de nagyon nem kívántam legszívesebben azonnal kiköptem volna.-Ezért ennyire nem rossz.-Nézte Aidan az arcomat, majd lenyeltem.-Lassan túl leszünk ezen.-Mondta.

-Lassan.-Suttogtam. Aidan az ölébe húzott. A fejemte az ő fejének döntöttem, és csak bambultam előre.