Egyedül a világ ellen...+Ő

23.

Reggel egyedül keltem. Aidan nem volt mellettem. Előkerestem a telefonomat és megnéztem az időt 8:16 perc. Vagyis Aidan a suliba van. Kimásztam az ágyból mert egy könyvet akartam olvasni, ami az asztalomon van. A könyv tetején egy cetli volt.

Hercegnőm! Nem akartalak felébreszteni, olyan angyalian aludtál. Én leléptem a suliba. 9-kor hívlak, reggelizünk! Bármi baj van, hívj egyből.
Szeretlek
Aidan.

Nem tudom kifejezni azt mennyire is szeretem ezt a fiút. Sose hittem az igaz szerelemben, mert mennyi esély van arra, hogy a suli menő fiúja pont ENGEM választ. Egy beteg vékony, csúnya lányt. Hát nem sok esély volt erre. De mégis megtörtént. Aidan az életem..

9-kor reggeliztünk. Aidan reggel! csinált reggelit két személyre. Amit hívásba de megettünk. Az összes szünetben felhívott. Délután nem igazán beszéltünk amíg megnem szólalt a telefonom.

-Szia Maria.-Vettem fel mosolyogva a telefont.

-Szia kincsem.-Kezdte hallkan.

-Minden rendben?

-Nem igazán.-Suttogta.

-Mi a baj?

-Aidan...-motyogta. Egy pillanatra megállt a szívem.

-M-mi?

-Itt járt Oliver. Órák óta csak dühöng... kettessével szívja a cigit. Nem bírom lenyugtatni....-Mondta.

-Fél óra és ott vagyok.-Tettem le, és elkezdtem gyors öltözködni. Átrohantam Alexhez, hogy azonnal vigyen el Aidanhez. A bátyám egy pillanatra megijedt, amint meglátta az arcom. Félóra múlva már Aidanék ajtaja előtt álltam. Nem kopogtam hanem bementem, Lana és Maria a kanapén ültek, néma csendben az érkezésemre, felém kapták a fejüket.

-Végre.-Mondta Lana.

-Siettem. Mitörtént?-vettem le a cipőm és a kabátom.

-Oliver mondott valamit a bátyámnak ami nagyon kikészítette. Kiabáltak, majd Aidan kidopta Olivert.-Kezdte Lana. Láttam az arcán, hogy félti a testvérét. Hiába piszkálják egymást a nehéz pillanatokba lehet észre venni, hogy mennyire is szereik egymást. Maira szemei kivoltak sírva. Vörösek és fáradtak voltak.

-Fent van?-kérdeztem, bár tudtam, hogy ott van. Mire bólintottak. Elindultam fel. Féltem mivan ha elutasít, és nem tudok neki segíteni. Szar barátnőnek tartottam magam. Aidan végig velem volt. Ő folyton figyel rám. Félek, hogy én nem vagyok ennyire jó hozzá. A szoba ajtajához lépve, egy pillanatra megtorpantam. De nagy levegőt vettem és lenyomtam kilincset. Aidan a gurlós szekében ült és kifelé nézett az erkély ajtón. A fején fejhallgató volt, és valami piát ivott. Nagyon megsajnáltam. Beléptem az ajtón, és észre vettem valami változást a falon. Képeket. Rólam. Tele volt vele a fala. Rengeteg volt amikor a suliban ülök, amikor buliztunk, közös képek, amikor félig ölel én meg alszom(fogalmam sincs mikor csinálhatta). Amin ölelkezünk ( ezt Lana fényképezte) amikor filmezünk a kanamén de elaludtunk. Rengeteg kép....
Oda sétáltam Aidan mellé és kivettem a kezéből a piát. Mire rám meresztette a gyönyörű, fáradt kék szemeit. Levettem róla a fejhallgatót. Oda léptem mellé és szorosan átöleltem.

-Nyugodj meg szerelmem, itt vagyok.-Simogattam a haját. Mire szorosabban ölelt. Lassan elengedett és a szemeimbe nézett.-Mi történt?-kérdeztem. Aidan megint csak előre nézett.-Mondd el, segíteni akarok.-
Hirtelen megfogott és az ölébe húzott.

-Rohadék ez az ember.-Kezdte halkan.-Undorító dolgokat mondott. Elakart innen ráncigálni, saját magához költöztetni. Mikor mondtam, hogy nem, akkor kiakadt és kiabálni kezdett. Össze-vissza beszélt a fociról, meg ösztöndíjjakról. Utána elkezdte, mondani ,hogy ne keljen már ennél is nagyobbat csalódni bennem, mert így is Lanaba csak csalódik. Csak azért mert lány, és nem focizik. Elkezdte szídni Lanat én meg ideges lettem. Hozzá vágtam egy kupát. Mire nekem jött de én ellöktem magamtól. Majd meglátta a képeked rólad. Ésss.....-rázta meg a fejét és mégjobban szorított magához.-Elkezdte mondani, hogy golndolta, hogy egy lány miatt nem megyek vele. Majd elkezdte mondani, hogy egy hülye nő miatt ne tegyem tönkre a karrierem. Utána anyát kezdte szidni... Én meg még dühösebb lettem. Kiabáltam vele mire egy pofont adott, nekem. Elegem lett neki löktem a falnak. Nekem akart megint jönni, de nem engedtem. Nem olyan erős mint amilyennek tartja magát. Már nem 20 éves. Megfogtam félkézzel és kiabáltam vele. Kicsit megfenyegettem, hogy hagyja békén a családom vagy.....én tényleg megölöm. Utána lesétáltam vele és kidobtam az ajtón. És itt fent dühöngtem. Màr majdnem a falamat is szétvertem.-Fejezte be. Mire az ökleire néztem amikre rávolt száradva a vér. Megfodta a kezeit és mind kettőre puszit nyomtam.

-Ez egy szörnyeteg. Hogy mer bárki is rosszat mondani a hugodról, aki lent aggódik érted, vagy a tündéri anyukádról aki kisírt szemekkel várt engem....-Ingattam a fejem. Miközben átöleltem.

-És rólad. Amikor megelmített téged akkor gondoltam arra, hogy kinyírom.

-Elkell engedni Aidan. Nem ér annyit az az ember, hogy neked bajod legyen.-Néztem az ökleire.

-Én csak a családomat féltem. Nem szeretném, hogy máskor is megjelenjen ez a férfi, főleg úgy ,hogy ha nem vagyok itthon.

-Elintézzük, hogy ne jöjjön ide többé. De kérlek ne idegeskedj és a ha bármi van, akkor ne a piához fordulj hanem hozzám. Szeretlek.-Csókoltam meg lágyan.

-Te vagy a mindenem Hercegnő! Szeretlek.-Csókolt vissza.

-Gyere! lemosom az ökleidet utána menjünk le.-Állítottam fel. Bementünk a fürdőbe és letörölgettem az ökleit, majd kézen fogva lesétáltunk. Lana Aidanhez lépett és szorosan megölelte, majd az anyukájához, akit megpuszilta és megölelte.

-Ahj drágám annyira aggódtam.-könnyezett Maria.

-Ne sírja anya. Nem ér annyit.-Ölelte meg Aidan.

-Gyertek együnk valamit.-Sétált Maria a konyhába. Megvacsoráztunk majd leültünk a kanapéra. Filmet néztünk. Én szinte Aidanan feküdtem, mellettem Lana és Maria, jó volt velük tölteni egy kis időt. De őszintén eléggé elálmosodtam és láttam, hogy Aidan is. Felrángattam és elmentünk zuhanyzolni majd befeküdtünk az ágyba. Aidan boxerben, én meg pólóba voltam. A szerelmem szorosan hozzám bújt a fejét a melleimre nyomta. Addig puszilgattam amíg elnem aludt.

--------------------------------------------------------------

Köszönöm az 500 olvasót♡
Jól esik, hogy olvassátok a sztorimat. Puszi. B