Egyedül a világ ellen...+Ő

27.

-Akkor 5 nap múlva, találkozunk.-Csókoltam meg Aidant.

-Igen. Sietek vissza.-Cirógatta az arcom.

-Szeretlek.-Suttogtam.

-Én is szeretlek.-Búcsúzott el. Majd sarkon fordult és elment. Elkezdődött a téliszünet. Aidan 5 napra a távoli családtagjaihoz utazik az anyukájával, és Lanaval. 5 nap nem sok idő, de nélküle mégis az. Amióta együtt vagyunk, azóta nem voltunk külön még 5 napot.....

Vissza sétáltam a házba. Anya neki látott vacsorát főzni, mert hozzánk is rokonok érkeznek, de csak egy éjszakára. Megterítettem előkészítettem a vendégszobákat. Délután 5 felé csengettek. Leszaladtam és addigra megláttam anya tesóját, és a családját. Anya nővéréjék jöttek. 4-en. Nálam idősebb gyerekeik vannak. Egyik a szőke, 19 éves Rose. És a szintén szőke, 22 éves Lucas.
Megöleltük egymást ők felvitték a cuccaikat az emeletre, majd leültünk az asztalhoz. Jöttek a szokásos kérdések, kijelentések.

-Nagyot nőttetek fiúk.-Mondta Marta anya nővére. A fiúk csak bólogattak.-És te Melody igazi nő lettél.-Mosolygott kedvesn, mire csak lesütöttem a szemeimet.

-És Alexander van már barátnőd?-Kérdezte Marta férje Mike.

-Igen, van. Sajnos most Emma nem tudott eljönni...-Motyogta Alex.

-Mióta vagytok együtt?-Kíváncsiskodtak.

-Több mint 2 éve.

-Huuu az igen.-Bólogtott Rose.

-Milyen gyorsan felnőnek...-Nézett Mike apura.-Lassan Melodynak is jönnek az udvarlók.-Kezdte a szokásos dumát, amitől zavarba jöttem.

-Melnek van barátja.-Mondra apu, mire félénken bólintottam.

-Ilyen fiatalon?-Akadt ki Marta.

-Igen.-Védett be Alex.

-Hah én a ti helyetekbe, biztos nem engedném a lányomnak, hogy pasizgasson.-Forgatta a szemeit Mike.

-Mel barátja Aidan, rengeteget segített neki, a problémaival kapcsolatban.-Kezdte anyu, óvatosan utalva a betegségemre.

-Egy 17 éves lánynak milyen problémái lehetnek?-Nevetett gúnyosan Marta.

-Komolyak.-Mondta határozottan apu.

-Na jó inkább együnk.-Tálalta az ételet anya. Na igen Martaék nem véletlen, hogy ilyen 'sűrűn' járnak hozzánk. Ők a tipik minta szülők. Csak belekötnek másokba. Anya szedett nekem vacsorát, és enni kezdtünk. Már egy ideje ettünk, mikor Marta megszólalt.

-Ti hogy bírtok ennyit enni? Én mindjárt kilyukadok.....-Nézett körbe majd megakadt a tekintete rajtam.-Melody látom te nem változtál, még most is csak keveset eszel. Netán fogyókúrázól vagy miért vagy ennyira vékony?-Kérdezte mire letettem a villát. Lassan felemeltem a fejem és körbe néztem. Anya és apa megfeszült, az ikrek csenbe maradtak. Alex forrt a dühtől.

-Nem fogyózok.-Mondta hallkan.

-Pedig azt hittem, egyél mert nagyon vékony vagy. Már túl vékony is.-Mondta gúnyosan, és eszembe jutottak a rossz emlékek az eddigi hónapokról. Én anorexiás vagyok...Aidan nincs itt, hogy megnyugtasson. Kezdtem el pánikolni. Eddig ő mindig terelte a figyelmem, de most nincs itt. Mit tettem? Már megint ettem? Kitoltam a székem, és próbáltam lassan de mégis határozott léptekkel, a lépcső felé menni. Még hallottam, ahogy beszélnek.

-Ennek meg, mi baja lett?-kérdezte Marta.

-Csak lány.-Mondta gúnyosan Mike.

-Na jó belehet fejezni. Senki nem mondhat semmit a húgomra, mert lehet hazamenni.-Emelte fel a hangját Alex. Ennyit hallottam. A saját fürdőmhöz rohantam, könnyeim patakokba folytak. Felnyitottam a wc-tetejék és kihánytattam magammal a vacsorámat. Nem hiszem el, hogy megint itt tartok! Addig öklendeztem, amíg mindent ki nem hánytam. Nem akarom ezt, de még, nem vagyok a régi. Még mindig beteg vagyok. Sírva borúltam a padlóra. Nem bírtam másra gondolni, csak arra, hogy mennyire nem szeretem a testem, és, hogy mennyire rosszul esik ha valaki rólam beszél. A fejem az ajtófelé kaptam, Alex jött be szorosan megölelt, és simogatta a hátam.

-Sajnálom Mel.-Szorított, én csak a vállán zokogtam.

-Alex, megint megtettem.-Hüppögtem.

-Tudom.-Suttogta.-Ah miért nem bírtam hamarabb megszólalni....

-Nem a te hibád, csak az enyém. Elcseszett vagyok.-Sírtam a vállába.

-Dehogy vagy. Gyönyörű nő vagy... az életbe vannak nehéz pillanatok, és ez most az. Anorexiás vagy. Ez a te, hátráltatód az élettel kapcsolatban. De dolgozol rajta, sokat javultál. Ez csak egy kis vissza esés, de mi segítünk neked. Néha nehéz, és ez is egy ilyen pont...de van egy szerető családod, és egy Aidaned aki mindennél jobban imád. Hívd fel.-Adta a mobilom a kezembe.

-Köszönöm.-Pusziltam meg.-Szeretlek.-Mosolyogtam.

-Na beszélj a heregeddel majd ő megment....-Sétalt ki. Megmostam az arcom és megnyitottam a telefonom, egyből tárcsáztam Aidant.

-Szia Gyönyörűm! Máris hiányzok?-Vette fel a szerelmem. Amint meghallottam a hangját, átjárt a melegség és éreztem. Igen érte érdemes élnem...

-Szia. Hát igen.-Mondtam, hallkan sírós hangon.

-Valami baj van?-Kérdezte komoly hangon.

-Igen. Aidan megint megettem.-Párásodott be a szemem. -Megint hánytattam magam.-Sírtam.

-Nyugi Hercegnőm! Meséld el kérlek mitörtént.-Kérlelt, mire remegve vettem egy levegőt és elmeséltem neki. Aidan türelmesen hallgatott.-Sajnálom, hogy nem lehettem ott veled. Zárd ki őket, ne engedd, hogy az a néhány szó amit mondanak felborítsa a gondolataidat. Tudom ma már nem fogsz enni, de reggel hívlak és együtt reggelizünk. Most meg, azért próbálj meg, enni mégis valamit. Nem akarom, hogy a szervezeted megnyengűljön.-Mindta és hallottam a hangján, hogy ideges.-Na jó inkább indulok haza...ha most indulok éjfél körűl otthon vagyok.-Mondta.

-Na nem. Megne próbáld. Élvezd, hogy a családoddal lehetsz. Én meg megleszek...valahogy.

-Hívj bármikor.

-Oké.-Suttogtam.

-Mutasd meg nekik, hogy veled, nem játszahatnak így.

-Jó. Oké.-Vettem egy levegőt.-Majd hívlak. Szia Aidan.

-Szia Mel.-Tettük le. Megmostam még egyszer az arcom és lesétáltam. Mikor vissza ültem a családom, kérdőn nézett rám. Mire félmosolyall kissé szomorún de bólintottam, hogy minden rendben. Anya oda jött és megpuszilta a fejemet. Apa mosolyogva nézett a szemeimbe.

-Segített Aidan?-Kérdezte Alex.

-Igen. Már jobb.-Vettem el egy sütit és megettem. Igaz többet nem ettem, de jobb mint a semmi...Vacsora után, segítettem anyunak, elpakolni.

-Hihetlen milyen hatással van rád Aidan.-Mosolyogott anya.

-Nekem is fura.-Pirultam el.

-Menj fel, nyugodran drágám. Egyedül is boldogulok.-Mosolygott és felmentem. Épp megbeszéltük Aidannel, hogy közösen(igaz mégis külön) de megnézünk egy filmet. De kopogtak.

-Igen?-Szólaltam meg, majd Rose dugta be a fejét.

-Zavarok?-kérdezte. Őszintén, igen zavart, de hát, hogy mondja neki?

-Nem.-Mondtam, és benjött a szobámba. Körbenézett a poszterek között, majd meglátott egy képet.

-De jó srác? Nem tudod a nevét?-Először azt hittem, hogy valami sorozatos fiúról van szó, de mikor megláttam, hogy Aidan képét nézi, ideges lettem.

-Ő a pasim.-Mondtam és kicsit arrébb rángattam, ahol a közös képeink vannak. Rose felnevetett és rámnézett.

-Azt hittem kamu, hogy barátod van. Egy ilyen fullos srácnak én is széttenném a lábam.-Mondta, mire kirángattam a szobámból.

-Lotyó.-Csuktam be előtte az ajtót. Ideges lettem, de Aidan jutott az eszembe amitől epirultam, eszembe jutott amikor össze jöttünk, hónapok óta együtt vagyunk. Majd eszembe jutott amikor láttam meztelenül a fürdőzésünkön....a férfiassága....egyből átjárt a bizsergés. Aidannel egy vígjátékot nézünk közben végig írogattunk. Hiányzott de így türhető volt nélküle.

--------------------------------------------------------------
Sziasztok, itt egy új rész.
Köszönöm a Vote-kat. Jól esik, és a kommenteket♡
---------
Sajnos az álom párunkanak, nehéz idők jönnek. nagyon nehezek. Vajon túl éli a kapcsolatuk?

Új rész 3 nap múlva.

Puszi B :)