Egyedül a világ ellen...+Ő

22.

A sötét, csendes és nyugot hely volt. De csak addig, amíg fel nem ébredtem. A világos szobába bevilágitott a novemberi napfény. A szokatlan világostól egyből vissza csuktam a szemeimet. Egy kicsit vártam és még egyszer kinyitottam. Hosszakat pislogtam, de nyitva hagytam a szememet. Nem a szobámban voltam, valami idegen fehér helyen. Kicsit kifeszítve éreztem magam, mind a két kezemet fogta valaki, jobbra néztem ahol apa fogta a kezem.

-Felkelt.-Suttogta apu. Nagy zúgolódást hallottam, mindenki aki a szobában volt oda jött hozzám. Megakartam szólalni, de nem bírtam a szemeim is folyton lecsukódtak.-Semmi baj kincsem, pihenj.-Adott egy puszit a homlokomra. A másik kezemet megpuszilta valaki, ezért balra fordítottam a fejem. A félkezembe infúziót kaptam. Elmosolyodtam.

-Aidan.-Suttogtam. Aidan a szemebe nézett. Láttam az arcán, hogy nagyon fáradt lehet. A haja kócos volt, a szemei szomorúak és aggodalmasak, de mégis megcsillantak.

-Itt vagyok.-Simogatta meg az arcom, nem törődve azzal, hogy a szüleim is itt vannak. Megcsókolt.-Többet ilyet ne csinálj.-Rázta a fejét csalódottan.

-Mit történt?-Néztem körbe.

-Kimerűlt a szervezeted, leesett a cukrod, és elájultál.-Mondta Anya.
Hát tényleg nem ettem aznap sokat. És még futni is elmentem este meg mindent kihánytam. Kimerűltem.

-Hány óra van?-kérdeztem.

- 15:07.-Mondta Tom.

-Vagyis....-Kezdtem.

-Majdnem egy nap telt el azóta.-Mondta Cole.

-Szuper..-Motyogtam. Délután még itt volt a családom, majd Maria és Lana is meglátogattak.

-Reggel jövünk.-Puszilt meg anya. Mikor a látogatási idő letelt. A családom végig puszilt és elmentek. Ma még bent tartanak. De ha minden jól megy akkor, holnap mehetek haza.

-Te nem mész?-kérdeztem Aidant.

-Nem. Dehogy. Azt mondták maradhatok ha a sarokban lévő fotelben alszok, és nem zavarlak. Tegnap is ott aludtam, és ma is ott fogok.-Mondta és leesett az állam. Miattam bent aludt...és ma is bent fog.

-Huuu.-Csak ennyit bírtam kimondani.

-Else tudod képzelni, min mentem keresztül. Melody.-Rázta a fejét.-Nagyon aggódtam érted...-Turt a hajába, majd mélyen a szemeimbe nézett.-Szeretlek.-Mondta ki. Ez volt az első, hogy kimondta. És a szívemig hatolt ezzel az egy szóval.

-Én is Szeretlek Aidan.-Húztam magamhoz közelebb és megcsókoltam. Aidan egyből vissza csókolt. A hajába turtam és mégközelebb húztam magamhoz.

10 óráig végig beszélgettünk, vagy estleg néztünk valamit amíg benem jött egy ápolónő.

-Melody alvás.. Aidi te meg a fotelbe.- mondta a 25 év körüli ápolónő. Mire a szemöldököm felszaladt. Aidan megpuszilta a homlokom, és átült a fotelbe a szoba másik felébe.

-Mi az, hogy Aidi?-Néztem a fiúra, mikor újra ketten maradtunk.

-Ez a nevem becézése...-Mosolygott.

-Na nee.-Forgattam a szemem.-De miért hív Aidinek, és honnan tudja a neved?

-Tegnap kérdezte meg, és azóta így hív.

-Hát ez remek.-Dünnyögtem. Csak lássam meg mégegyszer azt az ápólónőt Aidan közelébe, és akkor ő fog az én helyemen feküdni. Aidan csak nevetett a reakciómon.

-Holnap nem mész suliba?-kérdeztem.

-Nem.

-És komolyan ott akarsz aludni?-mosolyogtam.