39.

3.5K 103 4
                                    

Elkövetkező héten rengeteg dolgunk volt. Szombaton lesz Aidan 18. Születésnapja. Végig ezt szervezgettük. A suliban Aidan haverjai bulit akartak tartani, péntek este. Austin velem beszélte meg a részleteket, Aidan persze tudta, de akkor is. Maria szombatra ebédet szervezett, amin ők, Aidan nagyszülei, és az én családom lesz ott.
Azon agyaltam, mi lehet a tökéletes ajándék. Ez olyan relatív, kinek mi a tökéletes. Ismerem Aidant, mindennek képes örülni. Nem feltétlen a drága, elcsépelt dolgok a tökéletesek. Olyan kell, ami szívből jön. És talán megtaláltam.

-Akarsz menni a bulira?-Kérdezte Aidan, az ágyán feküdve.

-Aidan ez a te bulid. Jóhogy akarok.

-Aha. Nekem nagyon nincs kedvem bulizni.

-Hát pedig fogunk. Holnap ilyenkor.-Ültem mellé.

-Inkább veled szeretnék lenni.-Suttogta.

-Annyi időnk lesz még együtt, ott a szombat.-Mondtam, és a haját kezdtem el simogatni.

-Azért ugye nem maradunk sokáig?

-Aidan mi van veled? Ha vissza ugranánk egy évet, akkor nem mondanál ilyet, minden hétvégén buliztál.

-Ja ez igaz. Egy éve a szexért éltem. Minden hétvégén buli, jó csajok. Nem volt rossz, de jó se. Nem voltam annyira boldog tőle. De most az vagyok, veled.

-Nem baj, akkor is kibírod a holnapot.-Pusziltam meg az arcát. Tudom, hogy azért nem akar menni, mert amíg ő a barátaival lesz, mi lesz velem. De próbáltam pozitívan felfogni, amióta együtt vagyunk, azóta kevesebbet van a barátaival, és kevesebbet bulizik is. Láttam az arcán, hogy várja is, de nem is.-De most inkább koncentráljunk az irodalomra. Tanultál már?-Kérdeztem, mire elhúzta a száját.

-Te tanultál már?-Kérdezett vissza.

-Igen.-Mondtam büszkén.

-Hát akkor én nem fogok, a drága barátnőmről lenézem majd.-Kacsintott.

-Nincs ez ingyen.-Ingattam a fejem.

-Tényleg?-Ült fel.

-Hát neked főleg nincs.-Bólogattam, Aidan felnevetett és megpuszilta az arcom. Az órámra néztem és láttam, hogy idő van.-Mennem kell, mindjárt itt van Alex.-Álltam fel. Aidan lekisért. Egy vékony kabátot hoztam magammal. Kezd jó idő lenne, már nincs minusz. Imádom a tavaszt.

-Holnap a suli parkolóban találkozunk. Szeretlek.-Csókolt meg.

-Én is szeretlek Aidan.-Csókóltam vissza.

-Ne az ajtóban nyalakodjatok.-Mondta a bátyám.

-Csá haver.-Fogott kezet a két fiú.

-Csá. Mehetünk Mel?-Kérdezte Alex.

-Igen.-Adtam még egy utolsó puszit Aidannek.
Beültünk Alexel az autóba, és indultunk is haza. Végig röhögtünk. Útközben felvettük Emmát, és így értünk haza hárman. Vacsorázni nem vacsoráztam, arra fogtam, hogy Aidenéknél ettem. Tanultam egy kicsit és lefürödtem, és bújtam az ágyba aludni. Már majdnem elaludtam, mikor megszólalt a mobilom.

-Szia.-Vettem fel.

-Szia.-Suttogta Aidan szomorúan.

-Mi a baj?-Idjedtem meg.

-Nem bírok aludni....hiányzol.-Suttogta. Mire elmosolyodtam.

-Pár órája találkoztunk, és 8 óra múlva megint fogunk.

-8 óra az sok....

-Dehogy.-Ásítottam.

-Álmos vagy babám?

Egyedül a világ ellen...+ŐTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang