Egyedül a világ ellen...+Ő

41.

Másnap reggel mentem haza, apu haza vitt. A bátyám meg sietett Aidanhez, mivel délelőtt hozzák a motorját, és olyan izgatottak mint a kisfiúk. Otthon felmentem és átöltöztem, egy fekete bőpólót vettem fel. Egyáltalán nem látszanak a kiszívott foltok a bőrömön.
Boldognak éreztem magam. Beugrott, hogy nekem jövöhéten vizsgálatra kell mennem, remélem addig eltünnek a foltok.......
Végre nem éreztem azt, hogy mennyire is utálom magam. Vannak hullám völgyek, és most pont a legtetején vagyok. Márcsak azt kell elérnem, hogy ne csússzak vissza az aljára. Úgy éreztem, hogy sikerülhet. Kicsit tanultam, mert az rám fért, majd olvastam egész délelőtt. Délben lementem enni. Nagy levegőt vettem, és leültem enni. A legnagyobb félelmemmel szembe kell néznem. Enni kezdtem, próbáltam kizárni mindent. Pár falat után tele lettem, de nem hagytam abba. Muszáj volt ennem. Majdnem mindent sikerült megennem, őszintén rohadt szarul éreztem magam. A lilkismeretem ellenem fordult. Rosszra akart kényszeríteni, de most először nem hagytam magam. Felálltam és kimentem az udvarra. Egy pulcsi elég volt. Nem volt nagy hideg. Mélyeket lélegeztem, próbáltam legyőzni a hánytatás kényszerét. Elővettem a telefonom és bekapcsoltam, amint feloldottam a háttérképemet nézegettem. Adian volt rajta, amikor az ágyamon ül, és nevet. Imádtam ezt a képet. Sikerült elterelnem a figyelmemet. Nem akartam már kihányni. A tudat, hogy ettem, annyira nem tetszett ellenszegültem magamnak. De tudom, hogy csak jót tettem. Vissza mentem a házban. Anyu és apu félve néztek rám.

-Minden oké?-Kérdezte apu óvatosan.

-Igen.-Bólintottam, és az emeletre indultam. A szobámba belépve, óriási kupi fogadott. Eldöntöttem, hogy össze pakolok. A ruháim nagyrészét mosásba vittem, a többit szépen össze hajtottam. Az ágyneműmet lehúztam. A polcomat letöröltem, a könyveimet elhelyeztem. A fésülködő asztalomon össze pakoltam. Felsepregettem és késznek tituláltam a szobám. Az ablakom nyitva volt. Egy éles dudálást hallottam, Alex haza jött. Felkaptam a feket kapucnis pulcsimat, és kimentem. Nem volt egyedül Aidan is vele volt. Persze Aidan is motorral volt. Oda sétál közéjük, vagyis a motorokkal szembe.

-Sziasztok.-Mondtam.

-Csá hugi.-Nézett rám Alex.

-Szia Hercegő.-Puszilta meg, a fejem Aidan.-Na milyen?-Kérdezte.

-Olyan...mint egy motor.-Mondta az első gondolatomat ami eszembe jutott. Egy fekete motor volt előttem. A fiúk egyszerre mondtak egy "istenemet" mire elhúztam a számat.-Akarom mondani szép.-Tartottam vissza a nevetésemet.

-Mel nem ért hozzá.-Mondta Alex, Aidennek.

-Nem hát.-Bólintott a barátom.

-Most mit mondjak a kétkerekű halálmasinára. Fekete, és olyan mint egy motor.-Mondtam durcisan. A fiúk csak kinevettek. Aidan magához húzott és megölelt. Kijött apu, és elvolt ámulva, hogy milyen fasza az új motor. Én csak tátott szájjal hallgattam. Majd anyu is kijött. Ő se érett semmit. De az ikrek oda, és vissza voltak a motorélt.

-Mel megyünk egy pár kört?-Kerdezte csillogó szemekkel Aidan. Szeretek motorozni, de nagy kedvem nem volt, de nem bírtam neki nemet mondani.

-Igen.-Mondtam, mire mégjobban csak vigyorgott.

-Vegyél fel még egy kabátot és gyerünk.-Simogatta meg a vállam, mire bólintottam és bementem. Addig Aidan anyuékkal beszélt. Felvettem a fekete kabátom és kimentem. Aidan a fejemre nyomta a fekete bukósisakot. Komolyan elég a feketéből..... majd becsatoltam. Aidan feltett a halálmasinára. Elköszömtünk, anyuék elengedtek, de csak úgy ha, Aidan lassan megy. Átöleltem Aidan mellkasát, kicsit hozzá simultam. És elindultunk. Nem ment tényleg gyorsan, figyelt arra, hogy megigérte anyuéknak, hogy nem fogunk szálguldozni. Hamar áttértünk a városba. A prios lámpánál sokan voltak, hosszú sor állt. Aidan letett a lábát, elengedte a kormányt, és mellkasán lévő kezeimért nyúlt, lágyan simogatott. Mikor váltott a lámpa sárgára, a kezeimet magához szorította, és elengete, a kormányért nyúlt, gázt adott és tovább mentünk. Felmentünk a hegyetetőre, sokszor voltunk már ott, de eddig csak autóval.
A parkoló tele volt autókkal. Aidan megállt letette a lábát, letamosztotta a halalmasinát. Leszállt, félkezével megfogta a derekamat, és levett. Mosolyova csatoltam ki a sisakot. Hajamat megigazítottam, Aidan is beletúrt a hajába, megfogott és magához húzott, és megcsókolt. Belemosolyogtam.

-Mel....-Kezdte.

-Igen?

-Dögös vagy.-Nyalta meg a száját.

-Istenem.-Néztem fel az égre. Aidan felnevetett és a padokhoz kezdett húzni.
Egy szabad volt csak, aránylag sokan voltak, megis értem. Egy kellemes tavaszi vasárnap délután, fent a hegytetőn, tökéletes hét zárás.

-Mel. Szexi vagyok a motoron?-Kérdezte Aidan full komolyan, a szemeimet a kék iriszeibe véstem. Izgatottan várta a válaszomat.

-Igen.

-Hu tudtam. Végülis én mindig az vagyok.-Gondolkodott el egy pillanatra.

-Hogyne.-Forgattam a szemeimet. Aidan közelebb húzott magához, és a nyakamnál átkarolt, és megpuszilta az arcomat.

-Asszony. Egyszer tényleg kiesnek azok gyönyörű barna szemeid.-Simogatta végig lassan az arcomat. Mire megcsókoltam.-Annyira szeretlek.-Szorított magához.

-Én is nagyon.

-Ettél ma rendesen?-Kérdezte aggódva.

-Ettem. Nem is kevest.-Mondtam büszkén. Aidan csak angyalian nézett. Körbe néztem és láttam, hogy szabad a hinta, ami egy fáról lóg le. Megfogtam Aidan kezét, és hintához rángattam. Felültem, és lökni kezdett. Olyan lehettem mint egy óvis, nagyon élveztem. Miután kihintáztam magam, vissza ültünk a padra. És csak beszélgettünk.

-Holnapra tanultál már?-Érdeklődtem.

-Nem.-Mosolygott.

-Hát akkor majd kezdj neki, mert franciából dolgozatot írtok.

-Te is ott leszel?

-Nem. Úgyhogy tanulnod kell.

-Élet szívás.

-Az.-Kezdtem el nézni az eget.
A hegytetőn lévő árusok nyitva voltak. Valahogy egy hete nyithattak. Mivel itt a jó idő, egyre többen jönnek fel, a hegyre. Aidan elment valami kaját venni. A sisakot nálam hagytan. Levettem a fekete kabátomat mivel melegem volt. A motoron hideg volt, de így nem. Élveztem a meleg nyapsugarakat. Addig amíg a velem szembe lévő padra lenem ült, egy srác. Feltünően nézni kezdett. A testem össze rezzent. A tekintete égette a bőrömet. Összehúztam magam, és úgy csináltam mintha észre se venném, hogy bámul.

-Helló Aaron vagyok.-Köszönt mosolyogva, mire ránéztem. A hajába túrt, és várta a válaszom.

-Szia én meg Aidan.-Szólalt meg a barátom és mellém ült, átkarolta a vállam és megpuszilta a fejemet. A fiú szemei kitágúltak. Én vissza tartott mosollyal néztem Aidanre. Aaron felállt és elsétált. Aidan mosolyogva integetett neki. Mire kitőrt belőlem a nevetés.-Ne nevess.-Simogatta a hajamat.-Utálom az ilyen srácokat.-Mondta mire ránéztem.

-Szerintem te se voltál különb mikor megismertelek.-Mosolyogtam, mire egy pillanatra elgondolkodott.

-Igaz. Csodálom is, hogy senki ne vágott szájba. Bár te, egyszer vagy kétszer megpofoztál.

-Mert megérdemelted.-Adtam egy puszit az orrára.

-Meg. Tényleg csúnyán bántam a lányokkal.

-Na igen...de már nem.

-Ha nem lennél, akkor továbbá is egy farok lennék.-Nevetett mire megcsókoltam. Aidan hozott kürtös kalácsot, és azt eszegettük.