Egyedül a világ ellen...+Ő

31.

-Hétvégén lesz Austin szülinapi bulija, megyünk?-kérdezte Aidan.

-Hétvégen, jönnek a nagyiék...de te mehetsz.-Pusziltam meg.

-Nélküled nem.-Rázta a fejét.

-Szerelmem, menj nyugodtan.-Csókoltam meg.

-De akkor vasárnap kárpótollak.-Húzta perverz mosolyra a száját.

-Hát hogyne.-Forgattam a szemeimet.
Elindultam a szekrényem felé. Betettem a bukót, és megláttam Adamot.

-Szia cica.-Köszönt.

-Helló.

-Jössz Austin bulijára?

-Nem.

-Aidan sem?-Kérdezte.

-Ő megy.-Indultam el, a termünk felé.

-És elengeded?-Kérdezte mire megálltam.

-Igen.

-Hah rossz válasz. Tudod van aki soha nem változik. Nem ismerted te egy éve Aidant. A bulikban elég volt, ha egy lány ránézett. Egyből, szobára vitte. És úgy is ha éppen volt baránője.-Nevetett. Mire nem bírtam mit mondani. Aidan nem csalna meg. Én akkor is bízok benne.
A teremhez oda érve. Megint ott volt Tessa. Aidan az ölébe húzott. A kezembe nyomott egy szendvicset. Amit nem ettem meg.

-Ne csináld ezt.-Suttogta a fülembe.

-Nem megy.-Motyogtam.

-De muszáj. Megetessem veled? Ezt akarod?-Nevetett.

-Nem.-Ráztam a fejem.

-Akkor gyerünk, szerelmem.-Buzdított addig, amíg tényleg nehezen, de megettem.-Na látod nem volt nehéz.-Puszilt arcon.

A hét lassan telt. Nagyon. Aidan végig féltékeny volt Adamra, én meg kicsit Tessara. Elérkezett a szombat. Nem féltem a bulitól, tudtam, hogy nem lesz baj. Már 23 óra elmúlt mikor, Adamtól üzenetet kaptam.

Adam:
-Sajnálom, hogy én vagyok a rossz hír hozója, de igazam volt.

*Fényképet küldött*

A fényképen Aidan volt oldalról és Tessa vele szemben amin csókolóznak. Ebben a pillanatban össze törtem, nem akartam elhinni. A szívem 1000 darabra húllott. Nem lehet igaz. Mélyről jövő zokogás tört fel belőlem. Ömlöttek a könnyeim. A vállaim a zokogástól fel-le mozogtak. Nehezen feltápászkodtam és kimentem a szobámból, át Alexhez.

-Melody kopogni, mivan ha pornót nézek?....-Kezdte de meglátta az arcom.-Mi történ?-Kérdezte komolyan, mire oda adtam a telefonom, és még jobban zokogtam.-Ez nem lehet igaz.-Sokkolódott le.
Leültem mellé, és csak előre bámúlva sírtam.-Mel ne sírj, ez nem lehet igaz. Aidan imád téged.

-A....a.akkor ez m.mi?-Sírtam.

-Átküldöm, neki.

Én
*Fényképet továbbított*

-Ne sírj, kérlek.-Ölelt magához Alex.

-Alex fáj. Nagyon.-Öleltem erősen.

-Tudom. De ez nem lehet az igazság.-Alex hozott fel nekem, vizet. Csak ültem kisírt szemekkel és gondolkodtam. Annyira tudhattam volna, hogy nem lehet igaz. Én tényleg szerettem. Szóval újra szingli lettem. Mondtam ki magamba. Amitől újra sírni kezdtem. A telefonom értesítést jelzett, Alexal falkaptuk erre a fejünket.

Aidan♡

-Mel az nem az aminek látszik. Az a rohadt Adam...Gyönyörűm megbírom magyarázni.