Egyedül a világ ellen...+Ő

42.

Reggel kicsit késve keltem. Ezért mire elkészűltem, elment a busz. Alex vállalta a hősi feladatot, hogy elvigyen a suliba. A suli parkolójánál kitett. Egy kupacban rengetegen voltak. Mire közelebb értem, akkor láttam, hogy mit is néznek ennyire. Aidan a motorjával villogott. Megálltam egy pillanatra Aidanre néztem, és mosolyogva megforgattam a szememet, majd besétáltam. A folyosón a diákok órára siettek, vagy büfébe. Mivel én általába csengő előtt esek be, ezért mindig végig nézem a rohanást. Először a szekrényemhez mentem, mivel Alex motorral hozott, a sisakot berakom. A folyosó végig volt plakátolva a jövőheti bállal. Elfintorodtam. Levettem a kabátom és azt is betettem. Majd indultam a teremhez, ahol órám lesz. Leültem a terem előtti kanapéra.

-Szia hercegnőm.-Ült le menném Aidan.

-Szia.-Megfogta az arcom és megcsókolt, eltóltam magamtól, és elfintotrodtam.-Büdös vagy!-Jegyeztem meg.

-Próbom lerakni.-Simogatta az arcom mire elmosolyodtam, és annak ellenére, hogy füst ízű volt a csókja, kívántam még. Ezért még egy apró csókot adtam neki. Magához húzott és megölelt.-Szeretlek.-Suttogta a fülembe.

-Én is szeretlek.-Pusziltam meg, majd elengedett és besétáltunk a terembe. Elővettük a matek cuccot és a táblát bámultuk. Az óra közepén Aidan elém csúsztatott egy cetlit. Kinyitottam az állt benne, hogy: Unatkozok.
A kezemmel a pad alá nyúltam, és elkezdtem simogatni a combját. Mély levegőt vett. És elvette onnan a kezem, mire csak vissza tartottam a mosolyomat. Aidan csak a szemeit forgatta. Lassan de eltelt az óra. Aidan elkisért a szekrényemhez, mert ott hagytam egy könyvet.

-Aidan.-Nyávogott egy lány, mire oda nézett, majd én is.

-Igen?-Kérdezte a barátom.

-Jövőhéten, 8-ra gyere értem.-Tekergette egy hajtincsét a lány.

-Mivan?-Nevetett fel Aidan.

-Tavaly megígérted, hogy elviszel a bálra!

-Hát azóta változott a helyzet. Inkább a barátnőmet vinném.-Mondta óvatosan.

-Mi? De hisz megígérted.-Hisztizett a lány.

-Ígértem én már sok mindent.-Mosolygott.

-Most akkor inkább Melodyval mész?-Akadt teljesen ki.

-Igen.-Bólogatott Aidan.

-Akkor csezd meg.-Viharzott el.

-Szegény.-Motyogtam.

-Lehet megígértem neki tényleg, hogy elviszem. De asszem másnak is megígértem.-Nevetett.

-Borzasztó vagy.

-De nyugi gyönyörűm, veled megyek.-Karolta át a vállam, és úgy kísért a teremhez ahol leszek.

-Most komolyan elakarsz menni?-Néztem rá.

-Jóhogy. A bál a legjobb. Miért te nem így gondolod?-Nézett a szemeimbe.

-Nem voltam még, és nem is akartam.

-Akkor ezen változtatunk.

-Vagy inkább maradhatnánk otthon filmet nézni.-Próbálkoztam.

-Nem nem. Elmegyünk.

-Nem akarok.-Hisztiztem.

-De akarsz.-Álltunk meg a terem előtt. Majd a fülemhez hajolt.-Tudod rohadt jól áll rajtam az öltöny.-Puszilt bele a fülembe, mire csak felnevettem.

-Hogyne rajtad minden.-Mondtam cinikusan.

-Tudom babám. Tudom.-Simogatta hátra a fülem mögé a hajamat.

-Most akkor komolyan menjünk el?-Kérdeztem bizonytalanul.

-Melody eljössz velem a bálra?-Fordított magával szembe. Mire elhúztam a számat. Nem akartam válaszolni.-Ne már.-Nevetett.-Most a nyakamba kellene ugranod, és sírva IGENT mondani.

-Na jó.-Forgattam a szemem.-Elmegyek veled a bálra.-Mondtam kicsit szomorúan, tényleg nem akartam menni.

-Hát ez nem volt valami meggyőző, de legalább igent mondtál. Ha te most tudnád hány lány lenne a helyedben.-Gondolkozott el.

-Nem akarom tudni. Nem vagyok osztozkodós, enyém vagy és kész!-Mondtam kicsit idegesen. Mire Aidan aranyosan elmosolyodott, és szorosan megölelt.

-Csak is a tiéd vagyok. Kapsz tőlem egy kupont, hogy levetkőztess este.-Suttogta, mire eltóltam magamtól.

-Hülye vagy.-Engedtem el, mert jött a tanár.

-Órák után a parkolóban találkozunk.-Intett és ment ő is órára.
Bementem a terembe. Leültem hátra, és elővettem a könyvem. Eléggé elbambulhattam, mert a tanár előttem állt.

-Melody figyelsz?-Kérdezte.

-Elnézést. Igen.-Suttogtam.

-Melody sose figyel. Állandóan bambul.-Nevetett egy lány.

-A helyében lehetnék, én is tudnék kin bambulni.-Nevetett egy másik. Nagy levegőt vettem, hogy ne mondjak semmit. Elegem van, hogy mindenki, a pasimat akarja. Utolsó óra után szinte kiviharoztam a teremből. És a parkolóba mentem. Aidan már ott volt. Szomorúan álltam előtte.

-Ennyire rossz volt nélkülem?-Kérdezte, mire bólintottam.

-Miért van az, hogy a lányok ennyire tapadnak rád?-Kérdeztem.

-Mert ellenállhatatlan vagyok.-Vette el a kezemből a bukósisakot.

-Aidan.-Szóltam rá.

-Jó jó. Nem tudom. De ne foglalkozz másokkal.-Puszilta meg a homlokomat. Majd a fejemre tette a sisakot, és becsatolta. Majd ő is felvette. Megfogott és fél kézzel feltett a motorra. Majd ő is felült, hátra nyúlt a kezemért és hasához húzta. Megsimogatta a kézfejemet, és elindultunk. Először hozzájuk mentünk, Aidan letette a táskáját, és indultunk is hozzánk. Adian lassan vezetett, betartott minden szabályt, én meg kiélveztem, hogy hátulról ölelhetem. Mikor haza értünk, lésegített a motorról, és levette a sisakomat. Én is lebírtam volna, de ő sokkal jobban csinálta. És már imádtam azt is, hogy ha gondol rám, vagy ha hozzám ér. A hajába túrtam, és megsimogattam az arcát. Majd egy puszit adtam neki.

-Szeretlek.-Mondtam ki, mire megcsókolt.

--------------------------------------------------------------
Hellóka!
Köszönöm, hogy több mint 23K olvasót. Sose gondtam volna. Nagyon jólesik.
Lassan a vége felé közeledünk a történetnek....
Remélem tetszett a mai rész.
Puszi. B♡