Egyedül a világ ellen...+Ő

12.

Elő vettem a telefonom és tárcsáztam anyát.

-Szia.-szóltam bele.

-Melody merre vagy már? Láttad milyen idő van?-ordított anya. Én eltartottam a telefont a fülemtől, és úgy is simán értettem, ahogy szid. De csak azért teszi, mert félt.

-Anya légyszi, ne kibálj.-mondtam, és Maria elmosolyodott.

-Oké.-nyugodott le. Ez könnyen ment.-Aidanéknél vagy?

-Igen. És mondták, hogy maradjak a vihar miatt....

-Hát nem is tudom.-hallkult el.-Nem nagyon ismered őket, lehet inkább Emmához kellene menned.

-Ahogy akarod...-mondtam és anya csendbe maradt, és gonlokodott majd megadta magát.

-Na jó maradj náluk, ha őket nem zavarja. És vacsorázz. Ha bármi van hívj. És légyszi add meg a számom az anyukájának, beszélni akarok vele.

-Oké, nyugi anya. Majd beszélünk. Puszi a többieknek.-tettem le. Mariara néztem.

-Akkor maradnék ha nem zavarok, és anyukám szeretne veled beszelni telefonon...-mondtam.

-Dehogy zavarsz, persze beszélek vele.-mondta a nő.-Csinálok vacsorát.

-Miattam ne fáradj.-Kicsit féltem, hogy ennem kell másnál. Igen nekem ez a nagy félelmem, ha másnál kell ennem.

-Ugyan összedobok valamit.-kedveskedett és kiment.

-Én akkor alszok a kanapén.-nézett rám Aidan.

-Mi nem. Nekem kellene.-vágtam rá.

-Dehogy. Majd én.

-Ezt majd eldöntsük, inkább segítsünk anyukádnak.-mondtam és elindultam le. A konyhában megterítettünk és beszélgettünk közben olyan jó családias légkör volt.

-Ugye anya, hogy én aludjak a kanapén?-kérdezte Aidan Mairatól. De én kapásból rávágtam hogy:

-Nem, majd én.-ezen vitatkoztunk egy pár percig.

-Szerintem gyerekek, egyikőtök se. Elfértek Aidan ágyában ketten. Nem vagytok kicsik és buták se, tudok egymás mellett aludni.-nézett ránk.

-Nekem jó, ha neked is Mel.-mondta Aidan és becézte a nevem, amitől autómatikusan mosolyogtam.

-Nekem is.

-Akkor ezt megbeszéltük.-mondta Maria.
Elkeztünk enni, próbálkoztam minél többet, de túl sokat se akartam enni mindent megkóstoltam. Túl sokat nem ettem de azért, mégis valami volt bennem.

-És Melody, neked vannak testvéreid?-csevegett velem Maria.

-Van 3 fiú. Egy bátyám. Kettő 12 éves öcsém.-mondtam el.

-Hű. Akkor nagy családod van.-Nézett kedvesen.

-Igen, és hát imádom a fiúkat nem cserélném el őket.....csak néha.-nevettem és a többiek is.

-Anyukád nagyon kedves, és igazán törődik veled.-mondta, és nem tudtam anya pontosan, mennyit mondhatott el Marianak.

-Igen anya tényleg ilyen, félt nagyon.-motyogtam.

-Én is ilyen vagyok, de inkább Lananál, Aidannél köztudott, hogy néha.-Nézett sunyin Aidanre.-Szokott verekedni. Őt nem féltem...annyira.-Nevette el magát.

-Nagyon jó anya vagy, Maria. És istenien főzöl. Köszönöm.-
Vacsora után mi felmentünk Aidannal a szobájába.

-Xbox?-kérdezte tőlem. Mire bólintottam.