Egyedül a világ ellen...+Ő

18.

Másnap megint nem mentem iskolába.
Átjött az orvosom, és megvizsgált. Megállapította a fogaimról, hogy hánytatom magam. Ezen a szüleim kiakadtak, anya folyamatosan sírt. Nem szídtak le, mert tudták, hogy ezt az anorexia váltsa ki belőlem. Azt is megállapította, hogy fogytam. Eléggé szétestem, felfogtam már tegnap is, hogy fogytam. De az orvosom, nem jósol jókat. Azt mondta sűrgősen ennem kell, mert a szervezetem nem fogja sokáig bírni. Elég késő volt, mire elment. Apa nagyon dühös de magára, hogy nem vette észre mekkora a baj. Anya folyamatosan csak sír. 10 percem maradt, mire jön Aidan értem, és megyünk végre moziba. Farmert vettem fel, és egy szép felsőt. Fésülködtem és egy kis sminket is tettem fel. Mire leértem Aidan már ott volt.

-Szia.-mondtam.

-Szia.-nézett rajtam végig. Már vettem fel a kabátom, mikor anya jelent meg előttünk. Vörösre kisírt szemekkel.

-Aidan.-Kezdte síróhangon.-Kérlek figyel oda nagyon Melodyra.

-Anya, semmi baj...-próbálkoztam.

-Nem a francokat.-kiabált.-Hisz szenvedsz...-magyarázott.

-Anya ezt ne most beszéljük meg.-Könyörögtem.

-Nem tudja?-motyogta anya. Mire megráztam a fejem. Anya megint sírni kezdett. Megölelt és mondta, hogy érezzük magunkat jól. Némán sétáltunk ki a házból, és szálltunk be az autóba.

-Nem akarsz még mindig semmit elmondani?-kérdezte Aidan.

-Nem igazán.-feszengtem.

-Melody mi van veled?-fogta meg a térdem.

-Sajnálom.-ráztam a fejem.

-Nagyon aggódom érted.-Simogatott.

-Nincs miért, jól vagyok.

-Ne kamuzz. Nem vagy jól. Anyukád..-kezdte de nem engedtem, hogy befejezze.

-Aidan én...beteg vagyok. De nem olyan betegség ami fertőző, vagy ilyesmi. Ez is csak azt mutatja mennyire elcseszett vagyok...mert...mert az egész az én művem.

-Mi az Melody? Kérlek mondd el.

-Sajnálom. Nem megy.-Ráztam a fejem.
Aidan elengedte a térdem. Ami nagyon rosszul esett. Az érintésenek a helyén forrt bennem a vér. De a kezét nem vette el hanem az én kezemre tette. Majd lassan össze kulcsolta a ujjainkat. Amitől elmosolyodtam.

-Nem baj. Ha úgyérzed majd elmondod. Csak tudd, hogy baromi fontos vagy, és féltelek.-mondta egyre halkabban.

-Miattam ne aggódj. Anya csak túlreagálta. Nem olyan nagy a baj.-Hazudtam.

-Biztos? Most jól vagy?-kérdezte gyengéden.

-Veled mindig elfelejtem, hogy valami gigszer van velem.-Aidan az össze kulcsolt kezeinket az ajkához emelte és lágy puszikkal hintette be a kézfejem. Amitől egyből elpirultam. Csendbe vezetett Aidan. A mozi előtt leparkolt, és kiszálltunk az autóból. Oda lépett mellém és megint összekulcsolta ujjainkat. Nagyon boldog voltam vele. Bementünk a moziba Aidan már lefogalt kettő szuper helyet. Megvette a jegyeket.

-Mit kérsz enni?-kérdezte. Ez a kérdés szíven ütött, és hirtelen eltűnt a rózsaszín köd. Utálom ezt a kérdést. Ilyenkor megint eszembe jut mennyire elbaszott vagyok. És mennyire utálom magam.

-Nem kérek semmit.-mondtam a megszokott választ.

-Olyan nincs.-símogatta meg a hajam.

-Nem vagyok éhes.-Néztem a szemeibe.

-Oké, akkor veszek mindenből többet és eszünk közösen. Így jó?-mosolyogott olyan aranyosan, hogy ezt már büntetni kellene, nyugalom megzavarásáért.

-Oké.-Bólintottam. Aidan vett minden szart. És sokat. Bementünk és leültünk. Aidan végig fogta a kezem. Megszokottan egymás üdítőjéből ittunk amitől mégjobb íze volt. A film után nevetve sétáltunk a Jeephez.
Beültünk és bekötöttük magunkat. Aidan rám nézett. Mélyen a kék íriszeit az én barana szemeibe véste.

-Köszönöm a mozit.-somolyogtam.

-Máskor is hercegnő.-elmosolyodtam. Aidan megrázta a fejét, és így szólt.-Francba is.-Megfogta az állam, először a szemembe, majd a számra nézett. Majd lágyan neki nyomta az ajkait az enyémeknek. Először lesokkolódtam, annyira édes és finoman csókolt. A testemet átjárta a borzongás. A vérem felforr és a gyomrom bukfencet vetett. Majd vissza csókoltam, Aidan belemosolygott a csókba amitől, majdnem elájúltam. De levegő hiánya miatt elszakadtunk. A homlokát az én homlokomnak érintette. És így maradtunk pár percig. Majd kicsit elszakadt tőlem. És megköszörűlte a torkát.

-Melody Cabei, eljönnél velem randizni?-tette fel azt a kérdést amitől úgy kezdett el verni a szívem, hogy majdnem kiugrott a helyéről.

-Igen.-mondtam határozottan mire megint megcsókolt. Istenem ez a fiú..
Haza felé, végig beszélgettünk, vagy énekeltünk. Boldog voltam. Kiszálltunk az autóból. Aidan átölelte a vállam és úgy sétáltunk az ajtóig.

-Szóval akkor, pénteken randizunk.-mosolyogott rám.

-Máris várom.-Öleltem meg. Szorosan tartott, az állát a fejemtetejére tette. Majd elengedett és megcsókolt. Olyan érzékien csókolt.

-Holnap jössz suliba?-kérdezte.

-Igen.

-Reggel jövök érted. Nem lesz első óránk...-Símogatta az arcom.

-Miattam, nem kell.

-De kell. Nem tudom mi van veled, de vigyázni fogok rád.-csókolt meg.

-Kikészítessz.-fogtam a fejem. Még egy utolsó bucsú csókot adott, és utána elment. Mosolyogva sétáltam be az ajtón, senkit nem találtam. De hallottam, hogy a konyhába vannak. Levettem a kabátom és oda mentem hozzájuk.

-Sziasztok, itt vagyok.-köszöntem és leültem a helyemre.

-Milyen volt a mozi?-kérdezte apu.

-Jó volt.-Mondtam és kifaggattak a filmről főleg az ikrek.-Ja és akartam még valamit mondani.-Mondtam és mindenki rám nézett.-Aidan elhívott randira.-Mondtam ki. Apu kezéből kiesett a villa. Emma sikítozott, Alex beleegyezően bólintott. Anya nagyon örült. Az ikrek, is örültek, bírják Aidant. Apura néztem aki nagyon meglepődött majd, elmosolyogott. Ez így szuper.

-Annyira tudtam, már a legelején.- visítozott Emma. Mire felnevettünk. Leültem velük enni. Anya főzött, direkt ilyen későre mire hazaérek még meleg legyen. Imádom a családom, és azt is tudom, hogy csak miattuk élek. Ha ők nem lennének én öngyilkos lettem volna. Megint eszembe jutott mit teszek. Eszek. Nem nem nem. Nem lehet, az eszem azt mondja ki kell hánynom, de a testem könyörög, hogy Ne. Sajnos az eszem nyert. Felálltam és rohnni kezdtem a fürdőbe. Kihánytam mindent. Sírva borulok a földre. Átkarolom a lába és úgy zokogok. A szüleim rontanak be. Anya sírt, apa próbálta vissza tartani a könnyeit. A többek az ajtóba. Apa felvesz, anya megtörli az arcom, hideg vízzel és kisétálnak velem.
Felvisznek a szobámba, apa letett az ágyra anya kiszaladt.

-Drágám ezt nem folytathatod. A rovosaid azt tanácsolták mondd el annak az embernek aki mindig itt van veled, aki soha nem ítélne el és nem a családod része. Kell valaki akinek megnyílsz. Aki segít változtani. Beszélj kérlek Aidannel.-Könyörgött apu.
Apának igaza van. Kell valaki aki segít.
Anya hozott pár vitamint amit bevettem. Enni már nem bírtam, lezuhanyoztam és az ágyamba bújtam. Már 10 óra elmúlt, remélem még nem alszik Aidan. Rámentem a nevére, és a hívásra. Elég hamar felvette.

-Szia.-szól bele vidáman.

-Szia.-Motyogom.

-Minden oké?-kérdi kissé ingerülten.

-Igen. Vagyis nem, holnap tudnál korábban jönni, mert beszélnünk kell. Egyedül nem bírom ezt már...-mondtam sírós hangon.

-Nyugi hercegnő segítek. Akarod, hogy most átmenjek?-kérdezi.

-Nem, dehogy. Jó lesz reggel.

-Oké akkor reggel, megyek próbálj meg pihenni addig.

-Oké. Jó éjt.

-Jó éjt Mel!-tette le.