Egyedül a világ ellen...+Ő

26.

-Mit szoktak felvenni egy meccsre?-Kérdeztem.

-Mi?-Rántotta fel a szemöldökét Aidan.

-Tudod, a lányok olyan színekbe szoktak lenni mint a pasiuk csapata. Most akkor nekem is így kellene öltözködnöm?

-Nem, dehogy.-Dölt hátra a székében.

-Huuu de jó, mert nem akartam így öltözködni.-Nevettem fel és az ágyra feküdtem.

-Tudom.

Aidan felkelt a székéből és fölém mászott az ágyon, és sunyin nézett rám.

-Hmm. Mel...-Simogatta a hajam.

-Igen?

-Ha nyer a csapatunk kaphatok tőled kupont?-Hajolt a számhoz, de nem csókolt meg.

-Hm hát vetkőzős kupont szeretnél?-Turtam a hajába.

-Igen.-Érintette az ajkát az enyémhez. Finoman csókolt meg.

-Hát sajnos, nem kapsz kupont.

-Miért?-Puszilta meg a kulcscsontom.

-Mert nem fogok neked bármikor vetkőzni, nem vagyok olyan, mint a többi lány.-Forgattam a szemem.

-Pont ezért szeretlek, mert nem vagy olyan mint a többi lány.-Puszilta meg az arcom. És mellém ült.

-Akkor elég ha fermert és pulcsit veszek fel?-Kérdeztem.

-Persze hercegnő. Az Afteren úgyse lesz rajtad semmi.-Kacsintott, én elnevettem magam és hozzá vágtam egy párnát. Aidan nevetve kapta el.-Nyugi csak vicceltem.-Nevetett-De azért kíváncsi is vagyok...-Suttogta.

-Na jó elég volt a kanos barátomból. Délután találkozunk.-Pusziltam meg a fejét.

-Hé elne menj.-Nevetett.

-Deee léptem. Emma jön értem. Szia.-Sétáltam ki a szobából és otthagytam a mosolygós barátomat.

-Szia bébi.-Kiabálta.

Lesétáltam a konyhába megpusziltam Lanat és Mariat. Nagyon jóba vagyunk. Aidan anyukája egy tünemény, Lana meg nagyon okos és ügyes kislány. Emma már a ház előtt volt, beszálltam mellé és elindultunk haza.

-Este randizunk Alexal.-Pirult el.

-Ooo hát tuti jó lehet a bátyámmal randizni.-Suttogtam.

-Naaa tényleg jó. Nem mondta el hova visz, de tuti ott alszunk..-Mesélte én tudtam hova mennek, mert Alex elmondta nekem, hogy velneszezni viszi Emmát. A suli miatt rengeteg nekik a sterssz, most jönnek a vizsgák és kiakarja kicsit kapcsolni.

-Biztos jó lesz. Alexander már régóta tervezi. Ja és nem szeretnék nagynéni lenni.-Kuncogtam.

-Hah nem vagy vicces.-Tartotta vissza a nevetését. Végig beszélgettünk haza felé, szeretem Emmát ő az egyetlen barátnőm. Hazaérve nevetve mentünk be a házba, levettük a kabátunkat és a cipőnket.

-Min nevettek?-Jött elő Alex.

-Rajtad.-Cincogta Emma.

-Mi?-Hőkölt hátra.

-Csak azt meséltem mikor régebben összehánytad a konyhát, mert megprobáltad megenni a főztöd.-Nevettem.

-Először is már alapból romlott volt a kaja. Másodszor te se tudsz főzni Melody Cabei.

-Ó igen Alexander? Versenyezni akarsz?-Álltam fel.

-Hah lenyomlak.-Lépett közelebb.

-Na jó elég szép testvérek, én is itt vagyok.-Lépett közénk Emma. Alex egyből felkapta a lányt és elindult vele az emeletre. Emma nevetve ütögette Alexet, de ő csak szorosabban fogta. Jó látni azt, hogy ennyire szeretik egymást. A nap további része jól telt az ikrekkel játszottunk, bár nem értettem a lényegét de próbálkoztam.