Egyedül a világ ellen...+Ő

36.

A csodálatos alvásomat, Aidan szakította meg. Lehúzta rólam a takarót, és elkezdett puszilgatni.

-Aludni akarok.-Nyúltam a takarómért, és vissza húztam.

-Nem lehet, iskola van. Gyerünk öltözni.-Mondta.

-Oké, oké.-Motyogtam álmosan és kimásztam az ágyból. Még nagyon fáradtnak éreztem magam. Elindultam felöltözni. Elővettem egy melltartót, pólót, pulcsit, farmert. Megfogtam és elkezdtem öltözni. Mikor kész lettem, akkor Aidanre néztem. Aki elbambúlva bámúlt engem. Szép egy egész vetkőzős/öltözködős showt tartottam neki.

-Ezt még egyszer, csak lassabban.-Mondta perverzül.

-Hülye.-Mondtam, majd nyúltam a fésűm felé. De hirtelen olyan rosszul lettem. Majd vissza fordultam Aidan felé.-Aidan...-Motyogtam. És csak nagyokat pislogtam. Észre vette, hogy valami baj van és felpattant. De többre már nem emlékszem.

A meleg, puha ágyamban keltem. Békés volt, csak erre vágytam, meg persze Aidanre. Lassan kinyitottam a szemem. Alex és Emma volt ott.

-Reggelt.-Mondtam.

-Hugi nem unod még a rosszul léteket?-Kérdezte Alex idegesen.

-Ez a hobbim.-Mondtam lazán.

-Nagyon megijesztettél minket.-Lépett Emma közelebb, és megpuszilta a homlokom.

-Most már jól vagyok.-Ültem fel, ami egyből szembe tűnt, hogy levették a pulcsimat.

-Aha gondolom.-Dünnyögte Alex.

-Mennünk kellene.-Mondta Emma.

-Hova?-Kérdeztem.

-Suliba.

-Mennyi az idő?-Kérdeztem.

-8 óra múlt.-Mondta Emma, vagyis nem aludtam sokat.....egyéni rekord.

-Oké.-Alex és Emma megpusziltak, majd kimentek az ajtón. Egyből utánuk valaki besétált. Aidan.

-Neked nem kellene iskolában lenned?-Kérdeztem.

-Dehogy, nem hagylak itt.-Térdelt mellém.-Hogy vagy?-Simogatta meg az arcom.

-Most már jól.-Mondtam. Majd megcsókóltam, ez hiányzott nekem, a csókja.

-Annyira féltelek.-Suttogta.

-Jól vagyok. Csak....néha nehéz.-Húztam le magamról a takarót. Feltűnt, hogy még mindig farmerben vagyok. Aidan mellém ült. A fejem a vállára hajtottam. A jobb kezével átkarolt, és a hajamat kezdte simogatni. A nadrágomhoz nyúltam, és elkezdtem kigombolni, majd lerugtam magamról.

-Mel, mit csinálsz?-Kérdezte rekedtes hangon. És közben megnyalta a száját.

-Hát nem arra készülök, amire te gondolsz.-Mondtam, és a szekrényemhez sétáltam. Egy kényelmes melegítőt, kezdtem el keresni. De a tükörrel találtam szembe magam. Csak néztem magam, hogy mennyire is utálom a testem. A meztelen lábaim undorítóak voltak, a térdem idétlen. Kicsit a pólóm alá nyúltam, és feljebb húztam. A hasam ennél laposabb már nem lehet. A bordáim kiállnak, a derekamtól majdnem behánytam. A szemeim könnybe lábadtak. Undorodok magamtól. Ahogy az arcomra néztem, hogy sírok...rettentő csúnyának éreztem magam. Utáltam az arcomat is, sírva még rosszabb mint általába. Nem tudom elképzelni azt, hogy lehete ennél is jobban utálni magamat...A tükörből észre vettem, hogy Aidan mögöttem áll és azt nézi, hogy magamat méregetem. Gyors felvettem a bő melegítő nadrágot. Aidan maga felé, fordított és letörölte a könnyeimet.

-Gyönyörű vagy.-Mondta, amitől mégjobban sírni kezdtem.

-Ne mondd ezt.-néztem a lábam.

-Nem tudom, hogy te mit gondolsz magadról, de nekem a legszebb vagy.-Húzott magához közelebb. A mellksába hajottam a fejem, és némán sírtam.