Egyedül a világ ellen...+Ő

7.

Az nap semmit, nem csináltam. Próbáltam, feldolgozni, hogy beteg vagyok. Mindent megfogok tenni azért, hogy leküzdjem. Annyi szaron vagyok, már túl. Talán ez sem okoz nehézséget.
Más nap reggel. Felvettem, egy bőpólót és egy farmert. Nem néztem teljes alakos tükörbe. Próbtam pozitív maradni. A sminkemet megcsináltam, és ettől a kedvem is jobb lett.
Lesétáltam, és eltettem egy zsacskó ételt. Amin idő pontok voltak írva, hogy mikor egyem meg. Kisétáltam a buszmegállóba, ahol valaki beszólt nekem, de én úgy csinátlam, mint ha nem fájt volna. Pedig rettentően rosszul esett. Szokás szerint, egyedül ültem. Mikor leszálltam, egy nem várt alak fogadott.

-Szia.-köszönt Aidan.

-Helló.

-Írtam neked tegnap, de nem írtál vissza. Miért nem jöttél iskolába?-Nem értem, hogy miért próbál kedves lenni velem. Tuti csak az irodalom miatt. Amúgy nem vagyok, nagyon beszédes és ha feltesznek nekem egy kérdést, szeretek úgy válaszolni, hogy az életmről ne derüljön ki semmi.

-Nem láttam, hogy írtál. Dolgom volt.-mondtam szárazon, és elindultunk a suli felé.

-Hétvégén tarok egy bulit eljöhetnél.-mondta kedvesen. Csak annyi baj van vele, hogy nem szeretem a bulikat, és programom lesz.

-Hát.....a most hétvéve nem jó. Sajnos.-mondtam tettetett szomorúsággal.

-Hogy te, milyen elfoglalt vagy.-forgatta meg, kék íriszeit.

-Tudom, ne is mondd.-Csendben sétáltunk, mikor egy cigire gyújtott rá.

-Mióta dohányzol?-kérdeztem. Kicsit gondolkodva, oldalra döntötte a fejét és, szexin kifújta a füstöt.

-Olyan 3 éve.-válaszolta.

-Hát gratulálok.-forgattam én is a szemem.

-Gondolom, te nem dohányzol.-ingatta a fejét.

-Nem.-De egy hirtelen ötlettől vezényelve befordultam elé, és megálltam, mire kérdőn nézett rám.-Kipróbálhatom?-kérdeztem, somolyogva.

-Cigizni szeretnél?-kérdezte aranyosan.

-Nem, csak kipróbálom. Megakarom érteni mások mit szeretnek ezen.-mondtam, az őszintét.

-Hát oké.-Adta át a kezembe. Megfogni is szokatlan volt. De minden mindegy alapon beleszívtam. Enyhén köhögtem tőle. Aidan felnevetett.

-Ez kurva szar.-Szívtam mégegyet bele. De a döntésem nem változott.-Ja ez tényleg szar.-Adtam vissza neki.

-Annyira nem. Ez inkább megszokás kérdése.-Szívott bele, és az orrán fújta ki a füstöt. Tovább sétáltunk csendben amíg a sulihoz nem értünk.

-Szia Aidan.-jött oda egy kedves lány.

-Helló.-köszönt perverzül.

-Egyik, barátnőmnek tetszel. Ő egy kicsit félénk, nem mert ide jönni, azért vagyok én itt. Ott áll, Lizzie.-mutatott egy szemüveges, mégis nem csúnya lányra. Aki kevesen és félénken, mosolygott. Jól állt neki, a mosoly.

-Aha látom. Hát....nem a legszebb.-mondta Aidan grimaszolva. Mire én is, és a lány is felvont szemöldökkel néztünk rá.

-Szóval.....-kezdte a lány.-Megadnám a telefon számát.-Vett elő egy cetlit, és átnyújtotta, a mellettem álló fiúnak. Aidan elnevette magát. És megrázta a fejét.

-Kössz nem kell. De cica a tiédet elkérném.-kacsintott rá.

-Szemét.-Mondta a lány, majd megfordult és elment.

-Jó bunkó vagy, még mindig.-Indultam el.

-Dehogy, láttad milyen ronda volt az a lány.-nevetett. Megfordultam és szembe álltam vele. Egy pofont durrantottam le, amitől autómatikusan a másik irányba fordult, a feje.

-Mi az, hogy ronda? Nem mondunk ilyet egy nőre sem. Seggfej. Ahányszor csúnyát mondasz egy lányra is, kapsz egy pofont. Nem viccelek, feminista vagyok. Nagyon is.-Léptem a szekrényemhez.

-Imádom mikor ilyen harcias vagy.-Kacérkodott.

-Na jó ezt, meg végképp hagyd abba. Velem te ,ne perverzkedj. Nem vagyok én neked senkid.- vettem ki a tesi cuccom és, megfordulva otthagytam a fiút.
Elindultam a tornaterem felé. Felmentem az öltözőbe ahol, már elkezdtek átöltözni a többiek. Ledobtam a táskámat egy padra. A tesicuccom megfogtam és a Wc-be átöltöztem. Már egy éve ezt csinálom, nem bírnám ki ha mások előtt kellene, átöltöznöm. Kisétáltam és akkor láttam, hogy becsengettek. A kezembe fogtam a cipőmet és úgy mentem ki az öltözőből. Bezártam, és már a terembe is voltam. A többiek a torna sorban álltak. Leültem a földre, és felvettem a cipőm.

-Ma szabad elfoglaltság lesz. Annyit kérek, hogy mindenki csináljon valamit.-mondta a tanár, a fiúk egyből indultak focizni, pár lány is ment. Maradtunk 5-en vagyis páratlanul. Ezt szeretem. Ők mennek tollasozni, én meg leülök a lelátóra. Felmentem és elkezdtem nézni a focit. Full unalmas volt. Dolly megpróbálta elrugni a labdát de véletlen megbotlott és pont Aidannek esett. Micsoda véletlen... Persze ezt a fiúk, cukinak találják. Dolly tipikus ribanc, csak azért állt be focizni, mert ott vannak fiúk is. De ez cringe főleg ha szar is vagy.
Aidan rugott egy gólt. Majd a lelátó alá sétált és felnézett rám.

-Ugye, hogy nem is hülyeség a foci?-túrt bele a jobb kezével a hajába.

-De még mindig az.-Mondtam. A fiú nevetve megrázta a fejét. És közben mosolyova engem nézett. Majd oda sétált hozzá Dolly.

-Aidi! Még mindig fáj a bokám.-Sántikált. Majd a kezével átkarolta a fiú derekát. És a fejét a mellkasának döntötte.-Elvinnél az orvosiba?-kérdezte tőle a lány.

-Ömm hát én most focizni akarok. De ha akarod akkor megkérem Lenniet, hogy kísérjen el.

-Fúj az a stréber gyíkkal, sehova nem megyek.-Engedte el Aidant.

-Na látod, jól van a lábad nem is kell, orvosiba menned.-mondta Dollynak, majd rámnézett.-Na figyelj hercegnő, ha az óra végéig nem bírok rúgni még 4 gólt akkor, én írom a beadandóból 2 oldalt és te 1-et. Ha bírok annyit, rugni akkor meg fordítva.-mondta. Mire lementem a lelátoról és veleszembe álltam.

-Benne vagyok.-nyújtottam a kezem. Mire megrázra a jobb kezével. Érintése kedves és őszinte volt-Szóval akkor, rugd az egészet mellé.-mondtam komolyan.

-Én olyat nem tudok.-nevetett és vissza állt játszani. Nem mondom, tényleg ügyesen játszott, de csak 3 gólt sikerült rugnia. Az sajnos nem 4. Vagyis övé a 2 oldal.
Mosolyogva sétáltam le a lelátóról.

-Gratulálok, ügyes voltál. Vesztes.-Mondtam fülig érő szájjal.

-Ezt most, te nyerted. Akkor délutál ráérsz? Mert akkor megcsinálhatnánk.

-Oké. Végülis legyünk túl rajta.-egyeztem bele.

-Utolsó óra után, a kapunál találkozunk.-mondta és megfordult.