Egyedül a világ ellen...+Ő

8.

Szóltam az otthoniaknak, hogy később megyek haza. Reméltem, hogy minél hamarabb készen leszünk, és akkor végre mehetek haza.
Utolsó óra után a kapuban vártam, Aidant, aki a haverjaival nevetve jött ki a kapun.

-Akkor nektek, jó kupircolást. Khmm vagyis jó tanulást.-mondta nevetve Justin, az osztálytársunk. Végig öklöztek mindenkivel és elmentek.

-Gyere hercegnő, menjünk.-Sétáltunk oda a fekete Jeep-éhez. Az autó előtt megálltunk, ő elővett egy cigit és a szájába tette majd meggyújtotta.-Kérsz?-nyújtotta felém a dobozt.

-Nem kössz.-dünnyögtem. Elég rossz kedvem volt. Az evés elrontotta, mérges voltam, mivel nem ettem meg mindent. És csak magamat büntetem evvel. Amíg vártam, hogy elszívja a cigit, fel néztem az égre, az ősz meleg sugarai cirógatták, az arcomat. Na ettől egy kicsit jókedvem lett. Az olyan dolgok vidítanak fel néha amiket pénzel, nem lehet megvenni. A szeptemberi napsugár. Az eső közben a szivárvány. Matek 2-es. Na ezek felvidítanak.

-Mehetünk?-kérdezte.

-Igen.-bólintottam. Beszálltam a Jeep-be. És elindultunk hozzá. Fogalmam sincs, hogy hol lakik. Az oda vezető úton, beszélgettünk. Furcsáltam is, hogy van közös téma. Amúgy Aidan nem vezet rosszul. Kb 15 perc múlva megálltunk egy nem nagy, nem kicsi háznál. Rendezett, és szép volt kívülről.

Kiszálltunk, és bementünk. Levettük a cipőnket. Egy pillanatra körbe néztem. Modern szép ház belülről is.

-Nagyon szép házatok van.-mondtam. Mire Aidan elmosolyodott és elkezdett húzni az emelet felé. Az ajtón kint állt a neve. Aranyos volt, mint egy 5 éves ajtója. A szobája tipikus fiús szoba, falon poszterek. Autókról, motorokról, fociról, és bikinis csajokról. Na ezt kell néznem bikinis csajokat, máris rosszabb kedvem lett. A szobájába volt egy fekete francia ágy, tv. És Xbox. A polcon érmek voltak, és pár könyv. Majd felől képek.

-Érezd magad itthon.- mutatott körbe. Leültem az ágyára, ő mellém ült és elkezdtük csinálni a beadandót. Elég sokat nevettünk, mert fogalmunk sem volt, hogy kell verselemzést írni. Ez van ha, két hülyét raknak össze.

-Ha nagy betűkkel írok, akkor meg van az egy oldal.-Mutattam büszkén.

-Nekem eddig fél oldal van kész.-Nevetett, mire én is elkezdtem nevetni, inkább azon, hogy mennyire szánalmasan bénák vagyunk. A vége felé már nem is csináltuk, csak beszélgettünk. Inkább suliről és a fociról, mikor valaki feltépte a kilincset és berontott. Egy kislány volt az.

-AIDI-kiabálta és a fiú nyakába ugrott.-Meg lett a matek 5-ös.-Mondta vidáman.

-Nagyon ügyes vagy.-puszilta meg. Dik a rossz fiúnak, van jó oldala is. A kislány rámnézett és elmosolyodott.

-Óóó Szia Lana Lokanwood vagyok.-nyújtotta kicsi tenyerét.

-Szia Melody Cabei.-Ráztunk kezet.

-Mint a hercegőt, úgyhívnak.- nevetgélt. Én meg bólogattam, én szerettem a nevem. Persze mindenki ellövi, azt a poént, hogy ,,hol hagytad Arielt". Mikor megtudják a nevem. De ennek ellenére szerettem.-Örültem a találkozásnak, de tényleg nagyon. Remélem jössz máskor is. Tanuljatok, a bátyámra rá fér. Elég butus szegény. De tudod, hogy van egy családba egy okos fér el. -Hadarta el nevetve, és kiszaladt.

-Kedvelem..-mondtam. Aidan elnevette magát.

-Hát ő lenne Lana a húgom. 9 éves 2.-os átok...de attól még szeretem.-mondta hallkan.

-Aaa nem is vagy te Bad Boy.-mondtam cukkolva.

-De az vagyok. Tudnád mennyi lány volt már a szobámba?-húzta el a száját.

-Elég. Ez nem érdekel.-mondtam határozottan, de értette a célzást mert abba hagyta.

-Akkor holnap tuti nem jössz a bulimra?-kérdezte kedvesen.

-Nem, nem. Programom van.-Keztem össze szedni a cuccom, lassan jön értem Emma és haza visz.

-Milyen programod van?-kérdezte gyanakvóan.

-Családni program.-mondtam az igazat.

10 percel később írt Emma, hogy itt van. Elköszöntem Lanatól aki nagyon aranyos volt velem. Majd Aidantől is. Intettem még egyet neki, és beszálltam Emma mellé.

-Ki-ez-a-dögös-pasi?-szótagolta.

-Aidan. Osztálytársam és közös beadandót csináltuk.-Magyaráztam.

-Ahha vágom. De akkor is helyes gyerek.-mondta úgy, hogy közbe az utat bámulta.

-Ha te mondod...-dünnyögtem.
Jó volt Emmával menni haza. Végre egy lány, akinek más a véleménye.

Szombaton családni napot tartottunk. Mikor közös programokat csinálunk. Közösen főztünk, társasoztunk, kártyáztunk. Kosaraztunk, filmeztünk és medencéztünk.
És végül közös vacsora. Persze Emma is itt volt mivel ő is a családunk része.

Vasárnap délelőtt 10-kor keltem. Felöltöztem otthoni kényelmesbe, és elkezdtem tanulni, aki szar tanuló annak sajnos kell. Hiába matekoztam sose jött ki a megoldás. 3-szor csináltam újra az egyenletet és mind a 3-szor, más megoldás jött ki.

-Melody, gyere enni.-nyitott be az öcsém Tom.

-Megyek.-álltam fel és lesétálunk, leültem Emma mellé. Anya szedett nekem ebédet.

-Ezt mind edd meg.-mondta kedvesen, és végig símogatta az arcomat. Elkezdtünk enni közbe beszélgettünk. Jó volt a hangulat.
Megettem a levest és a másodiknak is a felénél voltam. Ma végre normálisan ebédeltem. Végre nem leszek annyira csúnya vékony. Undorodok magamtól. "Most már jobb, hogy ennyit ettem?" Hirtelen felfordult a gyomrom, nem bírok magamra gondolni. Utálom a testem. Felpattantam, és elkezdtem szaladni a Wc-ig.
Úgy szaladtam, hogy szinte neki estem a wc-nek. Mire oda értem elhánytam magam. Addig öklendeztem, amíg kijött az egész ebéd.
Azt még hallottam, hogy mindenki utánam szalad. Megfordultam és láttam, hogy a családom az ajtóból figyel engem. Az arcuk, félelmet sugárzott.
Felálltam de akkor megszédüktem és elterüktem a földön. Utána órákkal később a szobámba keltem ahol a szüleim és a szomszédom( vagyis a háziorvosom) beszélgettek.
Azt mondta azért ájultam el, mivel a szervezetem elvan fáradva. Nincs erőm, sűrgősen változtatnom kell és ennem kell.
Következő héten nem voltam suliban, itthon tanultam. De legfőképp próbáltam enni. De nem ment büntudatom volt ha ettem, és egyből ki is hánytam, nagyon gyengének éreztem magam. De a hétvége felé, kicsit többet ettem, és nem hánytam ki.