Egyedül a világ ellen...+Ő

17.

A bulink után, volt mit összepakolni, de ketten egy óra alatt, végeztünk is. Utána Aidan haza vitt.

-Köszönöm, a bulit.-mosolyogtam.

-Máskor is.-mondta szívdöglesztően. Kicsit zavarba jöttem ezért lefelé néztem, Aidan észrevette zavaromat. Lágyan az állam alá nyúlt, és maga felé fordította a fejemet. Mélyen a szemembe nézett, amitől még jobban elpirultam, Aidan íriszei a szememről a számra vezette majd, vissza. Kicsit közelebb kúszott az autóban hozzám, majd egy hosszú csókot nyomott a homlokomra. Utána még egy percig néztük egymást, majd kiszálltam az autóból. Égő fejjel sétáltam ba a házba. Egésznap éreztem, hogy full másnapos vagyok. Ezért semmi extrát nem csináltam....nem is ettem. Amit a fejembe egy kis hangocska diktált, hogy ha vékonyabb leszek akkor sincs baj, talán akkor még szebb leszek. A vacsorámat kihánytam, a legrosszabb benne, hogy én tettem magammal ÉN akartam kihányni. Este elalvás előtt sírtam. Nagyon rosszul éreztem magam, büntudatom volt azért amit teszek magammal. Felültem az ágyamba és csak zokogatam. A kezeimmel a lábaimat ütögettem ököllel fájt, de megnyugtotott. Már kellően elzsibbadt a lábam, mikor abba hagytam. Az ökleim fájtak, olyan erővel ütöttem a combom. Utána jöhetett a jól bevált álomba sírjuk magunkat.
Másnap reggel, nagyon rosszul éreztem magam. Gyengének, és kiallvatlannak. Anya ezt észre vette és itthon marasztalt. Nem volt erőm reggelizni, még arra is nehezen vettem rá magam, hogy átöltözzek. Levettem a pólóm és csak egy pulcsit vettem fel, alá semmit. Még melltartót sem. Nem érdekelt. Mikor levettem a nadrágomat, nagyot nyeltem. A jobb combom bevolt lilulva. A bal annyira durva nem volt, látszik melyik kezem az erősebb. Nem akartam elhinni, hogy bántottam magam....Én soha nem akartam ezt, de mégis jól esett kiadni, és a tudat...a tudat, hogy fájdalmat okoztam magamnak borzasztó volt, de nem azért mert fájt, azért mert, jólesett magamat bántani. Evvel büntettem magam, mert nem eszek, ha eszek akkor megkihánytatom magammal...
Gyors felvettem egy melegítő nadrágot, és vissza feküdtam az ágyba. Majdnem vissza aludtam, de a mobilom megszólalt. Felvettem és a fülemhez emeltem.

-Helló.-Suttogtam.

-Szia....Miért nem jöttél első órára?-kérdezte Aidan.-Ugye csak késel?

-Nem. Nem igazán vagyok jól....ma nem megyek.-motyogtam fáradtan.

-Mi a baj?-kérdezte aggódva. Hirtelen nem tudtam mit válaszolni.

-Öm...csak nem érzem jól magam. Fáj a hasam.-Dobtam be a női kártyát.

-Aha. Csak kár, hogy akkor mondod ezt ha kamuzol.-Francba. Tudja.

-Jól ismersz Lokanwood.-Ismertem el.

-Tudom. Na de mi a baj?-Faggatott tovább.

-Nincs már vége a szünetnek?-tereltem a szót.

-Haha. Ne háríts, mert úgyis kiszedem belőled.-mondta édesen. És megtörtem.

-Csak....tegnap hánytam.-mondtam alig hallhatóan.

-Rosszat ettél?-kérdezte.

-I-igen.-hazudtam.

-Hát jolvan hercegnő......-mondta úgy mint aki tudja, hogy hazudok.-Mikor jössz suliba?

-Szerintem holnap benézek arra.

-De ma is jössz a városba.-mondta mire elgondolkodtam.

-Ja igen. Pszihológus.-Motyogtam.

-Nincs kedved utána találkozni?

-Hát álltalába, nem szoktom olyan jól viselni....és hát eléggé undorítóan nézek ki utána.-magyarázkodtam.

-Nem baj, látni akarlak. Hánykor végzel?