Egyedül a világ ellen...+Ő

38.

Másnap apa vitt suliba. Én 9-re mentem Aidan 8-re. Első óra német volt. 9 óra előtt pár perccel értem a sulihoz. Páran voltak kint az udvaron, azok akik dohányoznak. Besétáltam, és a töri teremhez mentem. Aidan ott ült a kanapén, és a haverjaival beszélgetett.

-Sziasztok.-Ültem le Aidan mellé.

-Szia Melody.-Köszöntek a fiúk.

-Szia gyönyörűm.-Karolta át a vállam, Aidan, és egy puszit adott. Kicsit olyan feleslegesnek éreztem magam. A fiúk valami fociról beszélgettek. Ilyenkor rossz, hogy nincs lány barátom. Barátom.....ugyan! az is egy van, Aidan.
Aidan végig a szünetben beszélgetett a fiúkkal, és közben engem ölelt. Egy pillanatra se engedett el. Majd megérkezett a tanárnő, és bementünk a terembe. Elővettem a füzetem, és próbáltam jegyzetelni. A pad alatt Aidan a lábamat simogatta, amitől a hideg futkosott a hátamon. Ránéztem és csak mosolyogtam. Az óra gyors eltelt, csak Aidan érintésére bírtam fókuszálni.

-Elmegyek a könyvtárba, jössz?-kérdeztem Aidant.

-Nem. Menj nyugodtan.-Csókolt meg.

-Biztos?-Kérdeztem.

-Igen.-Mondta mire megpusziltam, és a könyvtárba indultam. Mikor beléptem senkit nem láttam.

-Szia Melody.-Hallottam meg Finn félénk hangját, mire megfordultam.

-Szia Finn.-Sétáltam hozzá. Finn mutatott pár új könyvet, de végig tartotta a távolságot. Kedves volt, és jó volt a könyvekről beszélgetni.-Lassan mennem kell. De majd még talalkozunk.
Szia.

-Szia.-Köszönt szerényen.
A telefonom csippant egyet, majd elővettem. A szemeim kitágúltak, aki tegnap üzenetben leribancotott az írt.

-Sajnálom. Nem úgy gondoltam.-Írta mire furán néztem. Hogy lehet nem úgy gondolni? Mire a teremhez értem becsengettek. Aidan már a szokásos helyünkön ült. Letettem a táskám és leültem mellé.

-Erről tudsz valami?-Tettem elé a telefonom.

-Én ugyan nem.-Mondta somolyogva.

-Mit tettél?-Kérdeztem.

-Semmit.-Vágta rá.

-Oké. Most az igazat.

-Csak beszélgettünk.-Vont vállat.

-Aidan! Mondtam, hogy nem kell semmit csinálnod. Engem már nem érdekel bárki mármit ír.

-Az én barátnőmnek senki nem fog csúnyát írni, mert azzal számolok.-Puszilt meg.

-Szeretlek te hülye.-Fogtam meg a kezét.

-Én is szeretlek.-Simogatta a kéz fejem.

Az óra lassan eltelt. Kimentünk a termből, és a szekrényünkhöz sétáltunk. Szórólapok voltak becsúsztatva 1 hónap múlva tavaszi bál. Szomorúan vezettem végig rajta a szememet. Soha nem voltam még, de igazából nem is akartam menni. Én voltam az, akit soha nem hívott el senki. Ezért egyedül, soha nem mentem. Mindig otthon döglöttem, amikor mások jót buliztak. Aidan kivette a kezemből a szórólapot, és vissza tette a szekrénybe. Az arcomba lógó hajamat elsimította, és megcsókolta a homlokom. Megfogta a kezem és a következő teremhez sétáltunk. Olyan lassan telt el ez a nap, hogy azt hittem nem bírom ki. De végül is sikerült. Aidannel kézen fogva hagytuk el az iskolát. Majd a kocsijához indultunk. Aidan a zsebeibe kotorászott, mikor egy cigit vett elő, és a szájába tette, amíg a gyújtót kereste kivettem a szájából, azt a szart és a zsebembe tettem.

-Aidan nem!-Ráztam a fejem.

-De csak egy szálat.-Nézett rám kisfiúsan.

-Nem.-Húztam be a kocsiba. Mire beszállt.