Naruto oc × Shikamaru

A nagy csapat

Az a két nap ami maradt, gyorsan elszállt. Yama egész végig edzett, és erősített Daichi senseijjel.
Aztán eljött a nagy nap.
8 órára mindenkit a Hokagéhoz rendeltek. Mindenki ott volt Naruton kívül. A Hokage felsóhalytott.
-Ez a gyerek.... Yama?
-Igen Hokage-sama?
-Megtennéd, hogy elfutsz érte?
Ebben a pillanatban Naruto zúdult be az ajtón.
-Itt vagyok!!
-Hát, azt látjuk. -mondta Kakashi sensei.
-Idióta Naruto! -morgott mérgesen Sakura.
-Na. Most hogy végre mindenki itt van, elmagyaráznám a küldetést.-kezdett bele Hiruzen.
Már mint említettem, egy faluból emberek tűnntek el, vagy mondhatjuk úgy is, hogy még mindig tűnnek el. A feladatotok a következő: ezt felkutatni, az embereket megmenteni, és a tetteseket likvidálni.
-Értem. És hányan tűntek el eddig?
-kérdezte Daichi sensei.
-Ha jól tudom, tizenhatan. Abból 7 nő, és egy gyerek.
-Még a gyerekeket is? -idegeskedett Daichi sensei.
-Nyugalom Daichi. Ti majd véget vettek ennek, és megmentitek őket.
Beszélni könnyű. -zúgolódott Yama magában.
-Na oszolj! A kapuban taválkoztok 9 órakor, és elindultok!
-Igenis! -mondták egyszerre, és távoztak.
Yama Narutoval maradt az utcákon.
-Mi lenne ha....
-Elmennénk a ramen standhoz.
Yama mélyet sóhajtott.
-Folyton az a rohadt ramen.
-Az nem rohadt!
-Ha te mondod.
-De te mit akartál? Csak nem azt a rohadt dangot? -gúnyolódott Naruto.
-Nem. Meg akartam látogatni Akiot.
Naruto csak lesett.
-Na, mivan? Ennyire meglep hogy szeretném látni azt a szerencsétlent?
-Nem, nem.....
-Hát akkor meg mi bajod?
-Ki a franc az az Akio?
-Ez most fájt. Akio volt az a kislány aki múltkor a nyakamba ugrott.
Naruto láthatóan nagyon törte a fejét.
-Jó akkor hagyjuk. Majd máskor.
-De akkor hova menjünk?
-Nagyon jó kérdéseid vannak. -mondta a lány elgondolkodva.
-Köszönjünk el a többiektől.
-Kik azok a többiek?
-Hát mondjuk Kiba.... Hinata...
-Ennyire nem megy a nevek megjegyzése?
-Nem jut eszembe a neve.....
Naruto percekig gondolkodott, aztán hirtelen felkiáltott.
-Shikamaruék!
-BIZTOS HOGY NEM!
Naruto meglepődött.
-Miért? Ismered őket?
-Sajnos. Ismerem azt a parasztot.
-Hogy én, paraszt? -kérdezte egy ismerős, jellenzően laza, és fáradt hangú valaki, mögölük.
Yama és Naruto megtorpant.
Ne ne ne ne neeeeee! -gondolta Yama magában, reménykedve hogy ne Shikamaru álljon mögöttük. Lassan hátrafordult.
-Áh Shikamaru! Éppen rólad beszélgettünk! -mondta Naruto boldogan.
-Hát, azt hallom.
Yama majdnem elsüllyedt a szégyentől.
-Amúgy neked is szia.
-Ki mondta neked, hogy köszönő viszonyban lehetünk? -mondta a lány keményen, hogy megtartsa a fiú előtt szokásos büszkeségét.
-Húhh, de kemény itt valaki. -mondta Shikamaru, újra azon a gúnyos hangszínt megütve.
-Örülj neki, hogy egyáltalán tegezhetsz.
-Óhohóóó, köszönöm hölgyem! Megtisztelt azzal, hogy tegezhetem! Vagy esetleg szólítsam a hölgyet, mélyen tisztelt családnevén?
-Ne merészeld!
-Rendben van kedves Mizune.
-Egyszer még nagyon megverlek. -morgott a lány.
Naruto csak leste a két veszekedőt.
Nem értette mi történt köztük.
-Na de viccet félretéve, hova mentek?
-Küldetésre! -kiáltotta Naruto büszkén.
-Áh értem.
-És téged mi lelt? -kérdezte a lány halkan.
Shikamaru ránézett a lányra.
-Mivan?
-Azt kérdeztem mi lelt téged? -mondta Yama hangosabban.
-Miért?
-Hogy itt sunyi módon hallgatózol! -gúnyolódott Yama.
-Te beszélsz? A hátam mögött kibeszél engem?!
Naruto a balhét elkerülve közbevágott.
-Hány óra van?
-5 perc múlva kilenc. -mondta Shikamaru.
-Hogy mi?!? -üvöltötte Naruto, miközben megragadta Yama kezét.
Mint valami buldózer hajtottak előre.
Shikamaru meglepetten nézett utánuk. Yama valami integetéshez hasonlító kéz rázást mutogatott Shikamarunak.
-Legalább az egyik integetett. -mondta a fiú, és elsétált.
Már mindenki ott volt a kapuban.
-Hol lehetnek? -kérdezte Sasuke.
-Ott. -mutatott Daichi sensei két rohanosan közeledő pontra.
Pár másodperc alatt odaértek. Egyik sem tudott egy szót sem szólni a lihegéstől.
-Na, mivan? Olyanok vagytok mint akik most rohanták át az egész falut. -mondta Daichi sensei tanítványát, és a "fulladozó" fiút nézegetve.
-Hát, valami hasonló történt. -mondta végre Naruto.
-Na, elég a baromkodásból. Indulunk. -jelentette ki Kakashi sensei.
-Már az út elején így kifárasztittátok magatokat! Hiszen hatalmas útnak nézünk elébe. Ez így nem lesz jó Yama. -mondta Daichi sensei.
-Tudom. -mondta a lány, leporolta magát aztán megindult Kakashi sensei után.
Végre elindultak.
Daichi sensei odasúgott valamit Kakashinak.
-Kakashi! Nagy a csönd ott hátul, nem gondolod?
Kakashi ránézett.
-De. És mi baj van ezzel?
-Nem ártana egy kicsit jobb viszony a gyerekek között. Végülis most megyünk egy valószínűleg nehéz küldetésre.
-Hát, ha jobban belegondolok, ez jó ötlet. De hogyan?
Daichi elgondolkodott, aztán hátra kiáltott a genin csapatnak.
-Figyelem! Most itt megállunk.
-Még csak 15 perce indultunk. -mondta Sasuke.
-Nem pihenni. Itt most mindenki be fog mutatkozni egymásnak.
Már megint kezdi. -gondolta Yama kedvetlenül.
Újra az ismerkedés.
-Ki kezdi? -lelkesedett Daichi.
De hiába. Csönd volt. Senki sem kezdett semmit.
Daichi lehorgasztotta a fejét, és mélyet sóhajtott.
Ez így nem fog menni. -gondolta, amikor hirtelen Kakashi sensei szólalt meg.
-Akkor, ha ilyen szégyenlős itt mindenki, kezdem én. A nevem Hatake Kakashi.  -és ezzel be is fejezte volna a mondandóját, de Daichi közbeszólt.
-Ennyi nem elég. Körbeállunk, és aki éppen bemutatkozott, körbemegy, és mindenkinek ad egy pacsit, aztán visszaállhat a helyére.
Kakashi felsóhajtott, aztán elindult a szánalmas körön. Először Naruto, aztán Yama, Sasuke és Sakura, nem utolsó sorban Daichival zárva a kört. Miután végzett a "fárasztó" pacsizással, visszaállt a helyére.
-Most Naruto jön! -mondta Daichi a fiúra mosolyogva.
-A nevem Uzumaki Naruto! A következő Hokage! -kiáltotta, és elindult. Mint aki nem tud sétálni, úgy vonszolta magát végig. Yamának simán adott pacsit, mivel kiskoruk óta jóban voltak. Egy mosoly, aztán Naruto tovább haladt a soron.
-Nem mintha megérdemelnéd. -gúnyolódott Naruto, Sasukén.
Sakura arcán megjelentek az erek.
-Hogy merészeled?! -morgott Sakura.
Aztán Naruto, Sakura féle indult.
-Sakura-chan! -mondta Naruto áradozva, de viszonzás helyett, egy szép nagy pofonnal távozott Sakurától. Gyorsan lepacsizott a két senseijjel, aztán zúgolódva visszaállt a helyére. Yama nagyokat sóhajtozott, tudva, hogy most ő következik. Meg sem várta hogy Daichi felszólítsa, megkezdte a kört. Sasuke állt mellette, aki előtt termett. Méregették egymást pár másodpercig, aztán Yama nyújtotta a kezét, a fiú felé. Sasuke belecsapott, és a lány tovább is állt. Kissé megtorpant a látványtól. Sakura úgy állt ott, mint aki egyáltalán, még látni sem akarta őt.
Nem értem mi baja van velem. -gondolta Yama, aztán Sakura elé lépett. Az nem nézett Yama szemébe, inkább pacsi közben elborult arccal, a földet, az eget, a fákat, mindent csak nem Yamát nézte.
Yama nem is foglalkozva Sakurával, tovább haladt a soron. Kakashi sensei elé lépett. Kakashi mosolyogva nyújtotta a kezét. Yama belecsapott aztán Daichi senseitől is egy nagy pacsit kapva, Narutohoz ért.
Naruto után visszaállt Sasuke mellé.
Az elindult. Sakura rajongással fogadta. Sasuke nyújtotta a kezét. Sakura boldogan, elpirulva belecsapott.
Mostmár kezdem érteni, miért ilyen bunkó velem. -gondolta Yama végignézve ahogy Sasuke végez a sorral. Sakura következett, aki gyorsan haladt, csak azért hogy Sasukénak, egy újabb pacsit adhasson.
Yama előtt megállt. Az udvariasan nyújtotta a kezét. Sakura mosolyogva mellécsapott.
Mekkora egy bunkó! -gondolta Yama, miközben Sakura otthagyta.
A két senseinek ez a csalás fel sem tűnt, mert Sakura akkor háttal állt nekik.
Direkt mellécsap. Már most utálom.-gondolta Yama, Sakura mérhetetlen boldog arcát nézegetve, amiért Sasuke egy pacsival "áldotta meg."    Daichi sensei következett. Gyorsan mosolyogva futott végig a körön, mindenkinek jól rávágva a kezére.
-Na, és most hogy végeztünk, indulhatunk is tovább.
-Ennek meg mi értelme volt? -zúgolódott Yama, Narutonak.
-Szerintem jó volt!!! -kiáltott fel Sakura még mindig vörös arccal. Yama, felé fordította a fejét.
-Téged meg ki kérdezett? -kérdezte Yama halkan.
Sakurát ez felhergelte. Már neki is ugrott volna Yamának, ha fel nem figyel valamire.
-Sa-sa... Sasuke-kun? -mondta Sakura sértődötten, lelkesedését elvesztve. Sasuke nevetett.
-Ez tetszett. -mondta szemét Yama felé fordítva Sasuke.
Yama rá nézett, aztán vissza Narutora. Mint akit nem is nagyon érdekell a másik kettő.
Pár óra menetelés után, amin Yama egész végig Narutoval beszélgetett, Kakashi megszólalt.
-Mingyárt egy párás és sziklás terephez érünk. Vigyázni vizes sziklákkal!
-Simán átmegyek rajtuk! Vigyázz így, meg vigyázz úgy. Engem nem kell félteni! -mondta Naruto büszkén.
Odaértek.
Kakashi sensei ráugrott az első sziklára. Daichi követte. Láthatóan könnyen ment a senseijeknek az átkelés, így a gyerekek magabiztosan indultak el. Naruto volt az első aki orra bukott, aztán lecsúszott 3 szikla közé. Onnan nem tudott kijönni, mert a vizes sziklákon folyamatosan visszacsúszott. Sasuke és Yama a szikla tetejéről nézegették a vissza-visszaeső fiút.
-Na mi van nagyokos? -kérdezte Sasuke gúnyosan.
Simán átmész rajtuk mi? Szerencsétlen.
-Kussolj Sasuke! Nincs is szükségem segítségre. Felmászok egyedül.
-Azt látom. -mondta Sasuke, szokásaihoz híven, arckifejezéstelen arccal. Talán egy kis gúnyolódás érződött továbbra is a hangjában.
-Esetleg ha a lábadba koncentrálnád a chakrádat, fel tudnál jönni. -gondolkodott Yama.
-Tényleg! -mondta Naruto, és a Yama által kitalált módszerrel, könnyen felsétált a nedves sziklán.
-Mi lesz már?! -kiáltott vissza Kakashi sensei, már a sziklás rész végén. Daichival együtt áldogáltak, és akárcsak egy színházban, úgy nézték a gyerekek által alakított szerencsétlen előadást.
-Várjatok meg! -kiáltott előre Sakura, aki úgy csúszkált a sziklákon, mint egy bátor óvodás, első alkalommal a jégen.
-Sakura! Használd a chakrádat! -kiáltott vissza Sasuke a szerencsétlenül "korcsolyázó" lánynak.
Sakura koncentrált, és miután lábában elég chakrát gyűjtött össze, elindult. Úgy belejött, hogy a végén már nem sétált, senem futott, hanem szikláról-sziklára ugrált.
Gyorsan beérték a két senseit.
-Figyeljetek! Itt nincs idő szórakozni. Hallottátok embereket rabolnak el, vagy rosszabb. Sietnünk kell. -mondta Daichi sensei komolyan a gyerekeknek.