Naruto oc × Shikamaru

Új barát

Yama úgy döntött belekezd a felfedezőútba. Csak nehogy valaki olyan észrevegye, aki tudja hogy neki a kórházban lenne a helye. Óvatosnak kell lennem, gondolta.
Hátranyúlt, hogy felhúzza a fejére a kapucniját. De csak a tarkóhát fogta meg. Ja, tényleg. Ilyen.... kórházi ruhában vagyok. Na tessék, még feltűnőbb. Na mindegy. Majd kitalálok valamit.
És találomra elindult egy utcán. Rengeteg boldog ember, futkározó gyerekek, boltok stb...
Milyen jól érzik magukat az emberek, ahoz képest hogy halálra ítéltek egy clant. -gondolta.
-Ohhhhh, dango és ramen! Csak az a gond, hogy a pénztárcám a pulcsimban van. Nézze meg az ember. Bár mondjuk nem vagyok éhes, mert most ettem meg két tál almát.
Ment tovább. Már csak egy dolgot furcsált.
Miért van itt minden összefestve?
Még a Hokagék fejei is.
Ebben a pillanatban egy szőke kisfiú futott el mellette. A kezében festékes vödröket tartott.
Na, meg is van a tettes. Hoppá, már üldözői is vannak. Tetszik, segítek neki.
Yama utánuk futott. Beugrott a két üldöző elé.
-Elnézést? Elvesztettem az anyukámat! Segítenek megkeresni?
-Hát, sajnálom kislány de most nem érünk rá!
De már késő, a szőke fiú már eltűnt a tömegben.
-Jajjjj, most hova tűnt? -kérdezte a másik üldöző.
-Remek! Elvesztettük.
-De akkor már segítsünk ennek a szegény kislánynak.
A két üldöző visszafordult, de Yamának már se híre, se hamva.
-Becsapott minket!!!
-Egy ekkora kislány, simán túljárt az eszünkön. -háborgott a két üldöző.
Yama már úton volt hogy megkeresse a szőke fiút. Össze-vissza kavargott a tömegben, de sehol sem találta a fiút. De hirtelen elé ugrott valaki.
-Köszönöm hogy segítettél!
A szőke fiú állt elötte.
-A nevem Uzumaki Naruto, és téged hogy hívnak?
Ez a fiú olyan ártatlannak tűnik, neki talán elmondhatom. -gondolta.
-Yama.....
-Szép név.
-Ott vannak!!
Hallatszott egy üvöltés mögöttük.
Az üldözők észre vették őket.
-Úúúúúh, mennünk kell! Gyere Yama!!
Ügyesen cikáztak át a tömegen keresztül. Ez az üldözőknek kevésbé ment.
-Yama észrevett egy sötét mellék utcát.
Megfogta Narurót, és berántotta magával a sötétségbe.
Az üldözők amikor átjutottak a tömegen, elhaladtak a mellékutca mellett.
-Leráztuk őket.
-Köszi Yama! Ezt megint neked köszönhetem. -nevetett a fiú.
-És most?
-Hát, mit akarsz csinálni?
-Hát mondjuk elmehetnénk dang-
-Tudooomnm!! Menjünk rament enni! Mondta a fiú, Yamát félbeszakítva.
-Jó, akkor menjünk oda.
Elindultak a ramen stand felé.
Yama megállt
-Valami baj van? -kérdezte Naruto, a lányra visszanézve.
-Hát.... nekem nincs pénzem.
Naruto előhúzott egy békapénztárcát a zsebéből.
-Kifér három!
-Köszönöm, de minek három? Úgy tudom csak ketten vagyunk.
-Igen tudom, de én meg nagyon éhes vagyok!
-Áhh, értem. Mégegyszer köszönöm. Majd valamikor visszafizetem.
-Nem kell. Végülis te mentettél meg azoktól az emberektől.
Hármat rendeltek. Megkapták a forró rament. Yama fújogatni kezdte. Csodálva látta hogy Naruro már tömi  a szájába a sok tésztát.
-Te aztán tényleg éhes lehettél, nem zavar hogy forró?
A választ nem értette, mert Naruto teli szájjal nyögött ki valamit.
Aztán már Yama is evett.
-Köszönöm az ételt! Fejezte be Naruto az evést.
-Te aztán gyorsan megetted. Én még nem is végeztem.
-Yama?
-Igen?
-Azt kéred még?
-Megkaphatod, úgysem vagyok annyira éhes.
-Kösziii.
Naruto maga elé húzta a tányért, és pálcával tésztát emelt ki. Már kapta volna be, amikor valaki felkiáltott mögöttük.
-Gondoltam hogy itt talállak, Naruto!!
Meg te is! A kis cinkos!
Az idegen kezüknél fogva kirátotta őket a ramenes standból.
-Neeee, Iruka sensei!!! Legalább had fejezzem be!
-Nem! Mész és letisztítod amit csináltál! És te? Te is benne voltál?
Segítettél Narutonak összefesteni a falut?!
-Nem, nem Iruka sensei! Ő nem volt benne.-mondta Naruto.
Nézd meg, ez meg akar védeni. De élveztem a társaságát, segítek neki.
-Segíthetek letisztítani a festéket?
Ez a kérdés mindkettőjüket meglepte.
-Te segíteni akarsz? Szorgalmas kis kölyök vagy, mondhatom.
-Yama, nem zavar hogy pont ezt akartam elkerülni? Most órákig pucolhatsz!
-Nem baj! Inkább örülj hogy segítek!
-Jólvan, akkor ti ketten most velemjöttök.
Körülbelül 5 óra pucolás után, már kezdett sötétedni.
-Végre készen vagyunk! -kiáltott fel Naruto.
-És most, kérjetek bocsánatot!
-Bocsánat Iruka sensei.
-B-bocsánat... -mondta Yama is.
-Most menjetek haza!
-Gyere Yama! - mondta Naruto.
-Haza kisérhetlek?
-De már késő van. Nem kéne haza menned?
-Nem.....
-Hát, akkor gyere! Nem értem miért akarsz velem maradni, engem mindenki messziről kerül.
-Barátod szeretnék lenni.
-Tényleg? -kérdezte meglepetten Naruto.
-Igen. Már azok vagyunk nem?
-De.....
Oda értek. Mielőtt benyitottak volna Naruto rá mutatott egy másik ajtóra.
-Nézd Yama! Elvileg majd oda fognak költöztetni egy lányt, akit a falu mellett találtak.
Az én leszek. -gondolta Yama.
-Az jó, mert az a lány én vagyok.
-Tényleg? De jóóóó.   De hol vannak a szüleid? Miért vagy egyedül?
Yama halgatott.
-Nem baj ha nem szeretnél válaszolni. Megnézzük a szobádat?
-Aha...
Benyitottak. Nem volt valami nagy durranás, de Yamának tetszett.
Egy ágy az ablak mellett, éjjeli szekrény az ágy mellett, egy erkély, szőnyeg, egy asztal, egy fürdőszoba+ egy szekrény.
-Hát igen. Az én szobám is hasonló.
-Nekem tetszik.
-Az jó.
-Ohhhh! Az ruhám Yama odafutott az ágyhoz amin a ruhája volt. Naruto is mellé lépett.
-Hmmm... Nem szereted a színeket? Miért fekete az egész ruhád?
-Ahonnan jövök, ott csak feketét viselnek.
-Érdekes.
-Átöltözöm! -mondta Yama, és bement a fürdőszobába.
Yama ruhája egy fekete nardrágból, egy fekete pólóból, és egy fekete, cipzáros pulcsiból állt.
Yama kijött. Gyorsan zsebébe nyúlt. Megkönnyebbülve érezte benne pénztárcáját.
-És most?
-Nézzük meg az én szobámat.
Ez volt aztán az izgalmas program. A két szoba nagyjából ugyanúgy nézett ki, legföljebb más berendezéssel.
-Álmos vagyok. -mondta Yama. És nagyot ásított.
Lehet hogy én lefekszem! Nehéz nap volt.
-Rendben, akkor jó éjt!
-Jó éjt.
Yama kisétált a szobából, és a sajátjába indult. Átvette pizsamáját, és az ágyra dőlt.
Izgalmas nap volt. -gondolta.
De még mindig egy ellenséges faluban van. Ha kiszökne a faluból, ott vagy éhenhal, vagy megfagy. Azért elég hidegek az esték ilyenkor.
És ha bosszút akarna állni? gondolkodott tovább.
Az nem lehetséges. Ahoz még gyenge vagyok. Igaz, van az az erőm, de az kifárszt, és azt sem tudom hogy kell használni. És mi volt az a fekete köd?
Talán azt nevezik chakrának? Legutóbb amikor használtam, elöntött a gyűlölet. És csak úgy körülvett a fekete köd. Hogyan?
De egy Hokage legyőzéséhez az nem lesz elég. Ahoz profi shinobinak kéne lennem. De az hogyan lesz belőlem?
Nem tudom...
Legyek ennek a falunak a ninjája, erősödjek meg? Ha már erős vagyok bosszút tudok állni. Talán...
De az sem biztos hogy akkor még élni fogok. Akármikor rájöhetnek ki vagyok valójában. Akkor már egyik nővér sem fog értem ennyire rajongani. Az biztos. Egyszer úgyis lebukok. Egyszer kell hogy véletlenül aktiválnom azt az erőt, és már lebuktam. Ez könnyen megeshet. Amilyen könnyen dühbe gurulok....
Erre még gondolni is rossz.
Egyre álmosabb vagyok. Na, ideje aludni.