Naruto oc × Shikamaru

Az ítélet

Yama elégedetten állt Shuuin mellett, amikor már majdnem az összes csapatnak és senseinek bemutatta Shujint, és elmesélte hőstetteiket.
-Van még valaki? -vánszorgott Shujin Yama mellett.
A lány arcáról ekkor lefagyott a mosoly. Eddig mindenkinek bemutatta Shujint, kivéve a saját csapatának.
-Öh... -nyőgött fel.
-Mi az? Még olyan sokan vannak? -ásítozott Shujin.
-Nem. Jelenleg nem az a bajom.
-Hanem?
-Hogy még csak most jön a legnehezebb része.
-Jaj... ne már.
-De. Még nem mutattalak be a két legjobb barátomnak és-
-Miért, én nem vagyok az?
-De, te vagy a harmadik. -sóhajtott fel Yama, aztán látva Shujin elégedett arcát, folytatta- Csak hogy elvegyem a kedvedet, itt az egyik legnehezebb Daichi sensei lesz.
-Miért?
-Mert már alapból eásóztam Cho-t, akinek még az alapokat is neki kellett megtanítani, mert Cho egyedül tanult ez előtt.
-Oh.... én mind tudom az alapokat.
-Oh igen? Fel tudsz sétálni egy fára?
Shujin szótlanul megindult az egyik ház felé, és felsétált rajta, aztán a tető lógott fejjel lefelé.
-Hát jólvan... alakváltó jutsu?
Shujin elmosolyodott, leugrott a házról, és megállt Yama előtt.
-Alakváltó jutsu! -mondta, aztán egy kis köd keletkezett körülötte, aztán kilépett abból. Yama ott állt, és nézte saját magát, mert Shujin az ő alakját vette fel.
-Honnan tanultad ezeket?
-Titok.
-Éértem. Nem mondod meg. De azért ne felejtsük el, hogy ki vagyok én.
-Az én gondolataimban aztán túrkálhatsz, semmit sem fogsz a múltamról találni.
-Hát, most próbára tennélek, de nem akarom ezt az erőt ez egyik legjobb barátomon használni. Majd máskor. -tette hozzá halkan.
-Hallottam. De egyébként kivel kezdjük?
-Szerintem essünk túl Daichi senseijen.
-Rendben. -mondta Shujin, aztán elindult Yama mellett.
Amikor odaértek, megálltak Daichi sensei háza előtt.
-Csak úgy mint eddig. Én magyarázok, te ártatlanul mosolyogsz.
-Igen.
Yama bekopogott.
Nem jött válasz.
-Áh, nincs itthon. -sóhajtott fel Shujin, miközben észrevette, hogy Yama nagyon figyel, és lassan kunait húz elő.
-H-haló...? -lépett hátra Shujin.
Yama figyelt, aztán felkiáltott.
-Ott van! -mutatott az egyik függöny mögé, ahonnan azonnal kirepült egy kunai, de Yama, mivel már észrevette a sensei-t, ezért simán kivédte a kunait.
-Soha sem tudok csalódni benned. -ugrott ki búvóhelyéről mosolyogva Daichi sensei.
-Találhatna jobb helyet sensei. -mosolygott Yama, aztán álölelte Daichit.
-De az a lényeg, hogy visszaértél. Milyen volt a küldetés?
-Legyőztem Uharamát! -vigyorgott Yama büszkén, kezeit az oldalára rakva.
Daichi szemei elkerekedtek.
-Tényleg?
-Megmondtam neki hogy eltemetem, és meg is tettem! -nevetett Yama.
-Jézusom... megint mekkora veszélynek voltál kitéve...
-De túléltem sensei!
-Ez az én tanítványom! -mosolygott Daichi sensei, és felkapta Yamát a nyakába.
-Ez meg ki? -horkant fel a sensei, és lerakta Yamát a fiú mellé.
Shujin még mindig rémülten állt.
Náluk ez játék, hogy csak úgy megtámadják egymást?! -rémüldözött gondolatban Shujin.
-Ő itt Shujin! -mosolygott Yama, két kezével a fiúra mutatva, aztán odanézett, aztán gyorsan vissza, és nagy mosollyal észrevétlenül rátaposott Shujin lábára.
-Shujin. Mosolyogj. -préselte a szavakat mosolygás közben, csak hogy Daichi sensei ne hallja, és lássa hogy beszél Shujinhoz.
Shujin valami álmosolyt erőltetett az arcára, közben fájdalmasan nyöszörögve a lába miatt.
-Kussolj. -suttogta Yama.
-Ki az a Shujin? -szólalt meg Daichi sensei.
Yama elmesélte megint az egész történetet, hogy hogyan találkozott Shujinnal, és hogyan győzte le Uharamát.
Daichi sensei csak úgy reagált, mint Kakashi sensei, és Tsunade úrnő.
-Atyám. Te megbíztál egy idegenben?
-Jólvan na.
-De egyébként ezt elhinni sem merem.
-Ugye milyen király vagyok?
-Az nem kifejezés. És te. Shu...
-Shujin. -mondta a fiú.
-Te vagy Yama új barátja.
-Igen.
-Konohai szeretnél lenni?
-Igen.
-És Yama csapattársa akarsz lenni?
-Igen.
-Akkor én leszek a senseijed. -nyújtotta a kezét a sensei.
Shujin megfogta, és kezet ráztak, de Daichi sensei nem engedte el Shujin kezét, hanem maga felé rántotta a fiút, és neki is kiosztott egy ötelést, aztán megborzolta Shujin fekete haját.
-Üdv a csapatban. -mondta a sensei.
-Shujin erős, nem fogsz csalódni sensei.
-Remélem is. -kacsintott a sensei, aztán a semmiből megjelent Kakashi sensei Yama mögött, és megfogta a vállát.
-Áh Kakashi! Mi cél hozott errefelé? -nevetett Daichi sensei.
-Daichi, velem kell jönnöd. Tsunade hivatott.
Yama hátra sem nézett. Tudta mi következik. A senseijek és Tsunade már tárgyaltak róla.
-És Yamának is jönnie kell.
-Nem megyek.
-Dr jönnöd kell, Tsunade parancsa. Shujin is veled jöhet.
-Nem megyek. -mondta Yama, egyre idegesebben. Mióta visszatért Konohába, egyre jobban úgy érezte, hogy Uharamának végig igaza volt. Szinte már kisértette a gondolat.
Hallotta hogy Kakashi magyaráz, de nem értette mit mond.
Egyre csak azt hajtogatta, hogy nem megyek.
-Yama, valami baj van? -kérdezte a sensei.
-Hagyjatok békén! Rohadt patkányok! -kiáltott fel Yama.
A két sensei csak meglepetten állt, Shujin meg próbált segíteni Yamán.
Lassan közeledett, hogy megfogja Yama kezét, de a lány rllökte magától.
-Ne most Shujin!
-Yama nyugi.
-Nem látod, hogy mit tesznek velem már megint?! -üvöltötte magából kikelve- Mindent megteszek ezért a rohadt Konoháért, mellette maradok, és megint mivan!? Félnek tőlem! Tárgyalnak a hátam mögött, ki tudja miről! Megöltem Konoha egyik legnagyobb ellenségét, erre mivan!? Megint én vagyok a szörnyeteg! Mindig én! Miért!? Soha nem tettem semmi rosszat!
-Yama kérlek nyugodj meg. -mondta a sensei.
-Hagyjon békén sensei! Maga is ellenem van!
-Soha nem voltam ellened.
-Akkor most se legyen! -mondta Yama ezt már egy kicsit nyugodtabban, de most rászakadt az egész, ami vele történt most, és amit mondott a senseire. Csak nézte a földet, és halkan sírt.
Shujin odalépett, és dühvel telt arccal nézte Kakashi senseit.
-Hagyja békén! -jelentette ki Shujin keményen.
-Nem tehetek semmit. Teljesítenem kell a parancsot. -mondta Kakashi, komoly arccal nézve Daichit.
Az szomorúan nézte tanítványát, aztán elindult.
-Csalódtam benned Kakashi. -mondta, és elsétált mellette. Kakashi arra számított, hogy Daichi most segíteni fog neki bevinni Yamát, de nem ez történt. Daichi Yama mellett állt, és a parancs ellen fordult életében először.
-Tudja mit Kakashi sensei. -mondta Yama gyűlölettől telt hanggal megfordulva. - Vigyen csak be, mit bánom én. -mondta Yama, és megindult Kakashi mellett.
A sensei megfogta a kezét, és vezette maga mellett.
Shujin csak állt, és nézte a távolodó Yamát.
-Nem maradok egyedül. -mondta Shujin és aktivált egy jutsut.
-Fukashi! -mondta, és a teste elkezdett halványodni, amíg teljesen el nem tűnt. Ez volt Shujin rejtett öröksége, a láthatatlanság jutsuja.
Halkan megindult Kakashi senseijék után, aztán tisztes távolságból követte őket.
-Nem lesz semmi bajod Yama. -nyugtatta halkan Kakashi a lányt.
Yama halgatott. Nem is érdekelte mit mond Kakashi. Halkan ment Kakashi mellett a folyosón is, egészen az ajtóig. Ott Kakashi előre engedte Yamát, de közben Shujinnak is ez volt az egyetlen esélye bejutni, szóval megpróbált úgy elmenni Yama mellett, hogy ne érjen hozzá, de ez nem jött össze. Yama azonnal idanézett, de nem keltett nagy feltűnést, hogy érzett valamit. Valahogy érezte, hogy ami hozzá ért az előbb, az nem bántani akarja, azért van itt, hogy segítsen.
Yama felnézett. Bent állt már az összes sensei, és Tsunade is. A lány gyorsan lenézett, mert túl sok volt a rá szegeződő szempár.
-Na tehát. -kezdte el Tsunade, amikor már mindenki bent állt. - Daichi, megértésedet kérve el kell mondjam, hogy nélküled vitattuk meg a dolgokat, mert tudjuk, hogy túlságosan szereted Yamát, és mindenben csak tiltakoznál.
Daichi sensei meg sem szólalt. Csak állt komoly arccal, és semmi válasszal, arckifejezéssel, vagy bólintással nem jelezte, hogy tudomásul vette-e azt, amit Tsunade mondott. Yama közben teljesen letörölte könnyeit, és továbbra is csak a földet nézve, közben oldalra tekintgetve, mert arra feltételezte a láthatatlan segítség helyzetét.
-Na tehát, Yamát egy kis olvonó túrára küldjük, messze Konohától.
Yamának elkerekedett a szeme, és nehezen kezdte venni a levegőt.
-Hogy micsoda?! -üvöltött fel Daichi sensei. Shujin is majdnem kiesett a láthatatlan szerepéből.
-Daichi nyugodj le! -förmedt rá Tsunade.
-Yama túl gyorsan fejlődik, és ebből bajok lehetnek. Hidd el Yama, nem félünk tőled, csak túl gyorsan fejlődsz, és eljön majd az idő, amikor már nem tudunk kordában tartani.
Yama csak levegő után kapkodott, de ezt senki sem vette észre, kivéve Shujint.
-Ne szórakozzon már, maga kegyetlen-
-Daichi! Ne mondj olyat, amit ezután megbánnál!
-Nincs olyan, amit most megbánnék! Hát őrültek vagytok ti?! Ti mind itt, akik ezt kifogás nélkül hallgatjátok, hogy ezt az angyali gyereket, aki kezével-lábával védi Konohát, elvonóra külditek?! Szörnyetegek vagytok! -üvöltözte Daichi sensei, aztán csak egy huppanás hallatszott.
Mindenki odanézett, és a földön Yama testét fedezték fel.
Daichi sensei azonnal odaugrott.
-Yama! -fordította meg a lányt. -Nincs magánál, és fal fehér!
-Jó is, ha ezt a részt nem hallja. -mondta Tsunade.
Daichi sensei vérben úszó szemmel meredt Tsunade úrnőre.
-Daichi, ha hagyjuk fejlődni, a falu megint csak fel fog lázadni.
-Nem érdekel! Ne fogd rá erre, te rühes kutya! -ekkor Tsunade intett Asumának, és az oldalba rúgta Daichit.
-Ne feledd kivel beszélsz Daichi, és térj már magadhoz. Ezt a népért tesszük, semmi másért.
Csak egy kedves öreg úrral lesz, egy messzi faluban, egy-két hónapig. Mi pedig folyamatosan figyelni fogjuk őket, ennyi az egész. Ebben nincs semmi rossz.
Daichi felkelt a földről, és felállt tanítványával a kezében.
-Viszlát szörnyetegek. Remélem soha többé nem találkozunk! -morogta Daichi sensei, és hatalmas sebességgel rontott neki az ablaknak, amit kitört, és Daichi kirepült az utcára. Shujin azzal a lendülettel utána loholt. Tsunadénak tartott egy kis ideig, amíg felfogta, hogy mi történik, aztán utánuk küldte az egész sensei csapatot. Hatalmas üldözés következett, de Daichi sensei annyira be volt indulva a gyűlölettől, hogy hihetetlen sebességgel futott az élen.
-Daichi állj meg, ez parancs! -kiáltotta Kurenai sensei.
-Nem tehetünk semmit a parancsok ellen Daichi, és Tsunade csak azt teszi, akit kell! -üvöltött már Asuma is.
-Shujin! -kiáltotta Daichi sensei, aki hallotta, hogy valami láthatatlan dolog mellette ugrál, és csak sejthette hogy Shujin lehet-e az.
-Igen Daichi sensei?
-Tudtam hogy te vagy az! Hozd Cho-t, elmegyünk!
-Hol van?
-A házammal szemben, bal oldalon! És Shujin! Narutot ne hozd.
-Rendben! Azt sem tudom ki az!
-De Cho-ról sem tudod, szóval először jól bizonyosodj meg róla, hogy Cho az-e. Yama szobája mellett lakik jobbra.
-Melyik Yama szobája?
-A középső!
-Rendben! -mondta Cho és elkanyarodott.
Egyik üldöző sem ment utána, mert még mindig láthatatlan volt.
Ahogy megtalálta Yamáék lakásait, berontott a harmadik ajtón, miközben visszaváltozott láthatóvá.
-Jézusom! -kiáltotta Cho, aki éppen az ágyán feküdt, és egy kis tükörben nézegette magát, az új ninja ruhájában, de most felült.
-Velem kell jönnöd! -kiáltotta Shujin, és igen... ez sem volt a leghatásosabb belépő. Te mit reagálnál, ha egy idegen berontana hozzád, és azt üvöltözné, hogy vele kell jönnöd? Nyilván nem mennél vele.
-Dehogy megyek! Ki vagy te és mit akarsz itt!? -állt fel Cho, és itt lett Shujin helyzete egy kicsit reménytelen. Cho egy fejjel magasabb, és vastagabb is, mert Cho izmos volt. Shujinon is volt izom, de ő inkább vékonyabb volt, és alacsonyabb mint Cho.
-Khm...
-Takarodj a házamból!
-Először is, ez egy lakás, nem a te "házad", legföljebb a kis lakásod. Másodszor, Yama bajban van.
-Honnan tudod ki Yama!?
-A barátom, ugyanúgy mint neked! Sietnünk kell!
-Miért hinnék neked?
-Daichi sensei küldött.
-Daichi sensei... -komolyodott el Cho arca, aztán meglökte Shujint.
-Vezess taknyos! -mondta, aztán kilökte Shujint az erkélyre.
-Jólvan, megyek már! -kiáltotta mérgesen Shujin. Nem csípte Cho-t, egy kicsit sem
Shujin megindult. Gyorsan ugráltak a kapu felé, hogy még a senseijek előtt kiérjenek, hogy el ne kapják őket.
-Daichi senseijéket üldözi az összes sensei!
-Az baj... -futott Cho Shujin után.
-Gyorsabban! -kiáltotta Shujin, és mindketten teljes erejükből kezdek rohanni, viszont későn. Amikor odaértek, Ott állt Karenai, és Asuma, akik arra ügyeltek, hogy ők ketten ki ne juthassanak.
-Basszus! -torpant meg Shujin.
Megállt Cho mellett, aki megfogta a vállát.

-Mit tegyünk most? -kérdezte Cho.
-Nagyon semmit sem tudunk. Ha csak....
-Na?
-Nem használok egy jutsu-t... -gondolkodott Shujin.
-Milyen jutsu-t?
-Figyelj... Cho. -nézett végig Shujin Cho-n.
-Mivan? -horkant fel Cho.
-Miért vagy ekkora... böhöm? -gondolkodott tovább hangosan Shujin.
-Hogy micsoda?! Na idefigyeljél kicsikém, te csak engem ne nevezzél böhömnek, köszönd anyádnak, hogy ilyen kicsinek születtél! -förmedt rá Cho.
-Hm... -gondolkodott tovább Shujin, miközben összeráncolta a homlokát.
-Mivan már?!
-Még sosem próbáltam ezt, és valószínűleg balul fog elsütni.
-De mi!? Nyögd már ki végre!
-Láthatatlanok leszünk.
-Oh... igen? És én hogy leszek az picur?
Shujin koncentrált, aztán aktiválta a jutsuját, és eltűnt.
-Wow.... -ámuldozott Cho, aztán magához tért- Ennek én órülök, de én még mindig látható vagyok!
-Na idefigyelj Cho. Ez nem lesz játék. Nem is tudom hogy működik-e normálisan, két emberen ez a jutsu. Nem volt alkalmam kipróbálni. Egyedül is megterhelő, és rengeteg chakrát emészt fel. Ha ketten leszünk azok... nem sokáig fogom bírni.
-Nem baj, az a lényeg, hogy kisurranjunk mellettük észrevétlenül.
-És Cho...
-Igen?
-Lehet, hogy majd az út nagy részén kézben kell majd vinned.
-Mi? Miért? -értetlenkedett Cho, aztán leesett neki, és elpirult- Ja! J-jaaa!!! Nem baj, nem baj. Egy ilyen fogpiszkálót simán elbírok!
-Örülök neki. -mondta Shujin unforodva Cho-tól. Még mindig nem volt neki szimpatikus.
Shujin ekkor megérintette Cho kezét, és erősen erőlködni kezdett.
-Most mit csinálsz...? -kérdezte Cho, aztán felnyögött a meglepetéstől, amikor a keze fele már nem látszott.
-Sikerül! -kiáltott fel boldogan.
Shujin közben tovább erőlködött, egészen addig, amíg Cho teljes egészében el nem tűnt.
-Wow! -nézegette magát Cho.
-Na milyen? -gúnyolódott Shujin.
-Nem látszok! Ránézek a kezemre, és nincs ott! -nevetett Cho.
-Rájöttél? Na de indulás! Nincs sok időnk. -mondta Shujin, és az akció beindult. Nagyon szépen sunnyogtak Kurenai sensei lába mellett, aztán amikor mögéjük értek, Shujin Cho-ra nézett, a szeme elkerekedett, és idegesen suttogni kezdett.
-Cho!
-Mivan?
-Már kezdesz látszani! -mondta, aztán megragadta Cho kezét, és rángatni kezdte magával. Rohantak el az erdő felé, és pont elkerülték, hogy Kuranai sensei hátranézzen, és meglássa őket. Egy jó rohanás után, már mindketten látszottak, és megálltak pihenni.
-Huh, ez meleg volt! -lihegett Cho, amikor Shujin eldőnt, egyenesen Cho kezébe.
-És tényleg elájult. -mondta a fiú, és felemelte Shujint, aztán realizálta, hogy Yamáék már valószínűleg messze járnak, mert Kakashiék üldözik őket.
Most komolyan meg kell keresnem őket, ezzel a hátamon? Most csak vicceltek velem ugye? -gondolta Cho, aztán felugrott egy fára. Végtelen erdőt látott, amiben akárhol lehetett Yama és Daichi sensei.
-Jaj, ne már! -üvöltött fel, aztán elindult végtelen útjára.

_______________________________________
Sziasztok!
Bocsi hogy késett a rész, csak amint látjok, ehez a részhez egy kis illusztrációt is készítettem.
Bocsika, de nem volt kedvem jobban kidolgozni😅.
Köszi hogy elolvastad!!♡♡♡♡