Naruto oc × Shikamaru

Váratlan vendégek

Yama felébredt. Úgy gondolta, hogy még egy kicsit az ágyban marad és gondolkodik.
Ha jobban átgondolom, muszáj leszek társakat találni... De kiket? Nehéz olyan őrülteket találni, akik Konoha vesztét akarják... Hát, ez nehéz lesz.
Azért, megkérdezhetném az öreget... Nem. Nem. nem!   Nem tudhat a célomról. Akkor csak megmondom neki, hogy kimegyek körbenézni a faluban meg a völgyben. -gondolta, aztán felült az ágyban. Felállt és felöltözött. Kiment a szobából és az öreget a konyhában találta. Ott aludt az asztal melletti széken, az asztalra dőlve. Yama megsajnálta szegény kisembert, hogy így alszik csak azért, hogy ő az ágyban tudjon pihengetni. Elszégyelte magát és az öreghez sétált. Felkarolta a kisembert és az ágyhoz vonszolta. Lefektette ès betakarta szépen, mert az öreg keze már hideg volt.
-Egész este a konyhában ülhetett. -suttogta Yama az öreg hideg kezét szorítva.
Szegény ember. Annyit dolgozik, hogy fenntartsa ezt a házat, hogy semmire sem tud felébredni. -gondolta, amikor kiment a szobából.
-Visszaérek mire felébred! -suttogta és kifutott az utcára. Elsétált a kis házak mellett és egy fogadóhoz ért.
-Elnézést, ennek a fogadónak vannak most vendégei? -kérdezte Yama a recepcióst.
-Igen kölyök, vannak. Miért érdekell ez ennyire?
-Csak kérdeztem. És....
-Mi van még?!
-Meg tudná mondani hogy kik?
-Hogy érted? Miért mondanám el?
Kotródj innen! Zaklass mást a kérdéseiddel.
-Úgy értettem. Hogy például kereskedők... vagy esetleg ninják?? -kérdezte Yama lényegretörően. Nem is érdekellte, hogy a recepciós ki akarta küldeni az előbb.
-Ninják, és?!
-Csak kérdeztem. Milyen ninják?
A recepciós megragadta a seprűt és fenyegetően hadonászott vele Yama felé.
-Tűnj el innen!
Yama elkapta a seprűt és azt mondta.
-Maga nem tudja kivel beszél így!
-Hohohóó, nem érdekell. Egy taknyos kölyök a faluból.
Yama vészjóslóan mosolygott.
-Mivan kölyök? Mit mosolyogsz?
-Semmit. -mondta és kirántotta a seprű a recepciós kezéből.
-Te kis!! -kiáltotta a recepciós, amikor egy ninja állított le a lépcsőn.
Yama azonnal odakapta a fejét és majdnem ott esett össze, amikor meglátta a ninja fejpántját.
Azonnal kiugrott a fogadóból és elbúlyt egy oszlop mögött.
Végignézte ahogy a ninja beszélget a recepcióssal, aztán a lépcsőn mégtöbb ninja jött le, mind Avarrejteki.
-Négyen vannak. -suttogta a lány és továbbra is feszülten figyelte a ninjákat.
Azok fizettek aztán kijöttek az utcára. Elkezdtek arra sétálni, ahol Yama egy oszlop mögött bujkált.
Szegény lány azt sem tudta mitévő legyen. Ha kiugrik onnan, egyből tudni fogják, hogy ő is egy ninja és akkor üldözni kezdik. Ha csak ott áll továbbra is, nem tud úgy mozogni, hogy be vegyék észre és ha már észrevették, tudni fogják hogy ő az.
Fel fognak ismerni a Daichi senseijjel készült csapatképről. Gondolom minden kereső csapat kapott rólam egy képet, hogy legalább azt tudják, hogy hogy nézek ki. -gondolta Yama, közben úgy izzadt mint egy ló, mert jelen helyzetben semmi esélye nem volt a Konohaiak ellen.
Ekkor valaki megfogta a vállát.
Yama mint a szélvész fordult hátra, kunaijával a kezében.
-Öreg?! -suttogta a lány rémülten.
-Gyere! Bújj el!! -mondta az öreg a hátán lévő hatalmas kosárra mutatva.
Yama fenyitotta a kosarat és beleugrott. Alig fért bele, mert az félig tele volt almákkal.
Szerencsére ezt a kísérletet egyik ninja sem vette észre, mert az oszlop eltakarta őket. Ezután az öreg, mint egy teljesen normális falusi, elkezdett sétálni a kosárral a hátán, el a ninják mellett. Ez a terv majdnem tökéletesen sikerült, de mégis kudarcba fulladt, mert az egyik Konohai megszólította az öreget.
-Elnézést uram!
-Igen? -válaszolt az öreg már nagyon izzadva, mert a kosár alapból nagyon nehéz, és mostmár Yama is benne volt.
-Nem látta erre ezt a lányt? Megszökött Avarrejtekből és mi éppen őt keressük. Sokat segítene ha tudna róla valamit! -mondta a Konohai barátságos, bizalmas hangon, hogy szórabírja az öreget.
Ohara megnézte a képet és olyan arcot vágott, mint aki életében nem látta Yamát.
-Ezt? Nem láttam.
-Hah, akkor itt sincs. Köszönjük!
Az öreg már el is indult, de a ninja megint meszólalt.
-Mi van abban a kosárban?
Ez volt az a pillanat, amikor Ohara már tudta, hogy végük van. Megfordult és teljesen hétköznapi hangon, mosolyogva válaszolt.
-Friss alma! Most megyek árusítani!
-Áh értem! Na fiúk? Veszünk egy almát? -nevetett a ninja.
A többi beleegyezett, aztán az öreghez fordultak.
-Nem baj, ha kérünk egy-két, almát? -kérdezte a ninja és választ nem is várva, fel akarta nyitni a kosarat.
-Ne, várjon! -kiáltott fel Ohara.
-Miért? -kérdezte a Konohai gyanakvóan.
Az öreg nem tudott válaszolni, lábai legyökereztek és fagyottan állt az út közepén.
-Na, azért megnézném mi van abban a kosárban!
Az öreg lehajtotta a fejét és becsukta a szemét. Tudta, hogy a játszmának most vége van. Ők nyertek.
A ninja felnyitotta a kosarat és kivett belőle 4 almát.
-Tényleg csak alma van benne!
Az öreg felkapta a fejét és kérdően nézte a ninját az almákkal a kezében.
-Hát, akkor köszönjük az almát! Remélem nem baj hogy vettünk belőle.
-Nem baj... -motyogta az öreg.
-Akkor, nem is zavarnánk tovább. -mondta a Konohai és társaival együtt elindult.
Az öreg tátott szájjal nézte végig ahogy azok elhagyják az utcát, aztán lekapta a hátáról a kosarat és belenézett. Yama nem volt benne, csak a rengeteg alma.
Ekkor az almaréteg felső rétege megrezzent és pár pillanat múlva, Yama dugta ki a fejét az almák közül.
-Pff, már alig kaptam levegőt!
Az öreg szeme bekönnyesedett és kihúzta Yamát a kosárból. Átölelte a kosárlakót és azt mondta.
-Annyira aggódtam!! -szipogta az öreg.
-Ügyesen csinálta. Köszönöm szépen.
-Áh, hagyjuk. Legalább valami izgalmas is történt ma. Csak lehet, hogy az én gyenge szívemnek már túl izgalmas. Kérlek, vigyázz jobban magadra! És tegezz nyugodtan.
-Rendben... -mondta a lány elengedte az öregembert.
-Valami baj van?
-Menjünk haza. -mondta a lány, aki még mindig remegett és rémült tekintettel meredt maga elé.
-Hát, nekem még ezt az almát el kell vinnem, de te nyugodtan menj!
Yama halgatott az öregre és hazasétált. Otthon, az első dolga volt beleütni egyet a falba.
Irtó ideges volt.
-Hogy találtak meg!? -üvöltötte és fejest ugrott az ágyba.
Annyira rossz ez az érzés, amikor tudod, hogy valaki mindig mögötted van és üldöz téged.
-Mit nem értenek azon hogy nem akarok vissza menni?! -dühöngött, aztán kirohant a konyhába. Öntött magának egy pohár vizet, aztán az arcát is megmosta. Egy kicsit lenyugodott, aztán visszament a szobába gondolkodni.
Levetette magát az egyik székre.
Vagy itt vannak, vagy nem, nekem társakat kell találnom. Ez mindig zavaró tényező lesz, hogy ők a nyomomban vannak, de ez ellen nem tehetek semmit. El kell viselnem.
Holnap folytatom a keresést. De ahoz, lehet, hogy a falut is el kelleném hagyni. Mindegy, majd megmondom az öregnek, hogy edzeni megyek.
Most mit csináljak? Nem tudom. Csak lustálkodom itt. Nem szeretnék visszamenni a recepcióshoz. Úgysem segít nekem, csak a seprűvel hadonászik. Vele sem érek semmit.
-gondolta.
Yama, ahogy azt eltervezte, egész nap lustálkodott. Az öreg közben hazaért és hozott vacsorát is.
-Gyere! Vacsora!
-Köszi öreg.
-Semmiség. Csak egy kis étel.
-Köszönöm,hogy ma megmentettél.
-Óh, azt hittem ezen már túl vagyunk. Ez csak természetes, hogy segítek ha bajban vagy.
-Köszönöm.
-Hányszor akarod még megköszönni? Inkább egyél! Egyébként szép volt, ahogy megmentetted ott a helyzetet. Amikor felnyitotta a kosarat, azt hittem végünk van.
-Én is. -mondta Yama halkan, aztán hozzáfogott az ételhez. 
Vacsora után, Yama megkérdezte az öreget.
-Most, aludj te az ágyon...
-Mi? Nem. Te alszol az ágyon.
-Kéne még egy ágy...
-Igaz is. Van egy ágy a garázsban.
-Tényleg? Akkor jó! Kihozzuk és akkor mindketten tudunk kényelmesen aludni!! -kiáltott fel a lány boldogan.
-Csak... azt az ágyat mindennél jobban féltem.
-Oh, miért?
-Hát, az hosszú történet.
Yama megértette, hogy az öreg nem akar róla beszélni, ezért nem is kérdezősködött tovább.
Állt és nézte, hogy az öreg mit választ, kihozzuk vagy nem?
-Mindegy, szükség van rá. Hozzuk ki.
-Rendben.
Pár perc múlva, már a garázsból vonszolták az ágyat.
-Ez rózsaszín?
-Igen... a lányomé lett volna...
-Oh... Sajnálom hogy felhoztam!
-Nem baj.
Behúzták a szobába a kis ágyat és az öreg azt mondta.
-Nagyon örülnék ha te aludnál benne.
Még senki nem használta. Szerettem volna, ha az én kislányom használta volna először, de sajnos ő korán elment... -mondta, de a végén kicsit elbicsaklott a hangja, amikor azt mondta "elment".
-Szeretném, hogyha te aludnál benne, mint a második lányom. Kérlek!
-Rendben.
Yama pár percig csöndben nézte, ahogy az öreg könnyes szemekkel mered az ágyra.
-Azóta látni sem akartam, mert csak mélyebbé tenné a sebet a szívemben.
-Sajnálom...
-Nem baj. Még örülök is, hogy a tiéd lehet.
Közben beesteledett és mindketten úgy határoztak, hogy az lesz a legjobb, ha végre aludnak egy kicsit.
-Fárasztó nap volt. -kuncogott az öreg.
-Ja, nagyon izgalmas volt. Remélem több ilyen nem lesz. -morogta a lány.
Pár perc múlva, az öreg már szuszogott is ott a szoba másik felén.
Yama egy darabig halgatta, aztán ő is elaludt.

_______________________________________

Úgy döntöttem, hogy kicsit részletesebben írom le, azt az időszakot, amíg Yama ebben a faluban tartózkodik.
Remélem tetszett a rész!
Köszi hogy végigolvastad!♡