Naruto oc × Shikamaru

Menned kell

-Készen állsz? -kérdezte a fiú.
-Ne halj meg, idióta! -kiáltotta Yama, aztán nekifutott egy kunait szorongatva az elsőnek. Az nem mozdult, egészen addig, amíg Yama a közvetlen közelébe nem ért, és már elérhette volna a kunaival, de akkor viszont eltűnt.
-Heh? -állt meg Yama és nézte az ellenfél hűlt helyét.
-Yama mögötted!!! -kiáltotta Shikamaru, aki látta hova teleportált az illető.
Yama hátrafordult, aztán azzal a lendülettel legugolt, mert az ellenfele egy nagy, kardot lendített meg felé, valószínűleg azért, hogy elfelezze vele.
-Ez azért nem szép dolog. -jegyezte meg a lány, aztán megint nekiveselkedett, hogy most elkapja.
Fejében kis haditervet eszelt ki közben. Futás közben egy másik kunait húzott elő, és amikor újra egy méter választotta el az ellenféltől, nekidobta a kunait, természetesen az azonnal eltűnt, de Yama abban a pillanatban hátrafordult, tudva, hogy az a háta mögött fog feltűnni újra. A fordulás lendületével elhajította a feltételezett pontra a kunait, ahol megjelent a férfi, aki nem számított ilyen kaliberű támadásra, hasbatalálta a kunai. Yama ezután nem is várt többet, elővette shurikenjeit, és kedvesen és aranyosan sorozta vele barátunkat, aki a fájdalomtól már mozdulni sem tudott.
Aztán elég sebet kapott, elterült a földön.
-Egy meg van Shimamaru! -fordult meg Yama, és látta azt, amit a legkevésbé akart.
Az a ninja állt ott, aki az előbb a fának dőlve brummogott, és Shikamaru torkához tartott egy katanát.
Shikamaru legalább olyan rémült képet vágott, mint Yama.
-Idióta.... te hova figyeltél? -mondta  Yama halkan Shikamarunak, miközben egy pillanatig sem vette le a szemét az ellenségről.
-Neked próbáltam segíteni az árnyékkal, amikor ez itt termett a semmiből.
-Még egy szó és levágom a fejét! -üvöltött rá a két beszélgetőre a szürke hajú férfi.
Yama legszívesebben visszavágott volna valamit, de nem tehette, mert végülis a férfi Shikamaru nyakához tartja a fegyvert. Egy bunkó visszaszólás, akár Shikamaru élete végét is jelentheti. Aztán kiötlött egy haditervet, és óvatosan kezdett beszélni.
-Öhm... egy kérdés.
-Nincs kérdés.
-Fontos...
-Akkor mondd, de gyorsan!!!
-Tehát... miért csináljátok ezt? Minek kell nektek az az ember, akit elraboltatok? Pénz? Vagy hírnév? Nem értelek titeket. Amit ti most csináltok, az gyermek bántalmazás magas fokon, a semmiért. -mesélte el Yama, a gyermek bántalmazásos résznél természetesen "véletlenül"  elmosolyodva a földön gugoló Shikamaru felé, aztán komoly arccal vissza az ellenségre.
-Te komolyan azt hiszed, hogy nekünk a pénz kell? -nevetett fel a Shikamarut szorongató férfi, aztán a többi is.
-Akkor avassatok be, mert én még mindig nem értem!
-Mi egy erőért jöttünk.
-Aha, Heteranban a piacon lehet kapni, mehettek is.
-Te kost szórakozol velem?Akármelyik pillanatban megölhetem a kis szerelmedet!
-Várj, honnan tudod...
-Sok mindent tudok én rólad, Mizune Yama.
-Hát, ez felettébb érdekes, de nekünk dolgunk van, szóval mennénk...
-Még egy ilyen, és levágtam a fejét.
-Oké.
-Na, találgass! Valyon miért vagyunk itt?
-Szórakozásból?
-Nem.
-Gyilkossági vágyak..?
A fickó felnevetett, aztán megrázta a fejét.
-És nem pénz, sem hírnév...
-Te idióta, az előbb mondta hogy nekik valami erő kell. -mondta Shikamaru.
A férfi közben végre abbahagyta a nevetést.
Yama közben állát simogatva gondolkodott, úgy mint azok az emberek, akiknek hosszú szakálluk van. Aztán arca egy kettőre fal fehérré vált, és szemei a férfira szegeződtek. Közben Shikamarunak is leesett a tantusz, és hasonló arckifejezéssel meredt Yamára.
-Na, leesett igaz? -kuncogott szokásos gúnyos mosolyával a férfi.
-Engem akartok.
-Végre rájöttél. 
-Én nem tudom ki vagy te, de azt tudd, hogy nem vagyok olyan gyenge, amilyennek hiszel engem. -mondta Yama, és körülötte fekete köd jelent meg. Az ellenség nem tudta mire vélni ezt, mert Shikamaru még mindig a markukban volt.
Yama egy pillanat alatt az ellenség mellett termett, kikapva a kezéből a katanát, és akkorát vágott a hasába, hogy az felkenődött a legközelebbi 15 méterre lévő sziklára.
-Kieszeltem egy tervet. -állt fel Shimamaru.
-Oh igen?
-Igen. Neked el kell menned innen!
-Tessék?!
-Segítened kell a többieknek, mert nekik nincs ilyen szemük.
-Ezt most komolyan gondoltad?! Nem, nem megyek sehová!
Shikamaru megfogta a kezét, és a szemébe nézett.
-Kérlek. A többiek bajban vannak! Mentsd meg őket, a lehető leggyorsabban, és akkor visszajöhetsz, de siess! Nem akarom hogy akárkinek is nagy baja legyen. Kérlek! Menned kell!
Yama felsóhajtott, mérges arccal nézve Shikamarut, aztán bólintott, és egy ugrással kironrott a harctérről és az erejének köszönhető nagy sebességgel ment Narutoék csapata felé. Egy perc múlva már látta őket, és egyenesen hasbaszúrt egy ellenséget a katanával, amit ez előbb szerzett a szürke hajútól.
Olyan gyorsan történt ez, hogy senki sem fogta fel mi történt, kivéve Narutot, aki már szintén aktiválta Jinchuriki erejét.
-Kössz Yama! Már csak kettő van.
-Ez Yama volt?
-Igen. Elintézett egyet.
Ezután Yama meg sem állt, haladt Inoék felé. Ott már kissé más volt a helyzet. Ino megsérült, ahogy Sakura is nagyon szétvertnek látszott. Ott térdelt Sakura a földön, kezében Inoval, közben az ellenség egyszer itt, egyszer ott jelent meg, és rávágott egyet Sakurára. Így szórakoztak és nevetgéltek az idegenek, miközben Sakura hősiesen védte Inot.
Yama homlokán megjelentek az erek, látva, hogy vannak ilyen ocsmány emberek a világban, akiknek ez szórakozás. A dühtől csak még gyorsabb lett, és itt ugyanúgy nem számított senki a támadásra, egyenként hullottak el. Yama kegyetlenül bánt velük, visszafizetve azt, amit Sakuráékkal tettek. Sakura rémült arccal nézte, hogy valami fekete árny, szemmel alig követhető gyorsasággal mészárolja a támadókat. Nem tudta ki az, azt hitte ezután ők következnek.
Yama közben megállt mellettük, és megkérdezte Sakurát, aki szemeit eltakarva sírt a félelemtől.
-Képes vagy még gyógyításra Sakura? -fogta meg a lány véres vállát.
Sakura felismerte az ismerős hangot, és felkapta a fejét.
-Yama!
-Sakura, Ino nem sokára túl sok vért veszít. -mondta Yama, Ino több helyen megvágott testét nézve.
-Ha eddig tudtam védeni, akkor gyógyítani is tudom! -jelentette ki Sakura kezét ökölbe szorítva az arca előtt.
-Bízok benned! -mondta Yama, kicsit törölgetve a vért az arcán, ami az előbb többször ráfröccsent, aztán továbbindult egyenesen vissza Hinatáékhoz. Ott egy fokkal jobb volt a helyzet, mert kettőt már elintéztek, de még volt négy, és Hinata meg Choji már nagyon az ereje végén járhatott, annyira megviseltnek néztek ki.
Yama itt is csak annyit segített, amire volt ideje, mert Shikamaruhoz kellett minél gyorsabban visszatérnie. Elintézett futás közben kettőt.
Itt is csak Hinata látta mi történt.
-Ez Yama volt.
-Hála az égnek, már csak kettő van.
-Gyerünk Choji! -kiáltotta Hinata, fellelkesítve társát.
Yama közben odaért Choékhoz, ahol botrányos volt a helyzet. Hármat elintéztek, de mindketten sérültek voltak, és még talpon volt négy ellenfél.
Yama szintén csak kettőt intézett el, ideje fogytán volt, de mielőtt visszafordult volna, Cho elé szúrta a katanát a földbe.
Cho csak annyit látott, hogy ott terem előtte egy katana, aztán elmosolyodott.
-Tudja, hogy már nem nagyon tudok chakrát alkalmazni, hát itt hagyott egy katanát. -nevetett fel Cho, aztán kihúzta a földből a fegyvert, és nagy mosollyal nézte a megmaradt ellenség feltételezett helyét.
-Na gyerünk csodabogár! Ezt már megcsináljuk! -mondta Shinonak.
-A nevem Shino.
-Jólvan bogárka, támadjunk!
Közben Yama sietett vissza Shikamaruhoz, olyan gyorsan ahogy csak tudott. Pár perc alatt ott termett ahol az előbb harcoltak, de Shikamaru már nem volt ott, se az idegen ninják. Yama egy fa tetejéről meglátta őket egy messze lévő szakadék mentén.
Odarohant, de már késő volt. Két hulla feküdt a földön, akiket Shikamaru elintézett, de a maradék idegen shinobi rendesen elintézte a fiút. Yama már csak azt a jelenetet látta, ahogy Shikamarut az egyik megvágja újra, aztán belelöki a szakadékba.
Yama akkorát ordított, hogy visszhangzott az erdő.
Aztán mivel Shikamaru már nem használta a szemet, ezért mindkét szeme vörösen villogott, kezén a körme megnőtt, és hegyes lett, akár egy vadállaté. Nekirontott a maradéknak, és szinte dühöngő szörnyként kivégezte őket, aztán térdre borult a szakadék előtt.
Annak az alján egy folyó volt. Yama arca közben úszott a könnyekben, felállt, és gondolkodás nélkül, levetette magát a folyóba.
Zuhant, aztán belecsobbant a vízbe. Szerencsére mély volt a víz, ami vitte tovább. Néha nekicsapódott valaminek, közben alig kapott levegőt. Közben a vízben a vele együtt úszó fadarabok, vagy törmelékek szorgosan karcolták, vagy vágták meg. Nem tudott kiugrani a víz tetejére, mert annyira hánykolódott össze-vissza a száguldó folyóban, de ez nem is érdekelte, csak egyetlen dolog, mégpedig az, hogy Shikamaru ne haljon meg. Ez az egyetlen dolog, ami most valamennyit is számított neki, hogy utólérje Shikamarut, és valahogyan megmentse. Próbálta szemeit néha kinyitni a vízben, ami soha sem jött össze, mert valami mindig belement. Aztán nemsokára nekicsapódott egy nagy sziklának, és elsötétült minden.