Naruto oc × Shikamaru

A kezdet

Teltek a napok, hónapok, évek.
Yama az akadémiába került, amit könnyen elvégzett.
Hivassák Kakashit! -mondta Hiruzen.
Kakashi pár percen belül beállított.
-Igenis!
-Kakashi, az újoncok páratlanul vannak. Lesznek hármas csapatok, de lesz egy négyes is!
-Négy gyerek? Értem, és miért hivatott engem Hokage-sama?
-Szeretném ha a legerősebb senseinél lennének négyen a kölykök.
Kakashi, te lennél az.
-Elnézést Hokage-sama, de én ezzel nem értek egyet.
-Hogy? Nem értesz egyet?
-Az én csapatomban már így is ott van Naruto. Gondolom a negyedik gyerek Yama lenne. Igazam van?
-Igen.
-Talán még én sem vagyok olyan erős, hogy mindkettőjüket féken tartsam.
Ott van Naruto is. Ő egy Jinchuriki. Meggyűlik a bajom vele így is.
-Akkor mit tegyünk? Mi lesz a Mizunéval?
Kakashi halgatott.
-Legyen ő, meg egy sensei egy csapat?
Úgy sosem tanul meg csapatban dolgozni. De, mégis ez tűnik a legésszerűbbnek. Nem lehet a fekete démon és egy Jinchuriki egy csapatban. Ezt én is elfogadom.
Akkor ha csak Yama meg egy sensei lesz, akkor őket mindig eltudjuk küldeni erősítésnek is akár. Szerintem, Yamának nem kell majd sokáig a sensei.
-Értem. És ki lenne a sensei?
-Hmmmmmmm.....
Csönd. Hiruzen felemelkedett. Fel és alá sétálgatott a szobában.
-Nem tudom.... nem tudom....-mondogatta.
Kakashi szemével követte.
-Ki lenne az, aki elvállal egy genint, aki ráadásul Mizune. Valaki olyan kell, aki nem tart a Mizune clantól.
-Valaki erős. -mondta Kakashi halkan.
-Yamánál amint látom gyorsan elgurul a gyógyszer.
-Tessék?
-Nagyon könnyen dühbe gurul.
-Oh.... Na az baj.
-De ahoz képest, hogy ez az erő mennyire gyötri az emberi testet, Yama gyerek létére, nagyon jól bírja.
Kakashi felkapta a fejét.
-Van valami ötleted Kakashi?
-Ha jobban átgondolom, akkor a falu legerősebb ninjáira esik a választás.
Aki erős, és nem az az ember aki fél, az....
-Igen?
-Yoshito Daichi.
-Daichi?
-Erős karforgató. Ahogy hallottam a Mizune clan is. Talán taníthatná Yamát...
Hiruzen halgatott.
-Tehát ő... Hiszen nagy szükség lenne rá, a falu védelme érdekében. Ő védi a fal egyik részét. Kit állítanánk helyette? Hozzá hasonlót nehezen találsz. De igazad van. Nem tudok más megoldást.
-Hivassák Daichit!
Daichi belépett.
-Igenis! Miért hivatott Hokage-sama?
-Daichi, nagy feladatom van a számodra.
-Nagy feladat?
-Igen! Halottad hogy egy Mizune van a faluban?
-Hallottam.
-Belőle is genin lett. De páratlanul vannak az újoncok. Úgy döntöttünk, lesz egy két fős csapat.
-Kettő? Egy sensei meg egy gyerek?
-Igen!
-És én ahoz minek kellek? Nem vagyok sensei. Én a falumat védem!
-Csak védted. -jelentette ki a Hokage.
-Hogy? Csak védtem?
-Sensei lesz belőled. A Mizune maradt együl. Te vagy az egyik legerősebb shinobi a faluban. Kardforgató vagy!
Megtanítod a lányt a kardot használni, és elkíséred a küldetéseire, mint senseije!
-Igenis!
-Téged aztán könnyen rá lehet venni dolgokra. -jegyezte meg a Hokage.
-A parancs, az parancs!
-Legyen közted és Yama között jó kapcsolat.
-Miért?
-Had higgye azt, hogy rád számíthat!
-Számíthat is rám. Én nem tartozom azok közé, akik csak a félelmeik miatt halálra ítélnek ártatlan embereket. Én elfogadom Yamát, úgy ahogy van.
Hiruzen elmosolyodott. Aztán hirtelen eltűnt az arcáról a mosoly.
-Én sem tettem volna meg. De lázadás tört volna ki. Meg kellett tennem. -mondta halkan a Hokage.
Most menjetek, és keressétek meg a csapatotokat!
-Igenis!
-Igenis!
A két sensei távozott.
Az akadémián, már csak 4 gyerek álldogált. Kakashi elvitte a csapatát.
-Tehát, te lennél Yama.
A lány halgatott.
-Mi leszünk egy csapat. Gyere velem!
Yama követte Daichi sensei-t.
Kisétáltak az utcákra.
Daichi sensei benent egy fa alá, és nekidőlt.
-Ülj csak le, ha szeretnél.
Yama még mindig halgatott. Leült a fűbe, és figyelmesen nézte senseijét.
-Nem vagy valami beszédes! -nevetett Daichi.
-De nem baj. Ha nem beszélsz, majd én ráveszlek. Mutatkozz be! Vagy először én? Hát jól van!
A nevem Yoshito Daichi! Szeretem a természetet, a művészetet, a kardforgatást, és a dangot.
Yamának felcsillant a szeme.
-Nahát, a dangot te is kedveled? Na de folytassuk. A hobbim a megfigyelés, kémkedés stb.... Tudom érdekes!
És legutolsó sorban, hogy mit utálok? Hmmmmmmm.... talán a szökött ninjákat.
Na tessék. -gondolta Yama.
Én meg még szökött ninja akartam lenni. Az szép lesz.
-Na most te jössz!
Yama felsóhajtott, aztán belekezdett.
-A... nevem Mizune Yama. Szeretek rajzolni, festegetni, és dangot enni.
A sensei elmosolyodott.
-Akkor, úgy látszik majd minden küldetés után ehetünk dangot! -nevetett Daichi sensei.
Tovább! Mi a hobbid? Mit utálsz, ha van olyan.
Persze hogy van. -gondolta Yama.
-A hobbim ugye a festés, rajzolás, és zenélni...
-Zenélni?
-Igen.
-Hangszerrel?
-Természetesen.
-Milyen hangszeren játszol?
-Furulyán...
-Aztaaa, egyszer majd megmutathatod hogy játszol rajta!
-Ha meg lenne...
-Oh, tényleg.
Látva a lány komor, bús arcát, gyorsan témát váltott.
-Na és.... Van olyan amit utálsz?
Hogy mit utálok?
Ezt a falut!
De ezt el kell titkolnom. -gondolta, és habozott. Gyorsan ki kellett találnia egy hazugságot!
-Hát.... öhmmm... aaaaaa..... sz-szökött ninjákat!
Uhhhhh ennél jobbat miért nem tudtam kinyögni. -gondolta Yama, zavarát leplezni próbálva.
-Oh, tehát így állunk. Te is, én is rühelljük a szökött ninjákat.
Miért utálod őket?
-Öhhhhmm.., azért mert nem hűségesek a falujukhoz. És akik megszönek, leginkább majd a falunak ellen fognak fordulni.
-Értem, tehát te így gondolod. Érdekes.
Na ezt most megcsináltam. Valyon milyen arcot fog vágni, amikor megszököm a faluból? De sajnos azt már nem láthatom.
Hirtelen Daichi sensei megszólalt.
-Még nem is biztos hogy egy csapat leszünk.
Yama kérdően nézett rá.
-Ilyenkor minden sensei levizsgáztatja a csapatát. Ha átmész a vizsgán, akkor leszünk hivatalosan egy csapat.
-Most van a vizsga?
-Holnap lesz. Hajnali ötkor,
itt találkozunk.
-Olyan korán?
-Igen.
-Mi lesz azon a vizsgán?
-Majd meglátod!
-És most mi lesz sensei?
-Hmmmm.... Igazából a mai dolgunk készen is van. Hazamehetsz!
-Rendben. Akkor viszlát Daichi sensei!
Yama hazafelé összefutott Narutoval.
-Oh szia Naruto!
-Szia! Képzeld holnap lesz a vizsgánk, amire már korán oda kell érnünk. És nem is ehetünk előtte semmit.
-Nem ehettek semmit? Az komoly. Nekem is korán lesz a vizsgám Daichi senseijjel.
-Daichi sensei? Még nem hallottam róla.
-Te ki lett a sensejed?
-Kakashi sensei.
-Az az ember..... Aki elkapott még akkor!
-Igen ő. -nevetett Naruto.
Naruto és Yama, elszórakozták az egész délutánt. Yama szobájában kártyáztak éppen.
Valaki kopogott az ajtón.
-Megyek! -kiáltott fel Yama, az ajtóhoz sietve.
Kinyitotta az ajtót, de nem állt ott senki. Lenézett, és egy kis csomagot látott.
-Mi ez?
Felemelte a semmiből érkezett ajándékot, és bevitte az asztalhoz.
Miután lerakta az asztalra, hozott egy ollót, és felvágta.
Yama felkiáltott.
Egy gyönyörű, szürke, szépen díszített furulya volt a kezében.
-Egy furulya.....
Ez hasonló a régi furulámhoz.... -gondolta könnyeivel küzdve.
-Mivan Yama? -kérdezte Naruto.
-Semmi semmi.
Yama elrejtette a furuját a szekrényében, és visszament kártyázni.
-Már 9 óra van. -mondta Yama.
-Lehet hogy előbb le kéne feküdni a holnapi vizsga miatt. Már nagyon izgulok! -kiáltott fel Naruto, és felpattant. Összeszedte a cuccait.
-Akkor, jó éjt!
-Jó éjt!
Naruto kiszaladt a szobából.
Yamának eszébe sem jutott, lefeküdni. Azonnal a szekrénynél termett, és kikapta belőle azt a furcsa furulyát.
Belefújt. Gyönyörű, lágy hangon szólalt meg a hangszer.
-A hangja..tökéletes.
Yama elgondolkodott, mit tudna eljátszani, abból a kevéske dalból, amit kiskorában tanult.
-Tudom!
Yama szájához emelte az új hangszert, és elkezdett játszani.
Azt a dalt játszotta amit még édesanyja énekelt neki esténként.