Naruto oc × Shikamaru

Első randi

Yama megint a kórházban ébredt.
-Megint... -suttogta és felült.
Senki sem volt a szobában.
Felöltözött, aztán hazament, mert a portás "elengedte".
Legalábbis Yamának a "Hova mész!? Gyere vissza!!!", azt jelenti, hogy menj csak, meggyógyultál.
Egyenesen a dangóshoz ment, de csak azzal a céllal, hogy gondolkodni tudjon egy darabig.
Shikamaru... hol lehet most? Mit tegyek, mit tegyek.... Hm.... ha jobban átgondolom, láttam mennyire hiányol engem Shikamaru, és akármennyire is rossz belegondolni, engem is emészt belülről, hogy már nincs körülöttem. De.... mit tegyek!? Megüzentem neki Inoval, hogy nem érdekel semmi bocsánat kérés.
Ezt jól megcsináltam. De azért azokért a mondatokért, amit rám, meg a clanomra mondott, az kicsit sem tetszik nekem. Meg mellesleg arcon vágott, de azt már el is felejtettem. Nem számít, mert megérdemeltem, de a clanom nem tett semmit, amiért így káromolnák. De, szeretem őt, és akármit tesz, én megbocsájtok neki. Már csak az a kérdés, hogy ő megbocsájt-e nekem? -itt teljesen elszörnyedt a gondolattól, hogy mivan, ha Shikamaru nem akar újra kapcsolatot teremteni vele?
Aztán két kezével megcsapta az arcát, és magát bíztatva felkiáltott.
-Meg fog érteni! Megbocsájt, és minden olyan lesz mint régen! -kiáltotta, aztán egy új érzése támadt, amit csak ritkán szokott érezni.
De.... én..... nem szeretném ha olyan lenne mint régen..... én többet szeretnék..., de mit csináljak?!
Meghívom valahová! -ugrott be ez a gondolat, aminek a kitalalásáért egy darabig bölcsnek érezte magát, aztán rájött, hogy ennek a tervnek hátulütője is van. -Mivan, ha nemet mond? Ne gondolj ilyenre! El fog jönni..... Huuuuh, használok álnevet!!!
Jó ötlet! -gondolta, aztán elkezdett gondolkodni, hova vigye Shikamarut. Hazafelé úton is ezen járt az esze, aztán beugrott.
-Az a hely..... Az a sakurákból álló erdő.... Apa mesélte, hogy oda vitte anyát hogy megkérje a kezét.
Oda kell vinnem Shikamarut, hisz tudom merre van! Apa elmondott róla mindent és egyszer elvitt oda. -ekkor valahonnan egy beszélgetés foszlányt hallott.
-Ma este lesz a csillag hullás, és újra  mindenki kimondóban lesz!!! Nagy vásá lesz, meg lámpások!!!
-Ohh, igen! Nekem már van párom! Neked van már?
-Vaaaaan!!!
Yama megtorpant. Ezt az ünnepet el is felejette. Valószínűleg, Shikamaru is elmegy az ünnepi vásárba, és ki lesz öltözve.
-Lehet hogy még nincs párja!!! -kiáltotta Yama, aztán Inóra gondolt.
Mivan ha megelőzött?!?!? -gondolta, aztán eszeveszetten rohanni kezdett Shikamaruék házához.
Már nem is érdekelte amit eltervezett, csak ne Ino legyen Shikamaru ma esti párja.
Hevesen kopogott, már szinte verte az ajtót.
Shikamaru apja nyitott ajtót. Pár pillanatig meghökkenve állt, látva Yamát, lihegve az ajtójuk előtt, akit Shikamaru múltkor bántott. Az apa tudott mindenről. Shikamaru mindent elmondott szüleinek, arról az éjszakáról.
-Y-yama? Ez váratlan-
-Kérem, mondja meg Shikamarunak, hogy én szeretnék a párja lenni ma este!!!
Shikaku csak pislogott, aztán lélekben megkönnyebbült, hogy fia nagy bánata most elmúlhat, mert a lány talán megbocsájtott neki.
-A csillaghullás nagy ünnepén?
-Igen!
-Rendben, megmondom.
-Köszönöm szépen! -hajolt meg Yama.
-Hallottam mi történt múltkor, és szeretnék bocsánatot kérni a fiam nevében.
Yama bólintott, aztán újra meghajolt és már indult volna.
-Elnézést a zavarásért.
-Talán nem bocsájtassz meg?
Yama megfordult.
-Sajnálom uram, de a bocsánat kérést, nem az ön szájából akarom hallani. Talán megérti. Találkozzunk a Hori utca közepén, a fánál.
Shikaku elmosolygodott, aztán elbúcsúzott és visszahúzodott a házba.
Belépett, és feleségével megölelték egymást.
-Végre vége ennek a pokolnak! Nincs rosszabb, mint látni Shikamarut szenvedni. Talán vége lesz ennek. -mondta, aztán beküldte férjét a szobába, hogy beszéljen a fiúval.
-Akkor sem tetszik, hogy a fiam, az ÉN fiam, egy szökött ninjával kever!
-Ahj, Shikaku, azt hittem ezen már túl vagyunk!
-Nem, nem vagyunk túl.
-Még egy ilyen szó, ami a fiunk boldogsága ellen szól, szétverlek.
-Oké, oké. Azért... kedves lány. Ha jobban átgondolom, megértem a helyzetét, emlékszem arra....
-Azt ne hozzuk fel.
-Rendben. -mondta, aztán bement Shikamaru szobájába.
A fiú éppen aludt.
Az apa a fia szekrényehez lépett, és kinyitotta. Nem találta benne a fiú kimonóját.
-Shikamaru! -üvöltött fel.
-Heh?! Ki az?! Jézusom, apa!
-Hol a kimonód!?
-Nincs.
-Hogy... micsoda!?
-Minek az? Nem megyek ma este sehová- -kezdett el Shikamaru visszafeküdni, amikor apja kiteremtette az ágyból, és az ajtóhoz lökte.
-Mivan!?
-Most azonnal veszel magadnak kimonót, 1 óra múlva kezdődik az ünnepség! Nehogy megvárasd Yamát!
Shikamaru fenézett, szeme elkerekedett, és apjára meredt.
-Mit mondtál? Ki?
-Yama.
-Vele összevesztem. Már vége. Nem fog többet szóba állni velem, képzelődsz, apa.
-Most volt itt, és azt mondta, hogy ő akar a párod lenni ma este.
-Ez csak... tévedés.... Csak viccelsz ugye?
-Nem, de most siess ruhát venni! -mondta az apa, amikor kijjebb lökte Shikamarut.
Az anyuka azonnal odafutott a fiához.
-Kell venned neki ajándékot!!!
-Mi?
-Tényleg, arról meg is feledkeztem. -mondta Shikaku.
-Engem is azzal bűvöltél el. -mosolygott Yoshino.
Ekkor mindhárman ránéztek az órára.
-40 perc múlva.... -kezdte olvasni az anyuka, - Shikamaru fuss!!!! -kiáltott rá a fiúra, és kezébe nyomta a pénztárcáját, aztán Shikamaru már repült is az utcára.
-Jellemző. -tápászkodott fel, aztán futni kezdett a legközelebbi ruhabolt felé.
Megakadt a szeme, egy hosszú sötétzöld kimonón, amin egy fekete köpeny volt.
-Az ott pont jó! -mondta és bement a boltba.
-Azt szeretném!
-Hozom is.
Pár perc múlva már az utcán rohant, kezében a ruhával, és ajándék bolt után nézett.
Bement az egyik boltba.
Fogalma sem volt, hogy Yamának mit vehetne.
Aztán a mindenféle túldíszített dobozok közül, kiemelkedett egy, ami bordó volt, és egy ékszeres doboz. Megnézte mi van benne.
Egy gyönyörű nyaklánc, amin egy bordó drágakő volt.
Yama szereti a bordó színt. -gondolta, és fizetett.
Ezután rohant vissza hazafelé.
Anyja felöltöztette. Habár a fiú kézzel lábbal ellenkezett, a haját is kibontották, és csak a tetejét kötötték hátra.
-Gyönyörű vagy, fiam!
-Kössz anya, de még mindig nem értem, minek a hajamat-
-Még egy szó, és megöllek.
-Meg sem szólaltam. -mentegetőzött Shikamaru, amikor apja is megszólalt.
-Ha szereted, cserkészd be!
-Apa, még csak 15 évesek vagyunk.
-Attól még lehet az embernek barátnője! -mondta Yoshino boldogan.
-Anya, ott még nem tartunk. Még a múltkoriért meg kell boscájtania, lehet hogy még az sem sikerül.
-Dehogy nem fiam! Akkor miért hívott volna meg, ha rühellne, he?
-Yama jobbat érdemel nálam. -mondta Shikamaru lehajtott fejjel, aztán kapott egy tarkóst.
-Ezt most miért kaptam?
-Ne mondj ilyen lehangoló dolgokat, aminek köze nincs a valósághoz. Fogadok, hogy az a lány odáig van érted. -lelkesedett tovább Yoshino.
-Sok szerencsét fiam.
-Kössz anya, és neked is apa. -mondta Shikamaru, aztán az ajándékkal együtt távozott.
-Shikamaru! A Hori utca közepén találkoztok, a fánál! -kiáltott utána az apa.
Shikamaru végighaladt a sok ezer ember, a sok lámpás között, és a vásár közepén, azaz a Hori utca közepén, megpillantott egy fekete hajú lányt, egy fa alatt, egy fekete, néhol arannyal díszített kimonóban, aki éppen neki háttal, a csillagokat nézte.
Shikamaru habozott. Tudta hogy Yama az, de nem mert hozzá szólni.
Ott állt mögötte, és nem volt képes köszönni.
Ekkor egy hullócsillag elszállt az égen, és a tömeg felkiáltott.
-Minden egyes alkalommal, ahogy leesik egy csillag, a ujjong a tömeg. Érdekes ez az ünnep, nem? -mondta Yama.
Shikamaru észlelte, hogy Yama hozzá beszél.
-Tehát észelre vettél... -vakarta a fejét Shikamaru.
Yama megfordult.
-Nem nehéz észrevenni egy ilyen- -itt megakadt a szava.
Shikamaru halgatott és várta hogy Yama folytassa a mondatot.
-Kiengedted a hajad...? -kérdezte a lány elpirulva.
-Ja, anyám akarta.
-M-...még sosem láttalak így, de-
-De?
-J-jól.... áll....
-Heh?! -kiáltott fel Shikamaru, aztán a lány rémült tekintetét látva, kicsit visszafogottabban folytatta- Köszi..... te is.....
-Igen?
-Te is jól... nézel.... ki.... -nyögte Shikamaru. Most mindketten elpirulva álltak, mindig másfelé nézve, mintha ott sem lenne a másik.
Ezután Yama ránézett, és várt.
Shikamaru realizálta, hogy most jön a bocsánat kérés ideje.
-Hát.... én.... múltkor hülyén viselkedtem...
Yama kifejezéstelenül hallgatta.
-Sz-szeretnék bocsánatot kérni tőled, remélem elfogadod, mert azóta az életem egy pokol.
Yama pár másodpercig csak nézte a fiút.
-A clanomról soha többé-
-Soha többé nem hozom fel!
-És, nem vagyok szörnyeteg.
Shikamaru elhalgatott. Mély lelkiismeret furdalásban szenvedett.
A földet nézte szomorúan.
Yama ekkor mellette termett, belekarolt, és elindult.
Ez volt a szokás, hogy a párok összekarolva jártak-keltek a hatalmas és bőséges vásárban.
-Mit csinálsz?
-Ez a szokás. -mondta a lány, aztán egy helyen megállt.
-Veszünk dangot?
-Én állom.
Yama elmosolygodott, de mielőtt a fiúnak feltűnt volna, újra komoly és rideg arcot vágott.
Pár perc múlva, már dangot majszolgatva sétáltak tovább.
-És... most mit akarunk csinálni?
-Én még tartozom valamivel. -mondta a lány, amikor az lenyelte az utolsó dangot, aztán kidobta az egyik kukába a pálcikát.
Megállt a fiúval szemben, és mélyen meghajolt.
Shikamaru nem értette mi történik, közben észrevette szüleit, hasonló kimonókban, ahogy összekarolva közelednek, és meglátják őt.
Mindketten megálltak, és nézték, hogy fiuk helyett Yama kér bocsánatot.
Az apa mutogatni kezdett, az anyával együtt, hogy mégis mi a franc történik ott. Shikamaru húzogatta a vállát, amikor Yama megszólalt, még mindig mélyen, lennt.
-Bocsánatot szeretnék kérni, amiért még akkor itthagytalak. Hülye voltam, nem lett volna szabad. Mostmár tudom, hogy ide tartozom, de ez nem már is kérdés.
-Akinek itt sajnálkozni kell, az én vagyo-
-Nem. Az én hibám volt az egész. -ezután kiegyenesedett, arca felderült, eltűnt róla minden gondterhelt érzés.
-Mehetünk? -mosolygott.
-Igen.... -nyögte Shikamaru. Nem nagyon látta még Yamát mosolyogni.
Ezután összefutottak Kibával.
-Oh, szia Kiba! -köszönt Shikamaru.
-Szia Shikamaru..... Jézusom! Te egy lánnyal?!
-Igen....
-Hoppá hoppá! És ki a szép hölgy?
Yama éppen az egyik karakatot nézte, és teljesen elkalandozott az egyik csokis sütit méregetve.
A fiúk csak néztek rá, amíg vissza nem fordult. Kiba éppen lehajolt az ő szinjére, és arcába hajolva kérdezte meg újra.
-Hogy hívnak, szép hölgy? -mosolygott.
-Kiba, most komolyan nem ismered fel? -fogta a fejét Shikamaru.
Kiba ránézett.
-Nem? -mondta aztán visszanézett Yama arcába.
-Ő Yama. -világosította fel Shikamaru.
-Y-Yama?! -üvöltött fel Kiba.
Yama csak a csodálkozó fiúra, aztán Shikamarura nézett, olyan semmilyen  tekintettel, de Shikamaru felfogta, hogy Yamának fogalma sincsen ki az a Kiba.
-Huuuh, ezt nem hiszem el. -mondta, aztán közéjük lépett, és megfogta a kezüket, amit egymásnak nyomott, hogy kezet fogjanak, aztán bemutatta őket egymásnak.
-Yama, ő itt Kiba Inuzaka. Kiba, ő itt Mizune Yama.
Kiba először Yama arcába nézve próbálta felfogni, hogy akit évekig kerestettek vele, a jó szaglása miatt, az most magától tért vissza, és itt áll előtte, Shikamaru párjaként.
Aztán végigkattogtatta az eseményeket újra, aztán elmosolyodott.
-Akkor, köszöntelek itt újra, Yama! Ha tudnád, hányszor kerestelek az évek alatt!
A lánynak is illett volna már valamit mondani, de semmi sem jutott eszébe, ezért csak mosolygott egyet.
Kiba visszamosolygott, aztán kiegyenesedett, és Shikamaruhoz fordult.
-Már nagyjából felfogtam a dolgokat, már csak azt nem, hogy mióta vagytok ti ilyen jóban?
Shikamaru és Yama egymás mellett állva, mindketten úgy néztek Kibára, mintha hülyeségeket beszélne.
-Ne nézzetek már így rám! -nyafogott Kiba, amikor teljesen váratlanul a semmiből bezuhant közéjük Asuma sensei, aztán mellé Kurenai, és utoljára, de nem utolsó sorban, Kakashi és Guy sensei egyszerre érkeztek valahonnan a levegőből, ahogy az összes többi.
-Shikamaru! -kiáltott fel Asuma sensei, aztán a mellette lévő lányra tévedt a tekintete.
A sensei csak nézte egy darabig. Felismerte benne Yamát, de nem akarta elhinni.
Főszereplőnk közben észlelte, hogy itt most kicsit nagy bajban van. A senseijek rémült arcát látva, megérezte, hogy nekik fogalmuk sem volt, hogy ő visszatért. Biztos még nem közölték velük.
Yama most gondolkodott hogy mit tegyen, menekülni nem tudott, ezért ártatlanul mosolyogni kezdett.
-Y.... -nyögött fel Kakashi sensei.
-Te.... -kezdte el Asuma sensei.
Yama abbahagyta a mosolygást, és gondolkodni kezdett. Mi a francot mondjon most?
-Visszatértem, mert rájöttem hogy itt a helyem. -nyögte ki végre.
-Ez azért nem megy ilyen könnyen. Szökött ninja vagy. -mondta komolyan Guy sensei. Ő nem szerette a szökött ninjákat, mégha jobb útra tértek is. Őt ennyivel nem lehetett kiengesztelni.
-Naaaa, Guy. Ne legyél ilyen vele! Inkább szívesen kéne fogadnunk! -mondta Kurenai, miközben megfogta Guy vállát, aztán Yama arcába mosolygott.
A fekete kimonós még mindig nem tudta, mit tegyen, amikor megérkezett a megmentő Daichi sensei.
-Áh, végre megvagytok! Titeket kerestelek! -mondta a sensei.
-Mi is téged kerestünk. -nevetett Kurenai sensei.
-Áh, Yama!!! Y-yama?
-Igen.... sensei....?
-Te- te Shikamaru párja vagy!? -kiáltott fel boldogan, lelkesedve.
A lány legszívesebben elásta volna magát, amikor fogadta a senseijek gartulációit.
Ekkor Daichi sensei, Yama szemében a hatalmas és sérthetetlen hős, vagy megmentő, aki megmenekítette egy nagyon kínos jelenettől, elterelte a senseijeket, és mind eltűntek a vásár díszes, színes tömegében.
Yama felsóhajtott, aztán újabb csapás következett. Feltűnt Sakura, Lee, Neji, Tenten, Hinata, Shino, és Ino meg Choji is.
-Végre elmentek... -sóhajtott fel Shikamaru is. Személy szerint nem szeretett volna Asuma senseijjel beszélni, Yamával kapcsolatban.
Ekkor észrevette a lány fején azt az érzést, amit úgy lehetne leírni, hogy:
"Most csak szivatsz, ugye?"
Shikamaru hárafordult, hogy megnézze, min akadt ki Yama annyira, aztán már ő is hasonló arcot vágott. Mindkettő aggódott, és patakokban folyt róluk a víz, miközben Kiba, örömmel integetett, és fehívta magukra a többiek a figyelmét.
Yama még gyorsan meghúzta Shikamaru ruháját, hogy még nincs késő menekülni.
-Ez már bukta! Észrevettek. -suttogta a fiú.
-De legalább akkor forduljunk el! -suttogta vissza Yama, és már meg is akart fordulni, de Shikamaru visszahúzta, ami olyan jól jött ki, hogy Yama rátaposott a ruhája végére, amiben megbotlott, és belezúgott Shikamaru ölébe. A fiút ez hirtelen érte, és mostmár mindketten zuhantak.
Szerencsére, Shikamaru mögött egy oszlop állt, így Shikamaru allak dőlt neki, de Yama szinte belefúródott a mellkasába. A többiek odaértek, és azt látták, hogy Shikamaru az oszlopnak dől, közben fogva Yama vállát, aki meg nekidőlt Shikamaru mellkasának, és arcát belenyomta Shikamaru ruháiba.
Mindenki csak állt és lesett, miközben Ino, Sakura és Tenten, sejtelmesen mosolyogtak, és kuncogtak.
-Na nézd csak! A fiatal pár. -mondta Ino.
-Már várom az esküvőt. -suttogta direkt hangosan Tenten.
-Milyen aranyosak együtt. -vigyorgott Sakura is.
-Ne-..... NEM!! Ez nem az aminek látszik!!!!! -üvöltött fel Shikamaru, közben kezével össze-vissza kalimpáva, teljesen vörösen, aztán nem bírta tovább, és ellökte Yamát magától.
Yama akkora lökést kapott, hogy egyenesen hátra dőlt, de mielőtt akárki közbe léphetett volna, megoldotta magától. Nem akart többé egy fiú ölében sem landolni.
Hátra dőlés közben, a kezeit hátra nyújtotta, hátra hajlította a a hátát, és lement hídba, onnan felment kézenállásba, ahonnan azonnal talpra ugrott.
-Wooowww! -kiáltottak fel páran, miközben Yama komoly tekintettel állt, és nézte Shikamarut. Egy darabig kiélvezte a sikert, aztán odasétált Shikamaruhoz.
-N- Nem....
-Nem direkt volt, tudom. De soha többet. A tovább maradok kézenállásban, a végén.... a szoknyám....
-Tudom....Sajnálom...
Yama elmosolygodott, aztán belekarolt Shimamaruba, és elindult vele.
-Hát, srácok, mi megyünk, felfedezzük a vásárt! -mondta Yama, és ezzel le is akarta rendezni a többieket, és gyorsan eltűnni, de sajnálatos módon,  megállították.
-Mióta is vagytok ti ilyen jóban? -kérdezte Sakura.
-Arra én is kíváncsi lennék. -mondta Lee.
-Én sem hallottam még róla. -mondta Shino.
-Hát öhh... -nyögött fel Yama.
-Már rég óta...
-Tényleg? -horkant fel Neji- Nekem nem tűnt fel. -folytatta.
-Egyáltalán, te meg ki-
-Háát, régen jó barátok voltunk!! -szakitotta félbe Shikamaru Yama bunkó kérdését, ezután megbökte, hogy folytassa már a mondatot, ha már olyan jó színész.
-Ezért..... úgy döntöttünk, hogy eljövünk ketten.... csak úgy beszélgetni, tudjátok? -nevetett kínosan Yama.
Látszott hogy a többiek nincsenek meggyőzve, de Yama elrángatta Shikamarut, jó-jóóó messze.
Ott, Shikamaru elővette az ajándékját.
-Yama... én hoztam neked valamit.
-Tényleg? -kérdezte Yama. A két fiatal melegen egymás szemébe bámult.
-Igen. -mondta Shikamaru, és elővette a nyakláncot. Lassan, felrakta Yama nyakára, közben az égen elcsattant egy túzijáték. A két fiatal megfogta egymás kezét, és arcuk közel emelkedett.
-Végre újra itthon! -kiáltotta Naruto boldogan Jiraiyanak.
-Ja, régen nem voltunk már itt.
Ekkor Naruto észrevette Yamáékat.
Ahogy Shikamaru lassan felrakja a nyakláncot, aztán arcuk közeledik egymáshoz.
Naruto szeme elkerekedett és felkiáltott.
-HEEEEEH!?!