Naruto oc × Shikamaru

Régi ismerős

Yama és Shikamaru szépen lassan vándoroltak visszafelé, bár egyikük sem tudta, hogy pontosan merre is lehet Konoha.
-Már nem tudom hány órája megyünk, le kéne állni valahol. Pihenni akarok.
-Jólvan te kis nyafogós. Azt mondta az orvos, hogy a közelben van egy falu.
-Akkor oda bemegyünk. -jelentette ki Shikamaru. Kemény 2 óra menetelés után odaértek.
Mindketten fáradtak és éhesek voltak. Besétáltak a faluba.
-Elnézést, hol van a legközelebbi dango-s? -kérdezte meg Yama az egyik járókelőt, aki útba igazította őket.
Betértek a dangozóba, és csak ültek egy darabig, amíg ki nem szolgálták őket a dangokkal.
Aztán egyszer csak nagy ricsaj támadt. Egy fiú, és egy fiatal lány hangos belépője volt, akik éppen azon veszekedtek, merre lehet Itachi.
Yamát egészen addig nem érdekelte, amíg ki nem mondták, hogy Itachi.
Akkor felnézett, kik azok a barmok, akik Uchiha Itachit keresik.
-A halálukba rohannak. -jegyezte meg Yama.
-Kik azok? -kérdezte Shikamaru, aki háttal ült a hangos népségnek, így nem látta őket, nem is akart hátranézni, egyrészt azért, mert lusta volt, másrészt ciki és feltűnő lett volna.
-Nem tudom. Honnan tudnám kik ezek az emberek? Hátulról amúgy sem nagyon tudnám megállapítani.
A veszekedők közben leültek egy asztalhoz. Yamáékat már nem is nagyon érdekelte, megették a dangot, aztán kimentek az utcára, és el akartak sétálni, de akkor a veszekedők is kijöttek a boltból, és a heves vita közben, a lány nekihátrált Yamának, és mindketten elborultak, mint két zsák.
A lány azonnal felugrott, és mielőtt Shikamaru felsegíthette volna Yamát, odaugrott, és a kezét nyújtotta.
-Elnézést hölgyem, nem láttam hogy ott van! Sajnálom hogy összekoszoltam a ruháját! -járkálta körül Yamát, és porolta le a koszt a gyönyörű bordó ruháról.
-Hogy lehet valaki ilyen szerencsétlen, legközelebb nézz a lábad elé! -förmedt rá Yama, aztán egy pillanatra ránézett a lányra, és megakadt a szava.
A másik csak értetlenül nézte Yamát, mert ő nem ismerte fel, mert Yama és Shikamaru direkt takarták az arcukat a kalapokkal.
-Uchiha Mei?
-Heh? Honnan tudod a nevemet?
Yama levette a kalapot.
Mei csak nézte egy darabig, aztán megszólalt.
-Hát, te meg ki vagy?
-Örülök hogy!-... tessék!? Te nem emlékszel rám!?
-Nem. Ki vagy te..?
-Mizune Yama!
-Hm..... még mindig nem.
-Ne szórakozz velem! Ne már!
-Te még mindig olyan hülye vagy mint voltál.
Yama elcsöndesedett. Csöndben nézte Meit, aztán szépen lassan rájött, hogy átverték.
-Te kis...
-Mostmár nem is annyira "kis". Már 13 éves vagyok.
-Számomra még mindig pici.
-Menj a francba azzal a két éveddel, az semmi!
Yama gúnyosan elmosolyodott, és már bosszút forralt magában.
Suigetsu közben odasétált hozzájuk és végigméregette Yamát, aztán Shikamarut.
-Gratulálok.
Yama ránézett.
-Minek?
-Hát az esküvőtöknek. -jelentette ki mosolyogva.
Yama egy pillanatig csak nézett, Shikamaru meg a fejét fogta.
-Te eddig a füleden ültél? 15 éves vagyok, ahogy Shikamaru sem sokkal több.
-Oh..., akkor miért vagytok ezekben a ruhákban? Úgy néztek ki, mint két nászutas jómadár. Borzalmas.
-Csak azért van rajtunk, hogy az ilyen barmok például mint ti, ne ismerjenek fel!
-De most komolyan, ki elől bújkáltok? -kérdezte Mei.
Yama elgondolkodott. Elmondja-e, vagy sem? Valószínűleg, ha Mei megtudná merre van Itachi, megkeresné, és egyenesen a vesztébe rohanna.
-Hát öhh.....
-Na?
-Hm....
-Nem emlékszel vagy mivan?
Shikamaru meg akart szólalni, de Yama gyorsan befogta a száját.
-Egy nagyon.... veszélyes! Öhm... shinobi elől. Úgy hívják hogy Fazema Jooren. Megtámadta a falunkban a Hokage-samát, és mi most éppen felderítésen vagyunk, ami egy kicsit rosszul sült el, mert tényleg összefutottunk azzal a Fazema Joorennel. -hazudott Yama már folyékonyan. Ezt a nevet még egyszer Tsunade úrnőtől hallotta, hogy ő egy tényleg veszélyes gyilkos, és bűnöző.
-Mit beszélnek ezek a gyerekek rólam? -állt fel az egyik kávézóban valaki, és odasétált Yamáékhoz.
-Bocsánat hogy zavarok, de mit is mondtál rólam szépségem? -emelt Yama torkához egy kést Fazema Jooren.
Az egész csapatnak tartott egy kis ideig, amíg felfogja mi történik, aztán Mei rémült tekintettel nézte Yamát, ami azt jelentette, hogy:
"Ezt most jól megcsináltad te észlény!"
-Semmit nem mondtam magáról....
-Ne szórakozz velem kislány, nem vagyok hülye!
-Öhm, szerintem mi most....
-Válaszolj!
-Megyünk. -mosolygott Yama félénken, aztán úgy sprintelni kezdett a hosszú ruhájában, hogy azt öröm volt nézni.
Mei, Suigetsu, Shikamaru, és Jooren csak nézett utána, aztán a bűnöző hozzájuk fordult. A gyerekeknek nem tartott sok ideig lejátszani a fejükben, hogy ideje futni. Rohantak Yama után.
Gyorsan beérték, mert azért Yama sem tudott olyan gyorsan rohanni egy ilyen ruhában.
Mei hátranézett. Jooren üldözte őket, így nem volt idő Yamára várni.
-Fel kell emelnünk! -kiáltotta Mei, de akkor Suigetsu hirtelen felemelte a feje felé Meit, és futni kezdett vele.
-Mit csinálsz te idióta?!
-Futok!
-De hova?! Yamáék ott maradtak!
-Az kit érdekel, én nem akarom hogy szétvágjanak egy késsel köszi! -visította, és rohant tovább. Mei közben elkezdett ficálkolni a kezében, de Suigestu erősen fogta.
-Eressz el te gyáva!
-Neeeem! Én csak mentem a bőrünket!
-De eressz el te nyuszi!!!
És így üvöltöztek egymással, aztán az tűnt fel nekik, hogy Shikamaru rohan el mellettük, irtó nagy sebességgel, kezében Yamával. A Mizune még egy aranyosat integetett is nekik, hogy éreztesse a törődést, egy gúnyos mosoly kíséretében.
-Lehagynak minket te! -kiálzotta Mei.
-Nem mondod?! -üvöltötte Suigetsu, és próbált nem lemaradni.
Közben minden falusi rémülten nézte ezt a jelenetet, ahogy Shikamaruék rohannak elöl, mögöttük, már majdnem fej-fej mellett haladva velük Mei-ék, aztán Jooren a késeivel. Szép látvány volt.
Aztán érkezett a baj. Ez a nagy utca egy sákutcával végződött. Yamáék azonnal megfordultak, és nagy ívben kerülve Joorent, valahogy el tudtak mellette húzni, egyenesen a másik irányba, ahogy Meiék is, akik éppen hogy csak nem lettek elkapva. Közben a falu népe körbe állta a nagy utcát, már egy egész tömeg közönség gyűlt össze, és nézték a versenyt. Volt, aki Yamáéknak, vagy Meiéknek szurkolt, Joorennek nagyon senki.
Nagy zsivajjal bíztatták a futókat, vagyis inkább a menekülőket, akik körbe-körbe futottak a már mindkét oldalról zsákutcában, mert a másik oldalon már a tömeg állta el az utat.
Aztán a falu népe az egyik oldalra gyorsan felfestett egy rajtvonalat, aztán az egyik elüvöltötte magát.
-HÁROM KÖR VAN, AKI ELŐSZÖR ÉR A CÉLBA, AZ A GYŐZTES!
Suigetsu és Shikamaru egymásra nézett, aztán mégnagyobb sebességgel süvítettek egymás mellett.
Yama és Mei éppen próbálták túlélni a rohanó fiúk kezében az életet. Jooren sem adta fel olyan könnyen, bár nem nagyon élvezte a versenyt, a két fiú annál jobban. Fej-fej mellett haladtak, és egyik sem engedte, hogy a másik akár egy centiméterrel előbb haladjon.
Már csak az utolsó kör volt hátra. Shikamaru és Suigetsu még mindig egymás mellett rohantak, amikor Suigetsu lába megakadt egy kőben, és orra bukott Meivel együtt.
Shikamaru elnevette magát, és elkezdett lelassítani a cél előtt, és magát ünnepelni, aztán csak annyit vett észre, hogy két poros valami érkezik mellette fénysebességgel törve a cél felé. Shikamaru egy nagy ugrással belevetette magát a célba, de már nem volt elég gyors, mert pont egyszerre estek be a célba Suigetsuékkal.
A tömeg nagy üdvrivalgásban tört ki, és felemelték a két nyertes csapatot, és fel-fel dobálták a gyerekeket, aztán végre lerakták őket, és nem győzték a két csapatot ünnepelni.
-Itt az esély elhúzni! -üvöltötte Yama Mei fülébe, mert akkora zaj volt, hogy máshogy nem hallotta volna.
Mei rábólintott és átadta az üzenetet Suigetsunak, aztán Shikamarunak.
Aztán körülbelül egy félóra múlva feloszlott a jól mulató tömeg egy része, és Yamáék megnyílt a nagy esély, most eltűnni. Ez össze is jött, beültek egy messzi étterembe, és az asztalnál ülve csak nézték egymást.
-Yama, mondták már, hogy hülye vagy? -szólalt meg Mei.
-Honnan tudtam volna, hogy ott van!?
-Hát nem is tudom! Modjuk neked kéne tudni, hogy hol van Jooren, mert elvileg ti kutattok utána!
-Hazudtam oké?! Itachi elől menekülünk, Joorent csak hazudtam, de honnan tudtam volna, hogy megjelenik a semmiből!?
-Itachi...?
-Húh, ezt kimondtam...
-Itachi!?
-Igen te süket.
-Ezt miért nem mondtad eddig?!
-Hogy ne menj utána, mert egy ilyen szerencsétlen taknyos biztos meghalna, már az első percben Itachival szemben!
Mei testén elterjedt az átok billog, és fenyegetően nézte Yamát.
-Tudod kit nevezz szerencsétlen taknyosnak!
-Na nézzenek oda. Látszik hogy mi iránt érdeklődsz inkább, de én támogatlak akármiben, ha már nem is akarsz ember lenni.
-Mivan?
-Már egyre jobban úgy nézel ki mint egy tehén a foltjaid miatt, de én mondom nem szólom le az érzéseidet, felőlem lehetsz tehén, vagyis... egy ilyen taknyos legföljebb borjú lehet. -gúnyolódott Yama az átokbillogon
Mei arcán hirtelen megjelentek az erek.
-Na, ez már nem tehén, ez bika. -jegyezte Yama, és felállt az asztaltól.
-Szerintem én megyek, mielőtt egy bosszús bika leteper. -mondta és kirohant az étteremből. Pár pillanat elteltével Shikamaru és Suigetsu is kifutott, aztán az étterem az arcukba robbant.
-Húh, fújtat a kisbika, szerintem fussunk. -mondta Yama, aztán amikor visszanézett Meire, de egy nagy tűzgolyó repült felé.
Felkiáltott, és egy burkot teremtett maga köré. A két fiú közben felült egy magas ház tetejére, és onnan nézték az előadást. Shikamaru hason fekve nézte, mert lusta volt segíteni, Suigetsut meg egyszerűen szórakoztatta a harc látványa.
-Meghalsz! -támadt neki Mei Yamának.
-Én sem vagyok olyan gyenge mint gondolnád Uchiha Mei! -kiáltotta Yama, és két vizi tornádót teremtett, amik össze vissza mozogtak, Mei alig látott valamit. Yama közben szépen eltűnt.
Amikor a tornádók felszívódtak, Mei össze vissza nézegetett, hol lehet Yama, aztán hirtelen valami megfogta a lábát alulról, a következő pillanatban Yama ugrott ki a földből, és Meit a lábánál fogva elhajította, egyenesen bele egy papírbombába, amit a tornádók alatt helyezett el ott. Mei kapott a robbanásból, de felállt, és egy chidorit teremtett.
-Tehát még tovább akarunk játszani? -nevetett Yama, és felemelte a kezét. Koncentrált. Fekete chakráját előhívta, és azt mind a kezébe koncertrálta. Mei közben rohanni kezdett felé. Yama kezéből közben kipattant a rengeteg chakra, és egyenesen Mei felé repült.

Mei rendíthetetlenül száguldott a előre, és egyenesen belenyomta a fekete chakrába a chidorit. Rengeteg fény, villanás, és egy nagy robbanás látszott az egészből, és még hatalmas szélvihar is támadt, ami felszedte a sok port, amely elárasztotta a csatateret, egy darabig semmit sem lehetett látni. Aztán percek elteltével, amikor nagyjából eltűnt a sok por, annyi látszott, hogy Yama áll, és beszél, előtte meg Mei feküdt, teljesen kifogyva minden erejéből.
-Mondtam Mei, hogy ne nézz le annyira. Látod, mi lett a vége? Kár, kár.
-De te se nézz le engem! -nyögte Mei a földön, aztán egy fatörzzsé változott, aztán egy hatalmas üvöltés hallatszott. Yama rémülten fordult hátra, és akkor akkorát húzott be neki Mei, hogy a lány szépet repült.
-Te se nézz le engem! -lihegte Mei, aki közben nem nagyon festett jobban, mint az előbb a földön fekvő Mei. Átokbillogja eltűnt, teljesen kifáradtan, pár sebbel, éppen hogy csak állt.
Yama is elfáradt rendesen, és folyt a vér a szájából. Mindkét fél sérült volt, és újra kiegyenlítődött a harc, aztán Mei és Yama megindult egymás felé, ami csak lassú sétálas lett, aztán amikor közel értek egymáshoz, Yama felemelte a kezét, és nyújtotta az öklét Mei felé. A lány, ahelyett hogy le ökölpacsizott volna Yamával, ellökte a kezét, és megölelte.
-Emlékeztetsz Tayuyára. -suttogta Mei.
-Az ki?
-A hanghatos egyike, de nem fontos, már meghalt.
-Fontos volt neked igaz? Őszintén sajnalom.
-Túlélem. De egyébként köszönöm, ilyen jót sem harcoltam rég óta.
-Ami azt illeti, én sem. Most viszont... ideje elbúcsúzni.
Mei elmosolyodott.
-Remélem még összehoz bennünket a sors. -nevetett az Uchiha, mert ennek, egy ekkora világon, az esélye majdnem egyenlő volt a nullával.
-Reméljük. De nekem vissza kell sietnem Konohába, mert már várnak. Örültem a találkozásnak, Uchiha Mei.
-Viszlát, Mizune Yama. -mondta Mei is, aztán Yama Konoha felé indult tovább, Mei meg Kesaki felé.
Még messziről integettek egyet egymásnak, aztán Yama és Shikamaru tovább folytatta az útját Konoha felé.

_______________________________________
Sziasztok!
Ez a rész csak egy úgymond... külön bónusz rész, mert itt szintén egy kitalált karakter szerepel, méghozzá a barátnőm karaktere, Uchiha Mei személyében. Egyszer már megjelent a könyvemben, és adtunk neki még egy esélyt. Mei történetéről többet megtudhattok a barátnőm izgalmas könyvében, amit az UchihaMei2 nevű oldalon találtok meg, tessék utána járni!:)
Remélem tetszett a rész!
-Köszi hogy végigolvastad!♡♡♡♡