Naruto oc × Shikamaru

Az irodában

Shikaru miután Yama megölelte, ott ült a padon és szótlanul nézett maga elé.
Valyon komolyan mondta? Nem hiszek neki. Biztos valami újabb trükk! -gondolta a fiú és mivel már fáradt volt, hazament. Gyorsan elaludt, de másnap reggel, arra ébredt, hogy Naruto tör be a szobájába.
-Shikamaru! -üvöltötte Naruto könnyeivel küszködve.
-Jézusom, mivan?! Ordít, mint akinek elefánt lépett a farkára. Mivan?! Felébresztettél.
-Yama eltűnt!
Shikamaru megremegett.
-H-hogy mi?
-Yama megszökött!
Shikamaru, amikor felfogta mi történt, teljesen magábasüllyedt.
Magát kezdte okolni.
Megállíthattam volna.... -gondolta s közben, szíve összeszorult.
-Igazat mondott. -suttogta Shikamaru és fölpattant az ágyból, felkapta a ruháit és felrohant Narutoval együtt a Hokage irodájába.
Szinte bezuhantak a szobába, ahol már Daichi sensei és Kakashi sensei állt. Daichi sensei egy levelet tartott a kezében és teljesen magásüllyedve, elsárgult tekintettel meredt a lapra.
Kakashi sensei a földet leste, mert ő már elolvasta a levelet.
Ekkor a két gyerek bezúgott az ajtón.
Ott lihegtek az ajtóban.
-Tehát, mint tudjátok. -folytatta Hiruzen.
-Yama itt hagyott. -mondta Daichi sensei, aki még mindig üveges tekintettel nézte a lapot és úgy szorította, hogy annak a széle összegyűrődött, jó hogy nem elszakadt.
-Daichi! Tudom, hogy ez most neked nagyon fáj, de ha elvesztjük az eszünket és csak szomorkodunk, nem leszünk előbbre.
-Igenis! -mondta Daichi sensei halkan.
-Shikamaru! -szólította fel Hiruzen, a lihegő fiút.
-Igen? -kérdezte, remegő hangon.
-Yama az egyik levélben Narutohoz és Daichihoz beszél, de ott említi, hogy neked külön levelet írt.
-Ne-nekem?
-Igen. -mondta a Hokage és a levelet Shikamaru felé nyújtotta.
Shikamaru előlépett és elvette a levelet, majd visszahátrált. Felnyitotta és olvasni kezdte.
A többiek nézték, ahogy Shikamaru a sorokat olvasva, egyre mélyebbre süllyed.
"Viszlát Kukakapitány!
Örültem hogy ismertelek!
Üdvözlettel: Pizsikirálynő." -olvasta magában a fiú, és az az utolsó mondat, úgy szíven találta, hogy elfordult, és a falnak döntötte a fejét.
Egész testében remegett, ezért a többiek inkább meg sem kérdezték, mi volt a levélben. Halgattak egy darabig és hagyták Shikamarut, hogy egy kicsit, összekavarodott érzelmeit helyre rakja.
-Volt valami a levélben, ami arra utal, hogy merre ment? -kérdezte pár perc múlva Hiruzen.
-Nem volt. -szipogott Shikamaru. Naruto ebben a pillanatban felnyikkant és pár másodperc múlva, már patakokban hullottak a könnyei.
Kakashi sensei szótlanul mellé lépett és átkarolta a fiút, akár egy gondoskodó apa.
-Jólvan. Akkor... Daichi! -szólalt meg Hiruzen.
-Igen?
-Hívd ide az összes genint és elérhető ninját a faluban.
-Igenis! -mondta Daichi és kihajtott a szobából. Pár perc múlva, már az egész genincsapat tódult be az ajtón és Asuma sensei.
-Ennyi joninunk van? -kérdezte Hiruzen.
-Igen. Mindenki küldetésen van, vagy elfoglalt.
-Mindegy, akkor ebből gazdálkodunk.
Sakura közben Ino haját húzta, Ino meg Sakuráét, amikor ők is beértek az ajtón. Eleresztették egymást és megdöbbenve látták, hogy csapattársaik, hogy bőgnek.
Sakura, Naruto mellé lépett.
-Mi történt?
-Y-yama..
-Yama? Tényleg! Ő hol van? Mindenki itt van, csak ő nem. -ezt talán kár volt mondani, mert Naruto csak mégjobban rákezdett.
-Sakura! -sziszegett Kakashi.
Ezt ne említsd!
-Ne említsem? -mondta Sakura halkan , mert nem értette a dolgot. Álmában sem gondolta volna, hogy Yama megszökött.
Ino közben nem hagyta Shikamarut élni. Oldalról pöccintgette a fejét, közben azt mondogatva.
-Mi bajod? Téged sem látni gyakran ilyennek. Mi bajooood? -kérdezgette tovább, de Asuma elcsendesítette.
-Ino. Biztos valami rossz történt. Nagy baj lehet, ha a mi jégszívű Shikamarunkat ez megsiratta.
-Csendet. -kiáltotta Hiruzen.
A szobára abban a pillanatban, síri csend szállt.
-Na, tehát. Valaki tudja, valaki még nem, hogy az éjszaka folyamán, váratlan dolog történt.  Yama eltűnt.
-Eltűnt? -nyikkant fel Sakura.
Sasuke tágra nyitotta a szemét, miközben a többiek csodálkozó, de egyben rémült arcot vágtak.
-Direkt ment el? -kérdezte Asuma. Ez ugye fontos kérdés volt, hogy a ninja magától, vagy nem önszántából hagyta el a falut, azaz vált szökött ninjává.
-Az a baj, hogy magától.
Hosszú csend ült a szobára. Mindenki magábasüllyedve gondolkodott, hogy vajon mi adhatott Yamának okot arra, hogy szökött ninjává váljon.
-Tudom mi jár a fejetekben. -szólalt meg Hiruzen halkan.
A többiek felnéztek.
-Ez, igazából az mi hibánk.
-A mi... -ismételte meg Hinata.
-Igen. Had meséljem el nektek, mi történt, azelőtt, mielőtt Yama ide került. 
Tehát... mint tudjuk, a Mizune clan, egy erős és veszélyes kis falu volt, mégha kevesen voltak is.
Avarrejtekben, többen lázadoztak, ahogy a környező falvakban is, hogy a Mizune clan, veszélyt jelent mindannyiunkra. Felmerült az ötlet, hogy a veszélynek véget kéne vetnünk. Nem támogattam az ötletet, de a falu nagy része, inkább biztonságban akarta érezni magát, minthogy a Mizune clan tovább létezzen. El kellett kerülnöm a lázongásokat, ezért meg kellett tennem, amit a falu óhajtott. Véget vetni a Mizune clannak.
Mindenki csöndben, elhűlt arccal halgatta az elbeszélést.
-Elküldtem a falu majdnem összes ninjáját, azzal a feladattal, hogy azt a clant, tegyék egyenlővé a földdel. -mondta, közben Naruto olyan arcot vágott, mint aki szellemeket lát, aztán szemei a földre ereszkedtek és csak tovább lesték a padlót.
-Végrehajtották, a feladatot, habár, sokkal kevesebben tértek vissza. A Mizune clan megsemmisült, kivéve Yamát. Valahogyan túlélhette és erre felé menekült, úgy került ebbe a faluba.
-Honnan tudja, hogy a mi falunk volt az, aki lemészárolta a clanját? -kérdezte Kiba.
-Logikus kérdés, egyszerű válasz. Feltételezzük, hogy egyszer szembe került egy Konohaival és látta a fejpántot. -mondta Hiruzen egyszerűen.
-Áh, értem. -mondta Kiba elgondolkodva.
-Na, de nincs vesztegetni való időnk! Mivel nem tudjuk merre ment, minden irányba menni fog valaki. Szétváltok és megtaláljátok! Ha valaki megtalálná..... az üvöltsön. -tette hozzá Hiruzen.
-Üvöltsön? -kérdezte Ino.
-Igen. Mindenki más irányba megy. Nem lesztek annyira messze egymástól. Meg fogjátok hallani egymás kiáltását.
-Értettük! -mondta Daichi sensei buzgón, nagy lelkesedésével arra utalva, hogy már rohadtul indulni akar.
Hiruzennek ez feltűnt, ezért el is indította a csapatot.
-Indulás! Járjatok sikerrel! -tette hozzá és amikor az utolsó genin is elhagyta a szobát, még sokáig nézte az ajtót. Elbambult és gondolataiba merült, aztán feltűnt neki, hogy Shikamaru zsebéből, kiesett a levél, ami most a földön fekszik. Felállt és odasétált.
-Elolvassam? Ne olvassam? -gondolkodott hangosan, magában kuncogva.
Valyon, mi van eközött a két gyerek között? -gondolta és felvette a levelet.
Közben az üldözők elváltak és mindenki más irányban kezdte átszelni az erdőt.
Most pedig. Váltsunk szemszöget. Nézzük egy kicsit, a fiatal Mizune szemszögéből a világot.
Még mindig haladt, habár testéből már az összes energia elpárolgott, már csak az hajtotta, hogy ne érjék utól.
Ha tudná, hogy azok még milyen messze vannak! Nem sietne ennyire.
-Ott van! -lihegte a lány, amikor a messziben, megpillantotta a Mizune clan címerét.
Most, méggyorsabban futott, hogy újra lássa otthonát. Bekanyarodott a kapun és berohant a falu közepére.
-Otthon vagyok!!! -kiáltotta olyan hangosan, hogy az visszhangzott a ködös erdőben. Körülbelül háromszor hallotta vissza magát a visszhang miatt, de ez nem is érdekellte, már futott is a házuk felé.
-Hol vannak a hullák? -gondolta Yama futás közben, amikor feltűnt neki, hogy egy hulla sincsen az utcákon, de még vér sem.
Beloholt a házba, odébbrúgta a fotélt és leugrott az aluljáróba.
Megállt. Szemei könnybe lábadtak, amikor látta, hogy senki nincsen a hosszú folyosón.
-Elvitték őket. -suttogta.
Könnyei rohamosan megindultak és odafutott a folyosó végéhez. Letérdelt.
Még annyi tiszteletet sem kaptak, hogy normálisan eltemetik őket. -gondolta és felállt. Kiment az utcára, onnan pedig az erdőbe. Felszedett két fadarabot, meg egy nagyobb lapos követ és visszament felük a főutcára.
A falu közepén, az egyik fát beleállította a földbe. Zsebéből zsinórt vett elő és a másik fadarabot rákötötte, hogy a kettő egy keresztet alkosson. Aztán egy kunaival, a kőre véste:
"Mizune clan. Nyugodjanak békében."
Sok időbe telt rávésni, de ha ez évekig tartott volna, Yama akkor is megcsinálta volna. Aztán felállt és besétált a házukba. Belépett a szobájába és megállt az ajtóban. Könnyben úszó arccal nézte végig régi szobáját. El volt rendezve, mintha semmi sem történt volna, hiszen amikor anyukája kirántotta az ágyból és kirohant vele a szobából, kisebb felfordulást csináltak, mert felborítottak egy széket, elrendezetlenül hagyták az ágyat és még sorolhatnám. De itt minden tökéletes volt.
-Szemetek. -morogta Yama, aztán az ágyához lépett.
Próbálják eltűntetni a mészárlás maradványait. -gondolta, aztán leült az ágy szélére és visszaemlékezett anyukájára, aki mindig így ült az ágy szélén és énekelt neki. Kis idő múlva ledölt az ágyra. Gyorsan elaludt, mivel hosszú utat tett meg és mellesleg már rég este volt.
Körülbelül 11 órakor ébredt fel. Kinyitotta a szemét és felkászálódott az ágyról. Elrendezte az ágyat, aztán kiment az utcára. Letérdelt a kereszt elé és mélyen gondolkodott.
Közben a felderítő csapat, veszélyesen közel került a faluhoz. Mármint az a része, akik ebbe az irányba jöttek. Ino, Shikamaru és Choji voltak, akik közelebb kerültek.
Shikamaru futás közben, messziről észrevette a Mizune clan kapuját. Méggyorsabban rohant oda, remélve, hogy még ott találja a lányt. Megállt a kapu előtt és megkönnyebbülten látta Yamát, aki a falu közepén térdelt.
Valyon mit csinálhat? -gondolta és közelebb lépett. Körülbelül 10 méter választotta el őket.
-Yama! -kiáltott oda Shikamaru.
A lány megijedt és ráeszmélt, hogy utólérték. Annyira elbambult, hogy észre sem vette Shikamaru jelenlétét. Ekkor lejátszódott a fejében az a gondolat, hogy ők ketten, már ellenségek.
-Mit keresel itt? -kérdezte Yama ellenségesen, hátra sem fordulva.
-Hogy mit? Vissza akarlak vinni.
Yama felállt és dühtől elárasztott arccal nézett a fiúra.
Shikamarut ez meglepte.
-Mi nem volt azon érthető, hogy nem megyek oda vissza?! -üvöltötte a lány.
Shikamaru nem tudott válaszolni.
-Nem érdekell semmi. Még ha itt döglök éhen, az sem érdekell, de én Avarrejtekbe soha nem megyek vissza.
-De... fontos vagy nekünk! Gondolj csak Narutora, meg Daichi senseire!
-Fontos, fontos. Ti is fontosak vagytok nekem.
-Akkor? Mi tart vissza?
-Az, hogy nem vagyok áruló.
-Áruló? Miért lennél az?
-Mert, ha Konahában élnék, megtagadnám, hogy Mizune vagyok.
-Megtagadnád? -kérdezte Shikamaru halkan.
-Mit gondoltok?! Mi vagyok én?!
Shikamaru elcsöndesedett és könnyes szemmel nézte a magából kifordult lányt.
-Hogy tudnék a clanom gyilkosai között élni?!? -üvöltötte Yama.
Gondolkodj, te idióta. -tette hozzá halkan, amikor feltűnt neki, hogy túl hangos és ezzel több üldözőt is bevonzhat.
Shikamarunak, habár ilyen ritkán történik, fogalma sem volt, mit mondjon.
-Most meg halgatsz. Akármennyire akarod, hogy visszatérjek, nem fogok. Hidd el.
-De...
-Nincs de. Elhagytam a falut. Inkább foglalkozz magaddal. Mingyárt Chunin vizsga lesz. Arra kéne edzened, minthogy itt engem üldözöl.
-Nem érdekell.
-Áh, szóval nem érdekell más, csak az, hogy engem csesztess.
Nem megyek vissza. Utoljára mondtam. -mondta Yama keményen.
Shikamaru a földet leste. Könnyei sorban hullottak a földre. Amikor valaki beállított a kapun.
-Shikamaru! -kiáltotta Ino aggódva, aki az egyik hegyről vette észre a kis települést, ezért már ide is sietett, hogy megnézze, itt van-e Yama.
-Ino? -fordult hátra Shikamaru.
-Látom megtaláltad.
-Igen. Bár igen makacs. Nem akar visszamenni.
-Köszi. Nem tudom feltűnt-e, hogy hangosan beszéltek és mindent hallok. -szólalt meg Yama.
Közben Inonak feltűnt a Yama mögött lévő kereszt.
-Egy kereszt? Mit keres az ott?
Yamát ez a kérdés eléggé szíven szúrta. Erei kidülledtek és elkezdett ordítani Inoval.
-Szerinted mit keres ott?!
-H-hát....
-Itt ártatlan emberek haltak meg, akiknek a holttestét a falutok eltűntetett. Szerinted, még annyit sem érdemelnek meg, hogy egy keresztet állítsak nekik?! -ordított a lány, magából kikelve.
Shikamaru és Ino csöndben halgatták Yama üvöltözését.
Amikor Yama abbahagyta Avarrejtek ecsetelését, Choji sétált be a kapun.
-Choji? -kérdezte Ino meglepődve.
-Hallottam az üvöltözést és idejöttem. -mondta a fiú.
El kell tűnnöm innen, mielőtt egy sensei is ideér. -gondolta Yama és egy kunait húzott elő.
-Mit csinálsz? -kérdezte Shikamaru, aki nem akarta elhinni, hogy Yama fegyvert fog rájuk.
-Ha eddig nem jöttetek volna rá, mi ellenségek vagyunk.
-Ellenségek? -suttogta Ino.
-Igen. Én Avarrejtek ellensége vagyok azóta, amióta elhagytam a falut.
A három genin halgatott és nézte ahogy Yama feléjük tartja a kunait.
-Mire vártok? Nem védekeztek?
Mindhárman lefagyottan álltak és nem tudták mit csináljanak.
-Hát jó. Akkor én támadok.  -mondta Yama, és aktiválta a fekete erejét. Már tudta, hogyan kell aktiválni és azt is tudta, hogy minél több chakrát ad bele, annál erősebb lesz. Csak annyit akart elérni hogy gyorsabb legyen egy átlag embernél. Ez sikerült is. Amikor felnyitotta a szemét, az vörösen csillogott a Konohaiak felé.
-Ha ti nem támadtok, majd én. -mondta Yama komolyan, amikor belül, sajgott a szíve, hogy bántania kell régi barátait, leginkább Shikamarut. Nekik futott, kunaiját előre fordítva, leszúrásra készen.
-Ugorjatok ki előle!!! -üvöltötte Shikamaru, akiben még volt annyi lélekjelenlét, hogy figyelmeztesse társait. Neki és Chojinak sikerült kiugrani, de Ino ott maradt, mert nem tudta felfogni mi történik és Yama sebességét sem.
A támadó, kunaiát Ino hasához irányította, és beleütött Ino hasába. Meg sem állva, kirohant a clanból, tudva, hogy nem fogják utolérni, mert Ino így, nem képes tovább folytatni az üldözést. Shikamaru és Choji üvöltve rohant az összeesett lány mellé.
-Ino?! Kérlek ne add fel!! Elállítjuk a vérzést!! -üvöltötte Shikamaru, miközben letérdelt a lány mellé.
Ölébe döntötte a lány fejét, hogy a hátán feküdjön. Egy csepp vért nem láttak Ino hasán.
-Nem szúrta le? -kérdezte Choji tágra nyitott szemekkel.
-Nem szúrt le. Az utolsó pillanatban megfordította a kunait.... -nyögte Ino.
-Csak hasba ütött? -lehelte Choji, aki még mindig nem tudta követni a történések gyors haladását.
-Nem tudott megölni. -suttogta Shikamaru, mélyen magába süllyedve. Szíve összeszörult és legszivesebben sírt volna.
-Így nem tudunk utána menni. -mondta remegő hangon.
-De. Te utána mész! Mi itt maradunk Chojival. -mondta Ino hasát fájlalva.
-De nem hagyhatlak itt....
-Menj Shikamaru! Hozd vissza Yamát! -mondta Choji, egy kezdőlökéssel megindítva Shikamarut.
A fiú felállt és eszeveszetten rohant Yama után.
Sokáig futott, de Yamának már híre, hamva sem volt. Fekete erejével már nagyon messze járt. Shikamaru futott amíg bírta, aztán térdére zuhant és keservesen zokogni kezdett.

_______________________________________

Sziasztok!
Tudom, ez a rész megint szomorkás lett. Innentől azért majd megpróbálok kissé jobb hangulatú részeket is írni, bár ez nehéz lesz, mert ez a része a történetnek, nem nagyon tud humoros és boldogabb lenni..... Szerintem értitek miért.
Az előző részben említettem, hogy rövidebb részeket próbálok írni, de ez itt nem nagyon jött össze. Úgy gondoltam, bűn lenne ezt a szomorú részt ketté választani. Remélem nem baj.
Még mindig biztatlak benneteket, hogy írjatok nekem véleményeket. Tudom, hogy nem olyan híres a könyvem, de azért vagytok egy-ketten, akik végig szokták olvasni a részeket, vagy legalább ránézni. Nektek nagyon köszönöm!!
Hidd el, nem fogsz belehalni, ha írsz nekem valamit. Sőt, még boldogabbá is tennél vele. Na de itt elbúcsúzom. A következő részekben, készüljetek fel, hogy leginkább a karakteremről lesz szó, hogy hogyan boldogul a nagy világban egyedül és hogyan éri el céljait. Remélem nem baj... Na, de mostmár tényleg búcsúzom! Találkozunk a következő részben!!
Köszi hogy vévigolvastad!♡