Naruto oc × Shikamaru

Szerelmi vallomás

Gyorsan elugrottak Yamáékhoz, hogy elhozzák a cuccokat, amit Yama egy hátizsákba pakolt.
-Itt van. -emelte fel Yama, és Shikamarunak adta.
-Biztosak vagyunk mi ebben a randiban? -vörösödött el Shikamaru.
-Teljesen biztosak. -mosolygott Yama.
-Mi van a hátizsákban?
-Minden, ami kell.
-És én viszem. -zsörtölődött Shikamaru.
-Ez csak természetes. -kuncogott Yama, aztán elindultak. Ki is mentek a faluból, ami a fiúnak nem tetszett annyira.
-Nem szabadna elhagyni a falut, engedély nélkül.
-Nyugi, hagytam levelet.
-Jaa, te és a leveleid.
-Mi baj van velük? Én nagyon is szeretek leveleket írni, vagy hagyni.
-Okosabbak lettünk volna, ha szólunk.
-Mostmár elég. Kuss legyen, nem lesz semmi baj! Mi szóltunk. Kész.
-Mármint úgy érted levelet hagytunk, olyan lehetetlen helyeken, ahova te szoktad rejteni, mint például Naruto ramenje alá!
Ekkor elcsattant egy tarkós.
-Meg egy szó, és meghalsz!
-Jólvan na! -duzzogott a fiú.
Út közben Shikamaru nem tudott másra gondolni, csak arra amit Yama mondott. "Életed első randija."
Hova visz ez engem? -gondolta, miközben már majdnem meghalt mert egy emelkedőn idultak fel.
A háromnegyedénél Yama megállt.
-Felkészültél?
-Mire?
-Akkor jó. Indulás. -mondta Yama, és megfogta Shikamaru kezét és futni kezdett vele.
-Hova futunk? -kérdezte Shikamaru, de hiába. Aztán Yama egyenesen belehúzta a hegy oldalán, egy lyukba, ami a hegy belsejébe vezetett.
Zuhantak egy kicsit, körben Yama azt kiáltotta:
-Koncentráld a lábadba a chakrád, vízre fogunk érkezni!
-Mi?! -pánikolt Shikamaru, aztán leérkeztek, ahogy Yama mondta, vízre. Egy hatalmas barlangban álldogáltak, ahol egy föld alatti tó is volt.
-Hol vagyunk!?
-Apa régi búvóhelyén.
-Aha.... -mondta Shikamaru bizonytalanul, miközben követte a lányt- És mit akarunk itt?
-Majd meglátod.
-Ezt ma már nem tudom hányszor hallottam tőled, hova megyü-..... -akadt el Shikamaru, amikor a barlang végén, indák lógtak szorosan a falon, amin Yama átment, és mögötte egy hatalmas és szép völgyet találtak, ami minden elől rejtett volt, mert a tetején a hegyen lévő fák lombja kizárt mindent, és itt Sakura erdő volt, telis tele lámpásokkal.
Shikamarunak nyitva maradt a szája.
-Látod, milyen helyre hozlak én téged randizni? -mosolygott Yama.
-Tényleg csoda szép ez a hely. -ámult el Shikamaru.
-Ugye? Apa itt kérte meg anyukám kezét, ezért úgy éreztem, én is ide hozlak el. -mondta a lány miközben elkezdett sétálni az erdőben, a Sakura völgy legnagyobb és legmagasabb fájához.
Shikamaru hallgatott és tűrte, hogy a lány vezesse, úgysem válaszolna, hogyha megkérdezné hova mennek.
Yama a kezét fogva, ágról ágra felugrált az erdő közepén lévő, legnagyobb fán. Annak a teteje felé, leült az egyik ágon.
Az vastag volt, és a teteje legalabb annyira lapos, hogyha rá teszel egy labdát  nem gurul le.
Yama kiterítette a kis takarót amit hozott, és Shikamaru felé emelte kezét. A fiú volt annyira inteligens, hogy tudja mit akarjon Yama ezzel a nagy vigyorral az arcán.
Megfogta a kezét, és segítette leülni, aztán óvatosan, tisztes távolságot tartva, ő is leült.
Shikamaru a lányt figyelte, aki felfelé nézett, az égre. Aztán a fiú is felnézett. Itt, csak erről az ágról, látni lehetett az égboltot, mert ott nem zártak eléggé a lombok.
-Szép, ugye? És apám csinált itt mindent. A lámpások, ezt a helyet is ő találta, meg ezt az ágat, és ő csinálta azt a lukat ott a fák között, hogy innen lássa anyukámmal a hullócsillagokat, mert ők is ezen az ünnepen, ugyan itt ültek! Itt! -mutogatta a lány lelkesen, aztán folytatta- Aztán, amikor eljött a megfelelő pillanat, megkérte anyukám kezét. Romantikus, nem? -mosolygott a lány az égre, amikor lezuhant egy csillag.
-Nézd hullócsillag! -kiáltotta a lány- Kívántál valamit?
-É-én!? -vörösödött el Shikamaru.
-Igen? -fordult felé elpirulva Yama.
-Hát... én...
-Hm?
-Én azt kívántam, hogy egyszer.... boldog legyek....
-Ennyi?
-Veled...
-Heh?! -kiáltott fel a lány, és olyan vörös lett, hogy azt a friss vér is megirigyelhette volna. Aztán gyorsan lehajtotta a fejét, mert nagyon zavarba jött.
-Valami baj van....? Bocsáss meg, lehet hogy kicsit eltúloztam...
-Nem! Nem.... én azt kívántam, hogy ma este, megszabaduljak mindentől, amit már rég óta tartogatok magamban.
Ezután csak ültek, és nézték az eget.
Mindkettő gondolataiba elveszve, magában kereste a választ:
"Hogyan mondjam meg neki?"
Ugye a nehéz vallomás, amit egyikük sem mert kimondani.
-És egyébként.... hogy vagy....? -motyogta Yama.
-Én? Jól.... és te..?
-Én is.... Tetszik a.... látvány?
-Igen.... és... öhmm.... nem fázol..?
-Nem annyira, megvagyok.... köszi...
-Semmiség. -mondta Shikamaru szomorúan lenézve maga elé.
Mindenféle jelentéktelen dolgokról beszéltek, csak a lényegről nem.
-Na jólvan, elég ebből! -mondta Yama, aki végre elhatározta, hogy nem tartja magában érzéseit.
-Szerintem is. -suttogta Shikamaru, aki még mindig küzdött magában.
-Én... ehh...
-Ne, állj! Először én! -kiáltotta Shikamaru.
Én vagyok a férfi! Nekem kell kezdeményeznem! Alapból kellemetlen, hogy ő hozott el randira, meg ő hívott meg engem az ünnepségre, mert én gyáva vagyok. -idegeskedett magában Shikamaru.
-Hmm... akkor... hallgatom? -mondta Yama egy pár perc után, amíg Shikamaru összeszedte magát.
-Öhhhm, tehát.... Én... már nagyon sokszor átgondoltam ezt a helyzetet, hogy mit fogok most mondani neked. Én... mindig is, amióta megismertelek, meg amikor sokat hülyéskedtünk egymással, és amikor nem voltál itt... akkor is szerettelek. Aztán visszajöttél, akkor is szerettelek, csak egy kicsit feldúlt voltam. Sajnálom...
Összefoglalva, én szeretlek, Yama. -mondta Shikamaru mosolygva, és ujjával óvatosan elsimított Yama arcáról egy hajtincset.
-Én is szeretlek, Shikamaru. -mondta Yama és ugyanúgy melegen mosolyogni kezdett, aztán valami ismeretlen érzés jelent meg bennük.
Arcuk egyre közeledett. Yama meg akart állni, de egyszerűen nem tudott.
Aztán, alykuk lassan összeért.
Pár másodperc múlva eltávolodtak egymástól, és csak nézték egymást szemeit, mintha keresnének benne valamit. Aztán, egy újabb hullócsillag esett le. Yama odafordult, aztán megint csak nézték az eget.
Meg mindig megvolt a tisztes távolság, amit Yama megúnt. Lassan és észrevétlenül közelebb közelebb csúszott a fiúhoz.
Shikamaru észlelte, de úgy tett mintha nem venné észre.
Aztán Yama ráhajtotta Shimakamaru vállára a fejét, a fiú meg átkarolta, és úgy nézték tovább a csillaghullást.

_______________________________________

Sziasztok!
Mint látjátok, betartottam az ígéretemet, mert most is rövid részt írtam. Tudom, most egy darabig mindenkinek elég a romantikus részekből.😮‍💨 Innentől majd több küldetésre fognak menni, talán Shikamaruval is:)
Gyerekek, mingyárt megvan az 1000 olvasó, amit előre nagyonnn köszönök!
Remélem tetszett a rész!
Köszi hogy végigolvastad!♡♡♡♡