Naruto oc × Shikamaru

Egyedüli küldetés kezdete

Pár hétig Yama, Daichi sensei, és Cho szépen teljesítették a küldetéseiket, akit Tsunade folyamatosan osztott nekik, és végig csak egy-két sérülés volt, csak karcolások, vagy hasonlók, de ezt a sort Cho az egyik küldetésen megszakította, mert eltörte a lábát, amikor az ingerült ellenfél egy sziklával kedveskedett, vagyis Cho-ra hajította, arra meg ráesett, és a lábával fizetett érte. 

-Jóreggelt Daichi sensei! -kiáltotta Yama, amikor a kórházba menet megpillantotta Daichi sensei-t.
Az ránézett, aztán Yama felé kezdett rohanni.
-Én éppen a kórházba megyek sensei! -jelentette ki Yama mosolyogva.
Daichi sensei meg sem állva belékarolt és rángatni kezdte visszafelé.
-Mivan mivan?!
-Tsunade úrnőhöz most!
Yama kiszabadult Daichi sensei kezeiből, és futott tovább mellette.
-Mi történt sensei? Én éppen Cho-t mentem meglátogatni.
-Arra most nem érünk rá! Két akatsuki tagot láttunk a falu közelében, és kell erősítés, ti gyerekek is!
-Melyik az a kettő?
-A nevüket még nem tudjuk, és az erejükről sincs információnk.
-Maga már látta őket sensei?
-Igen, én jelentettem, Tsunade asszony meg azonnal értetek küldött, meg a többi szabad shinobiért.
-Hogy nézett ki?
-Az egyik szürke hajú volt, a másikat nem nagyon láttam, de mintha kapucni lett volna rajta, vagy köpeny, nem tudom.
Közben felértek Tsunadéhoz, és már mindenki ott volt.
-Itt vagyok Tsunade-sama! -kiáltotta Yama, és keményen megállt Naruto mellett.
-Két Akatsukis van a közelben, szóval van kit elvernem. -súgta Naruto.
-Abban nem lennék olyan biztos Naruto! -szólalt meg Tsunade- Az Akatsuki nagyon veszélyes, csak nézd meg egy tagját, Uchiha Itachit. Ő még alva is kiverné belőled a szusszt. De legalább Itachiról vannak információink, de erről a kettőről nincs!
Ezután Tsunade felvázolta a senseijeknek a tervet, és hogy merre keressék az ellenséget, aztán útra bocsátotta a csapatokat. Már ment ki mindenki, amikor Tsunade megszólalt.
-Yama!
A lány meglepetten visszafordult.
-Igen, Tsunade-sama?
-Te nem mész.
-Huh, miért? M-mármint hogy, nem értem Tsunade-sama, hogy hogy én nem megyek?
-Neked más feladatod van, könnyebb. -tette hozzá halkan, de Yama hallotta, és Tsunade ezzel rendesen alá is gyújtott. Yama fedühödött, és egy kicsit emeltebb hangszínre váltott.
-Már elnézést, de könnyebb? Nem vagyok gyengébb mint a többiek! -morogta mosolyogva, a mögé rejtve dühét. 
-Nem azért, hanem megígértem Daichinak, hogy téged nem küldelek el.
-Tehát Daichi sensei ötlete volt.
-Hát, részben az enyém is. Múltkor elég volt amit hibáztam, majdnem meghaltatok. Shikamarut is tartani akartam a múlt miatt, de Asumával akart menni.
-Nyilván.
-Mi nyilván?
-Nem akar velem küldetésre menni.
-Húh, béküljetek már ki!
-Hm, hááát.... nem.
-Hiszen kéne, mert így öröm lesz együtt dolgozni.
-Van ez így, engem hidegen hagy. Számomra nem is létezik az a bizonyos Nara Shikamaru.
-El sem akarom képzelni mi történt.
-Hisz hallhattad.
-Nem nagyon értettem.
-Nem is fogod.
-Hé hé kisasszony, vigyázzunk a szánkra, itt én vagyok a Hokage! Anyád is lehetnék! Egy kis tiszteletet várnék el!
-Elnézést kérek Tsunade-banya... mármint sama!
Tsunade nagyot sóhajtott.
-Hasonlítotok Narutoval. Mindketten ugyanolyan idegörlők.
-Hihi! És... Tsunade-sama?
-Igen?
-Mi lesz az a bizonyos dolgom?
-A küldetésed a következő: Nyom keresés.
-Most komolyan?
-Igen.
-Húúhhh, egy kutyát keresek már megint vagy mivan? Elég volt az ilyen kis küldetésekből.
-Ezt Daichi senseijjel beszéld meg, de egyébként most nem kutyát keresel.
-Remek, macskát?
-Nem! Édes Istenem, egy embert keresel!
-Az szép, Konohában már ilyen  "emberi" küldetések is vannak.
-Még egy ilyen, és megtanulsz repülni.
-Jólvan, jólvan. Itt már megszólalni sem lehet. -brummogott az orra alá.
-Hallottam ám. Na de. Az az ember egy-
-Gyilkos.
-Huuuuh, had mondjam végig!
-Egy veszélyes gyilkos, akit már rég óta kerestet Konoha, de mí meglepő módon nincs sehol sem, ezért nekem kell végignyalni a földet, hogy-
-Csendet! Na tehát! Abban igazad volt, hogy veszélyes gyilkos, és az a hír terjed, hogy társakat keres, Konoha megsemmisítésére.
-Hm, hm... kellemetlen. -hümmögött Yama elgondolkodó arcot vágva, mintha ő nem keresett volna hasonló célért nem rég társakat.
-Ő is Konohába tartozott, és Hokage lehetett volna, de Minato legyőzte, és az emberek is megutálták, ezért elhagyta Konohát, és most ellenünk szervezkedik.
-Az baj, az baj. Mi a neve?
-Kozaki Uharama.
-A neve is ijesztő, na de én mit tegyek?
-Információkat kell gyűjtened az északi falvak felé, mert legutóbb arra látták. Egy fekete hajú, és vörös szemű úri emberről lenne szó, akiről többet akarunk tudni, de egy dolgot nagyon jegyezz meg, vésd. Bele. A. Fejedbe.
-Mit...?
-Ha megtalálod, ne. keveredj. harcba.
-Első dolgom lesz, egy Hokage szintű csávóval verekedni.
-Ne, mert valószínűleg akkor áshatjuk a sírodat, érthető voltam?! -kiáltotta a Hokage úrnő.
-Igen Tsunade-sama!
Ezek után Tsunade ellátta Yamát mindennel ami kell, még egy képet is kapott az illetőről.
-Tudod merre, tudod kit keresel, meg van mindened. -mondta Tsunade, miután felszerelte Yamát.
-Akkora hátizsákom van, megszégyenítem a Mikulást.
-Talán valami probléma van?
-Nincs Tsunade asszony.
-Akkor, az utolsó amit akartam mondani. Én azért támogattam ezt az ötletet, mert fejleszteni akarlak ezen a téren is. Jó nyomkereső lehetnél, megvannak hozzá a képességeid.
-Kellemes.
-És még egy dolog.
-Igen Tsunade úrnő?
-Egy nyomkereső küldetés nem öt perc. Szerinted meddig tarthat?
-Egyhét?
-Egy, vagy esetleg több hónap.
-Hogy micsoda...
-Addig fogsz ott szambázni a faluk között, amíg valami kézzel fogható nyomot nem találsz. Nyilván előbb is hazajöhetsz, ha találtál valamit, de csak hogy megnyugtassalak, ilyen nem fog előfordulni, mert jó nehéz dolgod lesz. Legalább egy hónap, de nem haragudok meg, ha a kemény munkádban tovább maradsz, csak keresgéljél, mit bánom én, legalább talán előbbre leszünk.
-Hm, hm... de Cho...
-Cho-t majd addig én látogatom, ezért aztán ne fájjon a fejed, addigra legalább rendbe jön.
-Remdben... És még egy kérdés.
-Hm?
-Miért leszek egyedül?
-Úgy könnyebb nyomokat keresni, mert ha többen vagytok, feltűnőbbek is vagytok, ez alap, és még egyébként azért, mert kíváncsi vagyok mire vagy képes egyedül, a saját fejeddel hozott döntések alapján, mit hozol össze.
-Aha, értem... akkor kérem mondja meg Cho-nak, hogy viszlát, mentem meghalni.
-Na, azt azért ne, mert rám küldöd Daichit.
-De ezt nevezi ön könnyebbnek? Egy ilyen alakot keresni kész öngyilkosság.
-Ne feledd, hogy te csak infókat keresel, nem őt. Na, menj! Indulj el!
-Majd látom még valamikor Tsunade asszony! -indult el a lány.
-Yama!
-Igen?
-Ne halj meg, mert nagy bajt rendezek.
-Nem áll szándékomban, de köszönöm a tippet! -nevetett Yama, és becsukódott mögötte az ajtó. Tsunade csak sóhajtozva rázta a fejét, aztán lehuppant a székre, és gondolkodni kezdett. Valyon tényleg jó ötlet volt-e Yamát egyedül elküldeni?
Aztán arra jutott, hogy Yama okos lány, még ha egy kicsit zakkant is néha, meg fogja oldani, ez biztos.
Yama közben szépen sétált az utcán, és akármennyire is rossz érzés volt, el kellett sétálnia a kórház mellett úgy, hogy nem nézhette meg Cho-t. Egy kis idő elteltével a falu kapujában megállt.
-Hát, viszlát Konoha, majd még valamikor visszatérek. -nézett vissza, aztán kilépett a kapun, és megindult hosszú útjára.