Naruto oc × Shikamaru

Harc a barlanglakók ellen

-Ott egy őr sensei! -suttogta Shujin.
-Valyon mit őrizhet... -gondolkodott hangosan Daichi sensei.
-Lehet hogy Yamát?
-Lehet. De hogy jutnánk oda úgy, hogy ne vegyen észre és adjon jelet a társainak? Mire végigfutunk egy ilyen hosszú folyosón, már 100-szor észrevesz, és akkor nekünk annyi.
-Nnnnnagyon egyszerű. -mondta Shujin, aztán felállt, és fejébe húzta a kapucniát, de a maszkot levette, mert Yamának is olyan volt, és akkor lebukott volna, aztán szépen kiugrott a folyosóra.
-Shujin, mit művelsz!? -suttogta idegesen a sensei, és megpróbalta elkapni Shujint, és visszahúzni mielőtt késő lenne, de nem sikerült. Shujin elkezdett futni az őr felé, aztán felemelte a kezét, és integetni kezdett, aztán mélyebb hangon kezdett el üvöltözni.
-Megtaláltuk a lány egyik másik társát! -üvöltötte az őrnek, mintha ő is hozzájuk tartozna. Az őr nem látta Shujin arcát, teljesen elhitte, hogy a fiú az ő társa.
-Na végre! Egyel kevesebb. -mondta az őr, miközben még mindig nem sejtett semmit, amikor Shujin már mellette állt.
Shujin ekkor felkiáltott.
-Nézd! Ott! -mutatott a folyosó vége felé, és az őr természetesen arra kapta a fejét, viszont ekkor Shujin vissza kézből akkorát ütött az őr tarkójára, hogy az összeesett.
Ekkor hevesen integetni kezdett a senseinek, hogy jöjjön már, mert a végén észreveszik őket. Pár pillanat alatt ott termett a sensei.
-Na, ez szép volt! Ha ilyen ügyes leszel mindig, akkor nagyon jóban leszünk. -veregette meg Shujin vállát a sensei, aztán ketten felemelték az őrt, és kinyitották az ajtót. Beléptek és ledobták az őrt az ajtó mellé, aztán felnéztek.
-Szép napot sensei! -mondta Yama, aki még mindig Cho-val együtt lógott a plafonról fejjel lefelé.
Daichi nem tudott válaszolni.
-Yama, Cho? Hát ti meg mit... -nyögte Shujin.
Ebben a pillanatban a sensei nagy sebességgel levágta a két lógót a falról, aztán egymás mellé ültette őket, és eltávolította az összes kötelet.
-Húúh végre! A kezeimet már nem is éreztem!
-Most se sokkal jobb.
-Nyugi már Cho, pár perc és jobb lesz.
-Ti meg hogy kerültetek ide?
-Hosszú történet. -mondta Yama.
-Hallgatom.
-Cho-ra valaki rázárta az éléskamra ajtaját, és így kapták el, én meg szokás szerint belesétáltam a bajba.
-Az mit jelent?
-Benyitottam ebbe a szobába, amikor itt éppen egy egész sereg ninja tárgyalgatta, hogy mi legyen Cho-val.
-Édes Istenem. -fogta a fejét a sensei.
-Éés, találkoztam Sasukéval.
-Hogy micsoda?
-Én sem számítottam rá. Megbeszéltük a dolgokat, ezért nem lettem Sasuke kardja által kopasztott csirke.
-Szerintem nem jó ötlet beszélgetni, mert mingyárt visszaér az a sok ninja. Körülbelül perceink vannak hátra. -mondta Cho.
-Miért? Ők hova mentek?
-Kikérdezték Yamát, hogy hol vannak a társaink, ő meg azt mondta, hogy a vízesésnél, de mivel nem vagytok ott, nem túl szíves fogadtatásban részesülünk, leginkább Yama, amikor visszaérnek üres kézzel.
-Az lehet. -mosolyodott el Yama.
-Akkor menni kéne. -jegyezte meg Shujin.
-Csak egy pillanat. -mondta Yama, és táskajaból előhúzott pár papír bombát.
-Mit csinálsz?!
-Ha csak ennyi papírbombát rakok le, attól csak ez a szoba fog felrobbanni...
-Lehet hogy a folyosó kis része is. -tette hozzá Cho, aki már pontosan tudta mire készül Yama.
-Szerintem, én itt maradok.
-Micsodaa?!
-Nyugodjon meg sensei, nem lesz semmi bajom!
-Már hallom őket! Mennünk kell! -kiáltotta Shujin.
-Gyere Yama!
-Én itt maradok. Menjetek!
-Nem!
-Sensei. Bízzon bennem! A terv a következő! Én berobbantom ezt a szobát, és itt valószínűleg a csapat ninja fele elveszik, de néhányan lehetséges, sőt biztos hogy kijutnak. Azt nektek kell megoldani.
-De ha felrobbantod a termet, akkor az beomlik. -mondta Shujin.
-Igen.
-De akkor te is bent maradsz.
-Az az én bajom. De most menjetek ki, és bújjatok el valahová!
Mindhárman felálltak, a két fiú kifutott, csak a sensei habozott egy kicsit, de aztán Yama magabiztos intésére ő is elindult.
Ők hárman elbújtak, miközben Yama telerakta a termet papírbombákkal.
Abban a pillanatban ahogy végzett, berontottak az ellenséges ninják.
Meg akarták támadni Yamát, de az felkiáltott.
-Mindenki megáll ott ahol van! Egy lépést se tovább! -kiáltotta.
-Miért is?! -kiáltotta az egyik, ezáltal az egész csapat megint nekirontott a lánynak.
-Én szóltam. -mondta Yama, és abban a pillanatban kunait hajított az egyik papírbomba felé, ami felrobbant, ezzel a többit is aktiválva, és pár pillanat múlva felrobbant az egész szoba. Csak pár ninja tudott kijutni, akikben még volt annyi, hogy kifussanak, de a legtöbb csak rémülten állt, és ez okozta a vesztüket. Az egész terem beomlott, csak Yama állt a szoba közepén egy védő burokban, ami megmentette a robbanás, és a beomlás ellen.
-Hm... ezt tényleg nem gondoltam át. Hogyan is fogok innen kijutni? Nahát, ez egy nagyon jó kérdés. -gondolkodott Yama, miközben Shujin, Cho, és Daichi sensei megpillantották a kijutott ninjákat.
-Összesen... 6. Yama egész jó munkát végzett. -mondta Shujin.
-De most valyon hogy jut ki onnan? -sóhajtott a sensei.
-Most ő is biztos ezen gondolkodik. -mondta Cho.
-Hát remélem kitalál valamit, mert nem lesz sokáig levegője odabent.
Ekkor Cho teremtett magának egy chakra kardot, és nekirontott az ellenségnek.
Daichi sensei előrántotta katanáját, és Cho után rohant, ahogy Shujin is, akinek a testét közben villámok árasztották el.
Mivel hárman voltak, mindenkinek jutott kettő ellenség. Cho össze-vissza pattogott falról-falra, így egyre nagyobb sebeket tudott ütni az elleségen. Daichi sensei is hasonlóan haladt, habár az ő két ellensége közül mindkettő karddal harcolt, így megnehezítve a sensei dolgát.
Ha egy nagy csapást kivédett a sensei, már jött is a másik, de az nem találta el, mert azonnal legugolt, aztán mint egy ágyúgolyó rontott neki az egyiknek, akit hason is tudott szúrni. Az egyik megvolt, már csak a másik hiányzott. Azzal hadakozott egy darabig, de akkor, az ellenfél túlságosan előre nyújtotta a kardját, nagy esélyt adva ezzel Daichinak, hogy kiüsse a kezéből a kardot, amit a sensei meg is tett, aztán már könnyen végzett az ellenséggel.
Shujinnál az egyik karddal harcolt, a másik meg tűz elemmel. Shujin kecsesen ugrált a tűzgolyók között, de ahogy egyet kikerült, mögötte azonnal rátámadt a katanás ninja. Le akarta vágni Shujin fejét, de az hátrahökölt, így a kard egy centire haladt el Shujin feje előtt, de ekkor a fiúnak támadt egy ötlete. A villámoktól villogó ujját nekiérintette a kard végének, és abban a pillanatban a villámokban az áram végighaladt a shinobi kardján, és ahogy a kezéhez ért, erősen megrázta az áram, és ebbe bele is halt.
-Rohadék! -támadta a másik ninja most egy nagyobb tűzgolyóval, amit Shujin nem nagyon tudott volna kikerülni, ha Daichi sensei nem rántja ki előle. Ekkor, amíg a shinobi Daichi sensei-re, és Shujinra figyelt, Cho előtt egyenes út állt, hogy végezzen a ninjával, amit meg is tett.
Cho nagyot nevetett, hogy hogy lehet valaki ilyen figyelmetlen.
-Na végeztünk. Mindenki jól van? -kérdezte a sensei, miközben ránézett Cho-ra, akiről le hetett olvasni hogy semmi baja, olyan jó formában volt. Ekkor a sensei maga mellé nézett, és végigmérte Shujint.
-Te is jól vagy?
-Köszönöm sensei.
-Mit?
-Hogy megmentett.
-Jaa, semmiség! -nevetett a sensei, és megsimogatta Shujin fejét.
Yamának közben eszébe jutott, hogy a fekete chakrájával ki tudná robbantani a törmeléket maga elől elég időre, hogy kijusson.
A kezébe koncentrálta a fekete chakráját, és amikor elég összegyűlt, kiengedte a rengeteg chakrát, ami elég időre utat nyitott előtte a törmelékben, hogy kijusson.
Ki is futott, és mögötte újra beomlott a szoba.
-Ez meleg volt. -jegyezte meg, és leporolta magát.
-Naa! Az üdvöskénk is megérkezett! Szia demi! -lépett oda Cho.
-Látom, még mindig nem tudsz leszokni erről a folyamatos csúfolódásról Cho.
-Természetesen nem. -mosolygott a fiú.
Ekkor a sensei és Shujin is közel ért.
A sensei kitárta a kezeit, amire Yama egyből tudta hogy mit kell tenni. Nagy sebességgel beleugrott a sensei karjaiba, és megölelte.
-Megint csak ügyesek voltunk. -mondta a sensei mosolyogva- Mostmar valószínűleg a miénk a barlang! -jelentette ki. A három gyerek örjöngött a boldogságtól, aztán mindannyian felvették a maszkokat, mintha egy család lennének, aztán felfedezték az egész barlangot.