Naruto oc × Shikamaru

Nászutasok újra otthon

Yama és Shikamaru folytatta hosszú útját Konoha felé, közben meg-megállva környező falukban.
-Körülbelül már csak egy-két kilométer választ el minket Konohától. -jelentette ki Shikamaru fáradtan.
-Mekkorát fognak nézni, ha ezekben az ünneplőkben beállítunk. -nevetett fel Yama, aztán Shikamaru fejébe húzta a kalapot, ahogy a sajátját is.
-Ezt meg minek már megint?
-Meeeeglepetééés!
-Hát, te hülye vagy. Nem elég, hogy napokig eltűntünk, sőt valószínűleg azt hiszik, hogy már rég meghaltunk mindketten, erre te még ilyen meglepetéssel akarsz a nyakukba ugrani.
-Pontosan.
-Ahogy akarod, de én aztán részt nem veszek semmi akcióban.
-Nem is kell, amúgy sem vagy jó színész.
-Kössz. Én legalább egyenes ember vagyok.
-Én meg görbe, most mi van abban?
Shikamaru nagyot sóhajtott.
-Semmi.
-Azért.
-Most meg már fenyeget.
-Nincs jobb dolgom. Amúgy voltál már állatkertben? Mert láttalak a majom ketrecben.
Shikamaru elhalgatott, aztán, amikor sikerült nagyjából lenyugtatnia magát, megszólalt.
-Ilyenek a nők.
-Hát igen, de azt ne felejtsük el, hogy nélkülem már nem élnél.
-Ahogy te sem! Úgy kellett rád üvölteni, hogy méltóztassál már futni, egy hatalmas gyilkos medve elől!
-Nem is igaz. Az a medve cukibb volt mint te.
-Kössz szépen.
-Szívesen máskor is drága.
-Húhh, mikor érünk már oda? -siránkozott Shikamaru, amikor éppen felértek egy domb tetejére.
-Na és, milyen volt a majmok között a ketrecben? -gúnyolódott Yama, aztán olyan veszekedés tört ki, hogy öröm volt nézni.
Már éppen a Konohába vezető járdán mentek, és csak pár méter választotta el őket a céltól, de úgy marakodtak, hogy észre sem vették, hogy már gyakorlatilag egy lépés választotta el őket a falu kapujától, akkor viszont Yama megállt, és úgy szídta továbbra is Shikamarut. A fiú sem hátrált meg, két karját kinyúgtotta, és úgy tiltakozott.
-Na megállj te utolsó- -kezdte el Yama, de mielőtt befejezhette volna a mondatot, nekiugrott Shikamarunak. Nagyobb cicaharc alakult ki. Shikamaru is osztott párat, még annak ellenére is, hogy Yama lány. Shikamaru álláspontja szerint, Yama egy lány, de akkora szája van, hogy rá nem nagyon vonatkozik a "nem bántunk lányokat" szabály.
Az éppen őrködő ninják azonnal odasiettek, meg Kakashi sensei is, aki csak annyit látott, hogy egy fiatal pár veszekedve megérkezik, aztán egymásnak esnek, de úgy, mintha a ringben lennének. Semmi sem számított, még a szép ruhák sem, csak az, hogy minél jobban megtépjük a másikat. Kakashi a többivel együtt odaugrott, és Kakashi lehúzta Shikamaruról Yamát, aki éppen a fiú zakójába kapaszkodva nem akarta abbahagyni a karmolást, meg ütlegelést. Alig lehetett lehúzni Shikamaruról, de az sem adta fel, Yama haját húzta, aztán valahogy a kezébe akadt a kalap, amit lehúzott.
-A kalapom te! -morogta Yama, és a harc utolsó megmozdulásaként arcon rúgta Shikamarut úgy, hogy annak is messze repüljön a főfedője.
Kakashi, meg a többi ninja meglepetésükben elengedték a veszekedőket, akik még mindig osztották egymást, észre sem véve, hogy Kakashi sensei felismerte őket, meg még sokan mások is, mert ki voltak plakátozva mindenhol, azzal a szokásos szöveggel, hogy "eltűnt személyek".
-Én a helyedben nem beszélnék így ananászfejű!
-Neked meg olyan halott a stílusod, mint a családod!
-Hogy mit mondtál?! Ismételd meg, most. Gyerünk. Ismételd meg, ha mered.
-Olyan halott a stílusod, mint a cs-
-NA most idefigyeljél öcsi, nekem te ne pofázz! Ne csodálkozz, ha holnap reggel úgy ébredsz, hogy már neked sincsen családod oké?!
-Rendben! Várlak nagy szeretettel!
-Amilyen gyenge vagy, vesztesz ellenem!
-Még ha a hülye fekete jutsuiddal erősebb is vagy, a harchoz ész is kell te nulla!
-Jaj, ne mondd nekem ananász, én sem vagyok olyan buta mint azt te hiszed! Lehet, hogy sokat hülyéskedem, meg mondok olyan dolgokat, amik butaságok, de csak szórakozom. Tsunade úrnő is szokta említeni, hogy azért inteligensebb vagyok mint az átlag! Az lehet, hogy te egy kis géniusznak születtél, arról én nem tehetek, de nem vesztek ellened, soha!
-Yama, Shikamaru...? -szólalt meg Kakashi.
A két gyerek oldalra kapta a fejét, és megállt egymás mellett lefagyva mint két fa.
-H-hát.... ti meg hol voltatok az elmúlt egy hétben....?
A két gyerek halgatott, ahogy Kakashi is, mert várta a választ.
-Röviden összefoglalva–szólalt meg Yama– majdnem meghaltunk mindketten.
Közben mindkettő most érezte meg, hogy valójában milyen fáradt.
-Alig állok a lábamon. -súgta Shikamaru.
-Én is kezdem nagyon érezni. -lehelte Yama vissza a fiúnak.
Kakashi megfogta Yama kezét, és elindította.
-Megyünk Tsunade úrnőhöz.
A két gyerek úgy sétált egymás mellett, mint valami foglyok, akiket visznek a kivégzésükre. Maguk sem tudták miért, egy kicsit féltek ettől a találkozótól Tsunade asszonnyal.
Kakashi gyorsan haladt, miközben Yamáék egyre lassabban, lihegve lépegettek.
-Na, ki fog előbb összeesni? -kérdezte Shikamaru gúnyosan.
-Természetesen te! -lihegte Yama.
Kakashi hátranézett.
Elég jól festettek mindketten. Porosak, szakadtak, fáradtak voltak, ráadásul még jól össze is verték egymást.
-Mi az ott a honlokodon Yama? -kérdezte Kakashi.
Yama felnézett, mintha látná a homlokán a kötést.
-Semmi.
-Na.
-Jólvan, kicsit.... öhh... bevágtam egy sziklába.
Kakashi megállt és megvárta, hogy beérje őket a két félalvó.
Aztán Yamát a kezében, Shikamarut meg a hátán kezdte vinni.
-Kakashi sensei.... erre igazán nincs szükség....
-Had segítsek, ha már előbb nem tudtam.
Yama csak elpirulva feküdt Kakashi kezében, nagy zavarban. Nem azért, mert bele lenne zúgva Kakashi senseibe, vagy hasonlók, de igen kínos volt a helyzet.
Közben felértek a Hokage toronyba. Felfutottak a lépcsőn, végig mentek a folyosón, aztán benyitottak Tsunade úrnőhöz.
Kakashi lerakta őket, aztán az ablaknál ülő, és a falut nézegető Tsunade úrnő asztalához lépett.
-Tsunade úrnő! -mondta Kakashi.
Az hátrafordult. Ránézett Yamáékra, miközben Yama leporolta a ruháját, Shikamaru meg segített neki, így Tsunade nem látta a két gyerek arcát.
-Kik ezek? Miért hozol nekem ide ilyen nászutazókat Kakashi? -mondta Tsunade, aztán meghallott egy ismerős hangot.
-Ne ott porold te idióta, hanem itt!
-Jólvan na!
Tsunade felállt. Nagy tágra nyílt szemekkel nézte a két gyereket, egészen addig, amíg azok fel nem néztek végre.
-Yama, Shikamaru!? -kiáltott fel, aztán elhalgatott, és átugrotta az asztalt, így már Kakashi mellett állt.
-Hol voltak? -suttogta Kakashi fülébe.
-Nem tudom, így állítottak be a kapun.
Tsunade hirtelen azt sem tudta mit mondjon. A két elveszett gyerek, akiket kerestek napokig, azok csak úgy beállítanak Konohába, nászútra való ruhákban, nagy kalapokkal, és olyan porosan meg szakadtan, hogy azt már öröm volt nézni.
-Na tehát... -nyögött fel aztán Tsunade asszony.
-Tsunade úrnő, meg tudom magyarázni! -kiáltotta Shikamaru nagy zavarban.
-Aha, pont te, aki majdnem az egész úton fél halott volt. -horkant fel Yama.
-Fél halott? -kérdezte Kakashi.
-Na most.... öhm... Shizune!!! -kiáltotta Tsunade.
Shizune behajtott a szobába, és majdnem elájult amikor felismerte Shikamaruékat a nászruhákban.
-Shizune, most kérlek hozz be két széket! -osztotta a parancsot Shizunénak, és pár pillanat múlva, már bennt állt a két szék.
-Üljetek le! –mondta Tsunade– Úgy gondolom, lesz miről beszélnünk. Szerintem, kezdje Yama a beszámolót, ha már ő úgyis többet tud, ahogy azt az előbb megtudtuk.
-Hömmm.....
-Hallgatom.
-Tehát, az úgy volt... hogy az elején a történetnek, éppen harcoltunk a láthatatlan shinobikkal, és persze mi ketten nem voltunk élet veszélyben, mert ugye... átadtam Shikamarunak az egyik vörös szemem...
-Hogy mit csináltál?! -nyögött fel Tsunade.
-Nem fontos.
-Átadtad...
-Igen, és mivel tudtuk, hogy a többiek nincsenek ilyen jó helyzetben, Shikamaru elküldött engem segíteni a csapatoknak.
-Igen, azt hallottuk a többi csapattól, hogy segítettél.
-Igen, de amikor visszaértem..., és Shikamarut... hát öhm, végigvágták egy katanával, aztán lelökték egy szakadékba.
Pár perc síri csönd következett, Kakashi és Tsunade tágra nyílt szemekkel lesték a két gyereket, akik egyre kínosabban kezdték érezni magukat.
-Nem kell ilyen részletesen.... -suttogta Shikamaru.
-Én csak azt mondom, amit kell....
-De legalább a medvés részt hagyd ki...
-Nem lehet, mert akkor meg fogják kérdőjelezni, hogy hogy kerültünk a faluba.
-Édes Istenem...
-Na, tehát ott tartottam, hogy Shikamaru leesett, aztán, egy kicsit nagyon bepöccentem, és hát..., ezen nincs mit szépíteni, kinyírtam őket.
Újabb csend, aztán Kakashi egyszerre szólalt meg Tsunadéval.
-Aztán? -kérdezték idegesen.
-Hát, lenéztem a szakadékba. Shikamarut akkor már rég elnyelte a folyó.
-Ne mondd, hogy...
-Utána ugrottam, aztán vitt a víz egy darabig, aztán nekicsapódtam valaminek, onnantól én sem tudom mi történt. Egy parton ébredtem fel, és kis vacakolás után elindultam megkeresni Shikamarut. Az volt az a pillanat, amikor reméltem, hogy Shikamarunak nem az össze-vissza véres holttestét találom meg.
-Magyarul aggódtál értem. -szólalt meg a fiú önkéntelenül.
-Csukd be a szád Shikamaru, mert itt sír nekem.
-Magyarul kussoljak be.
-Pontosan. Na, tehát, aztán egy jó hosszú kutatás után megtaláltam Shikamarut, egy elég kellemetlen helyzetben. Ott feküdt a földön, miközben egy medve nézegette.
-Medve? -szólalt meg Tsunade úrnő.
-Igen, ami azután végigüldözött minket egy egész erdőn, vagyis hát ugye engem, mert Shikamaru téli álmot aludt. Aztán egy faluban kötöttünk ki, valahol a halálban. Ott szó szerint ágyhoz lettünk kötve. Shikamarunak ellátták a sebét, nekem meg a fejemet.
-Ha már leégettél a medvés történettel, had említsem meg, hogy olyan lázas voltál, hogy baromságokkal vádoltad az orvost.
-Ezt most muszáj volt?
-Igen.
-Jaj Istenem Shikamaru, de a történet még nem ért véget, mert most jön a helyzet, ahol majdnem mégnagyobbat haltunk.
-Hogy mi? Mi lehet már ennél is rosszabb? Ebben a történetben már körülbelül ez a harmadik jelenet, ahol nagyon közel voltatok a halálhoz. -mondta halkan Kalashi.
-Hát, ugye Shikamaru, khm khm...
-Eszedbe se jusson!
-Halljam! -mondta Tsunade.
-Belefutottunk Itachiba.
-Meg ugye Kisame, aki mindig ott van mellette. -tette hozzá Shikamaru.
Megint nagy csönd.
Tsunade csak kezével homlokát simogatva nézte Kakashit, aki meg csak egyenesen előre lesett, mint a borjú az új kapura.
-Most azon gondolkodom, hogy ti hogy a francba vagytok még itt? -mondta halkan Tsunade- hogy éltétek ezt túl?
-Itt jöttek be a nászruhák, és mivel beárultak minket, hogy a kórházba vagyunk, amíg Itachiék ott voltak, szépen kisétáltunk a faluból, és senki sem ismert fel. -mosolygott Yama.
-Aztán egy évezredekig tartó utat tettünk meg. -jegyezte meg Shikamaru, de abban a pillanatban kinyílt az ajtó, és Ino futott be rajta. Shikamaru háttal ült neki, és Ino nem ismerte fel az ünneplőben.
-Elnézést uram. -simult el Ino Shikamaru széke mellett.
-Tsunade úrnő, Yamáékat nem találjuk továbbra is sehol sem!
-Nem tudom mi történik, de Shikamaru, te láttad Yamáékat? Mert én nem láttam őket. -szólalt meg Yama, aztán felálltak Shikamaruval együtt.
-Yama, kuss. Ino! -lépett előre Shikamaru.
Ino meglepetten megfordult, aztán egy darabig tátott szájjal nézte Shikamarut, aztán Yamát, dadogni kezdett, aztán nagyot kiáltott.
-Heeee!? Shikamaru?!
-Visszatértünk egy jó hosszú út után Ino.
-Hát.... azt látom. -mondta Ino végignézve a ruhákat.
-Jólvan, nekem ebből elegem van. -mondta Shikamaru, és lekapta magáról az öltönyt, így csak a bordó nadrág, és az ing maradt rajta.
Yama jól megnézegette, aztán elkezdett azon gondolkodni, hogy most jól áll-e Shikamarunak a bordó, vagy nem, közben azt észre sem vette, hogy még mindig Shikamarura bámul.
Shikamaru egy idő után, amikor már nagyon kellemetlenül érezte magát Yama folyamatos tekintete miatt, megrázta a kezét a lány arca előtt. Az visszatért a Földre egy-két pillanat alatt, és kérdően nézte a fiút.
-Mit bámulsz rajtam ennyire?
-A bamba fejedet.
Shikamaru megint nagyot sóhajtott.
-Folyamatosan idegesítesz, és veszekedsz velem. Ezt nem szeretem benned.
-Te? Te aztán semmit sem szeretsz bennem.
-Azt egy szóval sem mondtam, de ha ennyire nem bízol bennem-
-Nem, most nem erről van szó! Szerinted ilyen könnyen elfelejtettem azt, amit mondtál Kesaki-ban?! Nem! Dühös vagyok rád, nagyon!
-Még mindig azon töröd a fejed?! Hát nem tök mindegy? Már megmondtad, hogy Cho-t választod, ezért én már nem számítok, maradj csak a drágalátos Cho-val. Nem érdekel.
-Te hülye vagy Shikamaru! Az az asztal okosabb nálad! Hát nem érted?!
-Mit kéne? Áh, értem én, Cho jobb nálam.
Yama közben észrevette, hogy sorban hullanak a könnyei, és éppen Kakashi, Tsunade, Shizune, és Ino előtt sírná el magát, és ezt mind Shikamaru miatt.
Felemelte a kezét, és arcon vágta Shikamarut.
-Szégyeld magad. -mondta aztán kihajtott az ajtón, és futni kezdett, hogy ne annyian lássák ahogy sír.
Kirohant az utcára, ahol a ruhájára lépett, és szépen orra bukott.
Vérezni kezdett az orra, és a ruhája is meg szakadtabb és koszosabb lett.
-Elnézést hölgyem, jól van? -ugrott oda Sakura, aki megsajnálta a siránkozó "nőt" a földön. Letérdelt mellé. Yama felnézett, és valamit  mondott, de nem lehetett érteni, aztán átölelte Sakurát.
-Y-yama? -nyögött fel Sakura, aztán csak tűrte, hogy Yama kisírja magát a vállán.
-Hogy kerültél ide? Téged és Shikamarut keresünk vagy egy hete. Mi történt veled? Szörnyen vestesz. -kérdezte Sakura, amikor a lány egy kissé megnyugodott.
Yama megint elregélte a történetet, de azt a részt kihagyta, hogy miért sír.
-De, ha ennyi veszélyes helyzetet megúsztatok, és szerencsésen visszaértetek, akkor örülnöd kéne, hogy már végre biztonságban vagy. Miért sírsz?
-Nagyon megbántana, ha nem mondanám el? Nagyon személyes dolog.
-Áh, nem kell, most inkább állj fel, és gyere velem!
-Hova? -szipogta.
-Szórakozunk egy kicsit! Had vidítsalak fel! Meg amúgy is, meg kell nyugtatnunk a többieket, hogy épségben visszatértél! Na, gyere már! -pattant fel Sakura, és elrángatta Yamát magával.