Naruto oc × Shikamaru

Magyarázkodás Tsunadénak

Már másnap reggel volt, amikor végre valamelyikük magához tért, és az Shujin volt.
Kinyitotta a szemét, nézegetett körbe-körbe, hogy hol van, aztán észrevette Yamát a vállán. Egy pillanatra csak nagy szemekkel nézte, aztán kirobbant belőle minden.
-JÉÉZUSOOMM!!! -üvöltött fel, és szembe fordult Yamával.
Az elég megterhelten festett az Uharamás harc után.
-Több helyen is vérzik... -állapította meg Shujin. - De én hol voltam!? Arra emlékszem, hogy ott voltunk a csapdában... -gondolkodott hanhosan, miközben kis ködszert vett elő, és bekötötte Yama sebeit amennyire csak tudta.
-Nincs magánál... -suttogta Shujin, nagy kék szemeivel Yama arcát nézegetve. Kezével aztán letörölte a lány szájáról azt a kis vért, amit akkor kapott, amikor Uharama arcon vágta.
Shujin továbbra is csak nézte Yamát, és egyik kezével fogta Yama arcának egyik felét.
-De szép így... -álmodozott Shujin.
Ekkor Yama keze megmozdult, és a következő pillanatban elkapta Shujin kezét. Shujin ijedtében felüvöltött, Yamából meg kitört a nevetés.
-NAGYON MEGIJESZTETTÉL! -ugrott fel Shujin zavartan, és hátrébb lépett egy-két lépést.
Yama csak mosolygott.
-Mindent hallottál ugye...?
-Igen. -állt fel Yama, és már meg is indult volna Shujin felé, amikor feltűnt neki, hogy nem nagyon bír sétálni.
-Mi ez Kamora? -kérdezte gondolatban.
-Hát mi lenne? Rengeteg chakrát felhasználtál, és nagyon nehéz technikákat, szóval szerintem ülj vissza, mielőtt kidőlsz mint egy fa. -válaszolt Kamora, aztán eltűnt.
-Shujin!
-Igen?
-Öh... nem maradhatnánk meg egy kicsit?
-Minek? Siessünk vissza!
-Hát oké... -mondta Yama, aztán Shujin mellé lépett.
-Nem vagyok hülye, látom hogy nem bírod. Gyere, ülj fel a hátamra!
-Miiicsodaa?! Dehogy! Megyek inkább magamtól!
-Hát jólvan, menj csak. -mondta Shujin, miközben végignézte, ahogy Yama elindul, aztán pár lépés után előre dől, de abban a pillanatban Shujin ott termett a lány előtt, így Yamának nem volt választása, a fiú hátán feküdt. Shujin felállt, és már vitte is a hátán Yamát.
-Kössz Shujin.
-Neked akármikor! -mosolygott Shujin.
Nem érdemlem meg, hogy Shujin a barátom legyen. Túl ártatlan ahoz, hogy mellettem álljon. Az előbb viccet csináltam az érzelmeiből... Szegény porrá égett előttem. Nem kellett volna megvárnom, hogy kimondja azt...  De ez mostmár mindegy, előbb kellett volna gondolkodnom. Remélem nem bántottam meg vele. Oké akkor... innentől kicsit jobb fej leszek vele. Ő kedves velem, én meg ahogy akad rá alkalmam, kinevetem. Huh... és még most is visz a hátán, és beköti a sebeimet, én meg kinevettem. De rossz ember vagyok. Innentől kedvesebbnek kell lennem. Megpróbálom. -gondolta, aztán megszólalt.
-Shujin?
-Hm?
-Miért akarsz te ennyire mellettem lenni?
Shujin elvörösödött, aztán csak annyit mondott.
-Jófej vagy... és úgysincs senkim.
-Mostmár van.
Shujin Yamára fordította a szemeit.
-Meg soha nem mondtak nekem ilyet. Tudtam hogy te vagy a megfelelő ember! -mondta Shujin, aztán elhaljgattak mindketten.
Yamát érdekelte Shujin múltja, nem nem akarta nagyon firtatni, talán Shujin nem akar beszélni róla.
-Érdekel a múltam ugye?
-Huh, te mindent kitalálsz.
-Árva voltam, a szüleim meghaltak.
-Oh... sajnálom... szerintem hanyagoljuk a témát!
-Nem rossz ötlet. -nevetett Shujin.
-Bocs hogy kinevettelek az előbb...!
-Oh hogy az? Nem baj, végülis nem te égtél le, nem kell érte bocsánatot kérned. Én voltam hülye.
-És azért is-
-Mert kinevettél amikor kék villámnak hívtam magamat. Igen tudom, semmi baj.
Tehát mégis csak megjegyezte. Akkor lehet hogy tényleg megbántottam? -gondolta Yama.
-Megbántottalak Shujin?
-Nem. Egyáltalán örülök, ha valaki mellett maradhatok. Te vagy eddig a legjobb gazdám!
-H-hogy micsoda... Öhm, mindegy! Nem tudom mi történt veled Shujin a múltban, de nem létezik olyan hogy gazda oké? Mi csak egyszerűen barátok vagyunk. Vagy társak, ahogy tetszik.
Shujin elmosolyodott.
Ezután egész úton beszélgettek, minden este megállva valahol pihenni. Yama már jobban volt, de Shujin még mindig ragaszkodott hozzá, hogy a hátán viszi, mert még nincs jól, mert hogy még fáradt, meg a sebei nincsenek jól stb... Shujin hozta a megszokott aggódós formáját.