Naruto oc × Shikamaru

Az út

Folytatták a szinte végeláthatatlan útjukat. Daichi sensei lelkesen és buzgón ment elöl, miközben a többiek már inkább vinszolták magukat.
-Gyerünk! Már nincs messze!
-Ja, ja. Ezt mondogatja már 3 órája. -mondta Naruto lihegve.
-Lerohadnak a lábaim. -nyafogott Sakura.
-Daichi. Én értem hogy sietünk, de már itt kutyagolunk 10 órája. Nem kéne egy kicsit pihenni? -mondta Kakashi, aki éppen próbált javítani a helyzeten.
-Nem hiszem.
-Ahh, micsoda? Nem pihenünk?! -háborgott Naruto.
-Ezek még csak gyerekek.
-Geninek. Bírniuk kell. Elvileg ninják már.
Csönd. Ezt Daichi sensei olyan komolyan mondta, hogy Kakashi belenyugodott.
-Daichi sensei!
-Igen Yama?
-Nem bírom.
Daichi hátrafordult. Yamához lépett.
-Jól vagy? Megálljunk?
Yamát ez egy kicsit meglepte. A többiekről nem is beszélve.
Naruto fehorkant.
-Persze, neki csak egy szavába kerül...  Naruto befogta a száját, mert amilyen szúrós képet vágott Kakashi, olyat ritkán lát az ember.
Yama egy csöppet megilletődve válaszolt, az előtte gugoló senseinek.
-Hát.. jó lenne...
-Rendben! Akkor a következő fogadólnál pihenünk egy éjszakát.
Mindenki megrökönyödve nézte a buzgó senseit.
-Kissé erős váltás. -mondta Kakashi halkan.
-Gondolod Kakashi? -fordult Daichi, diákjáról, Kakashi felé.
-Hát eddig szó sem lehetett a pihenésről, most pedig egy északa? -Kakashi jól kihangsúlyozta az éjszaka szót.
-Igen jól hallottad. Egy éjszaka.
Kakashi csöndben maradt. A másik sensei végignézett a kérdő arcokon  aztán elkezdett magyarázni.
-Yama még nincs a legjobb állapotban.
Pihennie kell. Úgy tudom a te csapatod épp és egészséges. Nekik bírniuk kell. De az én tanítványomnak még időre van szüksége.
-Ez már ciki.... -súgta Yama.
Naruto csak jó barátjoz híven kuncogott.
-Ha nem fejezed be, úgy megverlek, olyat még ország-világ nem látott.
-Jólvan nyugi, nyugi! -mentegetőzött Naruto.  A lány nem halgatott rá és fenygetően indult el Naruto felé. Kakashi sensei nem várta meg mi sül ki ebből, a két gyerek közé lépett.
Daichi sensei a balhét elkerülve, indulásra intette a csapatot.
-Na, menjünk! Sötétben akartok sétálni??
-N-n-em! -kiáltott fel Sakura.
-Akkor, uccu neki. -mondta Kakashi és már is Daichi után indult.
Naruto és a többiek vonakodva bár, de elindultak utánuk. Az út a fogadóig unalmas volt, ráadásul Naruto egész végig Sasukéval veszekedett.
-Hagyd már abba, Idióta. -mondta Sasuke.
-Hogy én?! Te kezdted nagyokos! -morgott Naruto.
-Na ebből mosmár elég. -mondta Yama idegesen. Már megunta ezt az értelmetlen vitát.
Naruto csöndben maradt, és inkább hátrament Sakurának udvarolni, persze mint mindig, sikertelenül.
Sasuke és Yama maradtak a sor közepén, mivel Narutoék hátul, a két sensei meg elöl beszélgettek.
Yama egyre kellemetlenebbül érezte magát Sasuke mellett. Nem tudott semmit sem mondani.
-Te miért jöttél Avarrejtekbe? -kérdezte Sasuke hirtelen.
Yamát úgy meglepte ez a kérdés, hogy hirtelen nem tudott válaszolni.
-Mi?
-Azt kérdeztem, miért jöttél Avarrejtekbe. -ismételte meg Sasuke.
Hogy miért "jöttem" ide? Ez hülye. -gondolta Yama, közben összeszedve az erejét a válasz adásra.
-Én nem... -Yama itt elekadt, mert nem tudta elmondja-e ennek a fiúnak, mi történt vele.
-Na? Mivan? Megakadt a lemez?
Yama elhatározta hogy igazat mond, de a fontos dolgok kiderülését, inkább kerülni próbálja.
-Ha ennyire kíváncsi vagy rá, én nem jöttem ide.
-Heh? Hogy érted?
-Mi közöd van hozzá?
-Semmi. -Sasuke ezt meglepően nyugodtan mondta. Ha Yama Shikamarunak mondott volna ilyet, már régen veszekedés tombolna.
-De érdekell. -tette hozzá.
Yama úgy határozott, elmondja, igazából legfeljebb még egy utálót szerez.
-Én nem akartam ide jönni.
-Nem értem mire gondolsz.
-Én menekültem és ez a falu talált meg. -mondta Yama, úgy gondolva hogy ezzel letudta ezt a kínos beszélgetést. Tévedett. A fiút nem lehetett egy könnyen lezárni.
-Mizune vagy, akkor onnan menekültél?
Ezek nem tudnak arról semmit, hogy mi történt a clanomban? Lehet hogy csak a felnőttek tudnak róla a faluban és a gyerekek előtt 7 pecsétes titok. -gondolta a lány, kitérő választ adva.
-Nem.... szeretnék róla beszélni...
Sasuke a földre nézett, ahogy Yama is.
-Neked is meghalt mindenkid?
Yama felnézett.
-Igen.
-Átérzem.
Ja ja persze. -gondolta a lány és a beszélgetés folytatását elkerülve, előre rohant Daichi senseihez.
-Sensei!
-Igen?
-Hol van már az a fogadó?
-Miért fáradt vagy? -kérdezte Daichi sensei aggódó arccal.
Vigyelek a hátamon?
-Nem! Nem... Sensei ez már kínos....
Daichi sensei felnevetett.
-Odanézzetek! Ott van a fogadó! -üvöltötte Naruto.   És tényleg. Mostmár a látohatárban, még messze-messze, de már látták a fogadót. Naruto előre rohant.
-Hey! Naruto várj! -üvöltötte utána Kakashi sensei, sikertelenül.
A többiek csak sétáltak és végignézték, ahogy Naruto odaér és megáll a fogadó előtt.
-Valyon miért állt meg? -kérdezte Kakashi.
-Nem tudom. -válaszolta Daichi sensei a fogadót vizsgálva.
Yama utána futott. Ő is megállt a fogadó előtt. Az ajtó félig nyitva állt és ott be lehetett látni.
-Mi a franc...-mondta Naruto.
-Légy óvatos! -mondta Yama és zsebéből egy kunait húzott elő.
Daichi sensei a messziből látta ezt és észlelte, hogy ott valami baj van.
-Valami történt itt.
-Miből gondolod?
-Nézd! Yama egy kunait szorongat.
A két sensei nekiiramodott és a két gyerekhez futottak. Sasuke és Sakura úgyszintén.
Daichi intett Kakashinak és elindult.
Yamával együtt, lassan belopózott a házba. Egy nagy előszobában voltak, ahol a vendégeket fogadták. Yama ösztön szerűen a pulthoz ugrott. A mögött egy férfi feküdt.
-Sensei! -súgta.
Daichi sensei végignézett a mozdulatlan testen.
-Mi a franc történt itt? -idegeskedett.
-Merre menjek sensei?
-Én balra, te jobbra. -mondta Daichi sensei a jól megszokott tervet.
-Mindkét oldalra van lépcső. Ha átkutattam a szobákat, akkor menjek fel a második emeletre?
-Igen, akkor valószínűleg már én is ott leszek. Majd ott találkozunk. -mondta a sensei és elindult. Yama követte a példát. Lassan megközelítette az első szobákat.
-Üres.  Üres.  Üres. -mondogatta a lány, szobáról-szobára haladva.
Aztán az egyik szobában egy holttestet talált. Végignézte a holttestet és a szobát. A halott egy idősebb hölgy volt, aki valószínűleg pár napja feküdt ott.
Szóval.... ezt a fogadót körülbelül 2-3 napja dúlták fel és ölték meg a tulajdonost és az éppen itt megszálló vendégeket. -gondolta elborult arccal, aztán kiment a szobából.
-Az emelet következik. -suttogta a lány, a lépcsőn sétálva. Az hűségesen a lehető leghangosabban recsegett, ezért Yama felugrott a falra és inkább azon sétált tovább az elképesztően hangos lépcső helyett. Ott beleütközött Daichi senseibe.
-Oh, sensei!
-Már átkutattam a szobákat! -mondta a sensei. Azért sietett ennyire, hogy megkímélje tanítványát mégtöbb holttest felfedezésétől.
-Hány halottat találtál?
-Egy öreg hölgyet sensei!
-Értem. Összesen 10 halott.
-10?!
-Igen. Na de most nyomás vissza Kakashiékhoz!
-Mikor jönnek már?! -idegeskedett Naruto.
-Nem tudom. -mondta Kakashi sensei tettetett nyugalommal.
-Miért nem mehetek be?! -mérgelődött a genin tovább.
-Mert. -zárta le Kakashi a vitát.
Ekkor Daichi és Yama léptek ki az ajtón.
-Találtatok valamit, Daichi? -kérdezte Kakashi.
-10 halott van.
-Akkor mi lesz az alvással?
-Nem tudom. Nem hiszem hogy a gyerekek itt tudnának aludni. De mindenki fáradt. Nem tudom mit tegyünk.
-Hát, ha jobban átgondolja az ember....muszáj lesz itt aludni. -gondolkodott Kakashi hangosan.
-Válasszunk üres szobákat?
-Igen.
A gyerekek szótlanul figyelték a fejleményeket.
-Akkor, mindenki válasszon egy szobatársat és egy szobát! -mondta Daichi a gyerekekhez fordulva.
-Szobatársat? -horkant fel Sasuke.
-Igen! Van rá 5 percetek.
-Yama, Narutora nézett.
-Nem, nem. -mondta Kakashi sensei.
Ti ketten nem lesztek együtt. -folytatta a két geninre nézve.
-Hah?! Miért?! -haborgott Naruto.
-Nem szeretném egész este a beszélgetést, meg hülyéskedést hallgatni.
Jólvan. Ennyi volt. Én választom a csapatokat.
-Ne..... -mondta Yama, aki igazából Naruton kívül, senkivel sem szeretett volna egy csapatban lenni.
-Ha jobban átgondolom, így sem, úgysem jó. -mondta tovább Kakashi.
Ha Narutot és Sasuket egy csapatba raknám, egész éjjel marakodnának.
-Jó, akkor megoldjuk egyszerűen. A második emeleten van 5 üres szoba egymás mellett. Ott leszünk. -kezdett bele Daichi.
-Hogyan leszünk beosztva? -érdeklődött Sakura elpirulva, aki Sasukeval akart lenni.
-Kakashi, Naruto, Sasuke és én kapunk egy szobát. Viszont nektek lányoknak egy szobában kell lennetek.
Yama először nem hitte el amit hall, aztán amikor realizálta reménytelen és szánalmas helyzetét, olyan arcot vágott, mint aki éppen gyilkosságon töri a fejét.   Daichi senseinek feltűnt ez az morcos, vérszemű arc.
Valami rosszat mondtam volna? -gondolta Daichi, elfordulva, hogy kerülje tanítvány gyilkos tekintetét.
-Hogy én ezzel nem leszek... -mondta Sakura amikor Kakashi közbevágott.
-Sakura! Az élet nem habostorta. Kibírsz egy éjszakát Yamával. Ő úgyis egy kedves, aranyos lány és jó ha kicsit megismerkedtek a jövőre nézve.
-"Kedves, aranyos." -ismételte meg Sakura.
-Mekkora egy liba. -suttogta Yama.
Szerencsére ezt Sakura nem hallotta, különben már rég balhé lenne.
-Már sötétedik is. -mondta Daichi sensei.
Mindenki indít a szobájába és alszik. Érthető?
-Igen! -mondták egyszerre a gyerekek és az emelet felé indultak.