Naruto oc × Shikamaru

Újra Avarrejtekben

Hosszú és fárasztó út után, végre visszaértek Konohába. A kaputól azonnal a hokage irodájába vették az irányt.
Kakashi kopogott, aztán az egész csapat beözömlött az ajtón.
-Áh, végre megjöttetek! -sóhajtott fel Hiruzen.
-Elintéztük azt a rohadékot. -jegyezte meg halkan Yama. Daichi sensei oldalba is lökte, ami azt jelentette, ne beszélj így a Hokage előtt!
-Azt a rohadékot? -ismételte meg Hiruzen.
Kakashi sensei gyorsan el akarta terelni a témát.
-A tettest a végén a falunak adtuk, csináljanak vele azt, amit akarnak. -mondta.
-Yama, te már megint tiszta sebes vagy. -mondta Hiruzen.
-Hát, az úgy volt..... -kezdte el Yama.
-Azt majd én a jelentésemben elmondom. Ti most menjetek és kisérjétek el Yamát a kórházba. -mondta Daichi sensei a gyerekeknek.
-Mindenhova, csak oda ne. -nyafogott Yama, miközben Kakashi kitolta a többiekkel egyetemben, a folyosóra.
Elvonszolták magukat a kórházba, ahol Yama pár sebtapaszt és kötést kapott.
-Nem értem, hogyan tudtad ezt a hatalmas lila foltot szerezni a karodra. -jegyezte meg a nővér, aki ellátta.
-Azt inkább nem akarja tudni.... -mondta Yama, kitérve a nővér érdeklődése elől.
-Hát, jólvan. -mondta, aztán Yama kezére féltette az utolsó sebtapaszt. Na, mehetsz!
Yama kihajtott a szobából. A többiek ott ültek, holt fáradtan. Tudni illik, most értek vissza egy fárasztó küldetésről. Bár, nem is a küldetés volt olyan fárasztó, inkább a visszaút.
-Öhm, kössz hogy eljöttetek. -mondta Yama kínosan.
Sasuke felállt, és elindult. A többiek utána. Az utcán mindenki levált és ment haza. Csak Yama és Naruto maradt együtt, mert ők, mint tudjuk, szomszédok.
-Én most ledőlök egy kicsit. -szólalt meg Yama ásítozva.
-Szerintem én elmegyek kajáért.
Naruto elkanyarodott, Yama pedig ment tovább.
Akarata ellenére is feltűnt neki, az egyik mellékutcában egy sötét alak áll és őt figyeli.
Mi a franc... -gondolta a lány, gyorsan elkapva a fejét az idegenről, mintha észre sem vette volna. Út közben menyugtatgatta magát, hogy az az ember csak szereti a fekete ruhákat és nem is őt nézte.
-Igen, biztos így történt. -suttogta. Lehet igaza is volt, mert visszanézett és az az alak sehol sem volt.
-Miért kéne félnem tőle? Én is ugyanolyan színű ruhában vagyok. -nevetett fel, és bekanyarodott abba az utcába, ahol laknak Narutoval.
Felfutott a lépcsőn, elfordította a kulcsot a zárban és belépett a szobába.
-Végre, újra itt. -mondta és ráugrott az ágyra. Pár perc múlva, el is aludt.
Naruto közben vett magának rament, szokásaihoz híven kettőt.
-A jóból sosem elég egy! -mondta boldogan.
-Elviszed,vagy itt megeszed? -kérdezte a ramanes.
-Itt eszem. -mondta Naruto, ezért a ramanes már ki is szolgálta.
-Vigyázz, még meleg! -nevetgélt a ramenes lánya.
-Áh, hiszen én már nagyon éhes vagyok! -nyafogott Naruto és nagyot korgott a gyomra.
-Azt halljuk, hogy éhes vagy. -mondta a ramenes mosolyogva.
Naruto nem várt sokat, forrón megette mindkét rament.
-Na és? Honnan jössz Naruto, ha ennyire megéheztél? -kérdezte a ramenes, miközben a lánya mosogatott.
-Küldetésen voltam. Nagyon messze innen.
-Áh, biztos izgalmas lehetett.
-Az volt! Elintéztük a bűnösöket.
-Ha haaa, azt gondoltam. -nevetett fel az öreg.
-Naruto! Haló? -kiáltozott valaki még messziről. A fiú hátrafordult.
-Iruka sensei! Rég nem láttam!
-Hol voltál az előző három napban? Nem találtalak sehol.
-Küldetésen! -mondta Naruto büszkén.
-Na! Milyen volt? Mesélj!
Naruto elregélte a hőstetteiket, ahogy elintézték Tousent.
-Hát, ez a Yama nagy bajkeverő. Csak úgy mint te. -jegyezte meg Iruka sensei.
-De, talán ha nem rabolják el, nem is találtuk volna meg őket.
-Az lehet. De egyébként, ügyesek voltatok. Gondolom Kakashi és Daichi büszke rátok, ahogy én is.
-Még szép! -mosolygott Naruto.
-Na most, nincs kedved egy kicsit beszélgetni?
-Itt?
-Nem, sétálgatás közben.
-Beszélgetni. Ki akar azt? Edzünk! -lelkesedett Naruto.
-Hah, oké. De ez az utolsó! -mondta Iruka sensei, aztán köszöntek es otthagyták a ramen standot.
Yama közben egy huppanásra ébredt.
Felült az ágyban.
-Ez a rohadt Naruto nem hagyja az embert aludni! -mondta és az ajtóhoz rohant.
-Hol vagy te rohadék?! -morogta miközben kinyitotta az ajtót.
Senki sem volt ott. Yama azért kisétált a folyosóra, benézett Narurohoz, de senkit sem talált aki ezt a hangot okozhatta volna.
Biztos csak álmodtam. -gondolta, visszament a szobába és úgy gondolta, hogy pizsamát vesz és alszik még egy kicsit.
Fel is vette és visszament az ágyba.
Újra az a huppanás.
Yama kinyitotta a szemét és olyan ideges lett, hogy nem is gondolt bele, hogy pizsamában fog kihajtani az elé a valaki elé.
-Rohadjál már meg! -üvöltötte és kifutott az ajtón. Beleütközött valakibe, aki ugyanolyan fekete köpenyben volt, mint akit látott az utcán. Yama meghökkent és hátralépett. Egy ideig csak nézte a sötét alakot, aztán az egy kunait húzott elő.   
Yama a zsebéhez kapott, de hiába, mert a pizsama volt rajta. Annak még zsebe sincsen, nemhogy kunaia.
A fekete alak felemelte a kunait és a lány felé hajította.
Yama már azt hitte vége van és felsikított, de a kunai elment a feje mellett. Yama amikor újra felnyitotta a szemét, hátra nézett. A kunai beleállt a falba, a fekete alak meg nevetésben tört ki.
-Heh? -nyögte ki Yama, mert nem értette mi történt. A férfi követte, kunait dobott rá, amit direkt elvétetett és most nevet.
Az idegen levette az álarcot.
-Április bolondja!!! Láttad volna az arcodat! -nyögte Shikamaru, miközben fulladozott a nevetéstől.
Yamában feltámadt a pszihopata éne és nekiment üvöltözve Shikamarunak.
-UGYE MOST TUDOD HOGY VÉGED VAN?! -ordította és rávatette magát a fiúra. Fojtogatni kezdte Shikamarut, aki még mindig, jó hogy nem kiszakadt a nevetéstől.
Ekkor Daichi sensei állított fel a lépcsőn, aki hallotta a sikítást.
Shikamaru közben abbahagyta a nevetést, mert nem kapott levegőt. Yama még mindig üvöltött.
Itt meg mi történt? -gondolta Daichi sensei, miközben odarohant a két gyerekhez és kihúzta Yamát a "verekedésből". Igazából az nem volt verekedés, mert Shikamaru csak küzdött az életéért, Yama meg nem hagyta.
Shikamaru fesóhajtott.
-Végre kapok levegőt. Azért nem kell ilyen komolyan venni.
-Meghalsz!!!
-Mi történt? Nem értem. Yama nem szokott így viselkedni. -beszélt Daichi sensei, miközben még mindig lefogta a pszihopatát, aki még mindig megakarta támadni a fiút.
-Hát... -mondta Shikamaru gúnyos mosollyal.
-Eszedbe ne jusson! -sziszegte Yama.
Shikamaru elregélte mi történt.
-MEGÖLLEK!
-Nyugodj már meg. Csak vicc volt. -nevetett tovább Shikamaru.
-Egyszer kiszabadulok innen, neked véged van. -ordította.
-Amúgy, tetszik a pizsid! -mondta Shikamaru gúnyosan.
-Kitekerem a nyakad! -morgott a lány.