Naruto oc × Shikamaru

Shikamaru

Amikor megtalálták a kosarat, Shikamaru még nem volt magánál.
A két ninja akik megtalálták, azonnal a Hokagehoz rohantak vele.
-Tsunade sama! -rontottak be az ajtón.
-Mi olyan fontos!? Most így is elég sok bajom van. Egy gyerek eltűnt. A szüleit alig lehetett egy kissé lecsendesíteni. -ekkor fordult meg Tsunade, aki eddig az ablakon bámult ki, aztán meglátta a két ninja előtt a kosarat.
-Ez meg mi? -nézett rájuk szúrós és kérdő tekintettel.
A két ninja szótlanul felnyitotta a kosarat. Tsunade odasétált és belenézett.
-Shikamaru?! -kiáltott fel a meglepetéstől.
-Reggel találtuk meg. Ott állt közel a falu kapujához.
-Valaki visszahozta... Mégis mi történt?! El sem tudom képzelni! -mondta, miközben kiemelte Shikamarut a kosárból.
-Igen hideg a keze. Nem csodálom. Egész este pizsamában volt ebben a kosárban. Milyen ember rablók lehettek, akik kosárban rabolják el áldozataikat? -mondta Tsunade, miközben ébresztgette Shikamarut.
-Kik tehették? -kérdezte az egyik ninja.
-Miért hozták nagyjából sértetlenül vissza? Mit akarhattak tőle?
Ekkor Shikamaru felnyitotta a szemét.
-Oh, végre! Shikamaru! Látsz engem?
Shikamaru! -mondogatta Tsunade, kezével a fiú szeme fölött hadonászva.
Shikamaru pár másodperc múlva teljesen magához tért.
-Hol vagyok? -kérdezte és körbenézett, habár még egy kicsit homályosan látta a világot. Aztán megakadt a szeme a fölé hajoló személyen.
-Tsunade asszony?
-Igen. Én vagyok. Mi történt Shikamaru?
A fiú elkezdte felidézni mi történt. Amikor eszébe jutott Yama, könnyei sorban indultak el.
-Na! Mi a baj?
-Este valaki kopogott az ajtómon. Kijöttem és megláttam a kosarat. Felnyitottam és belenéztem és akkor valaki hátulról belelökött.
Tsunade komoly arccal halgatta Shikamaru elbeszélését.
-Belelökött?
-Igen. Aztán bezártak a kosárba és elvittek messzire Avarrejtektől. Ott kiengedtek a kosárból. Az egyik egy fekete köpenyes fiú volt, a másik egy piros kabátos, maszkos lány.
Megpróbáltam elfutni, de a lány utánam hajított egy kunait, ami a fejem mellett ment el és beleállt az előttem lévő fába.
-Nem talált el?
-Nem, de ezt direkt csinálta. Visszasétáltam és megkérdeztem mit akarnak, ha nem akarnak megölni.
Akkor a lány elém sétált és levette a maszkot. -a fiú a történet e részén mégjobban könnyezni kezdett.
-Ki volt az?
-Yama.
Tsunade már mindent tudott Yamáról, pedig nem is ismerte.
Teljesen elhűlt arccal nézett Shikamarura.
-Mizune Yama? -nyögte ki végre.
-Igen. Azt mondta, hogy végtelenül hiányoztam neki és látni akart.
-Oh....
-Aztán megölelt és onnan nem emlékszem semmire.
-Összefoglalva, ott állt a kosarad a kapuban egyes egyedül, és ők találtak meg és hoztak fel ide. -mondta Tsunade a mögötte állókra mutatva.
Aztán hátranézett és megkérte a ninjákat, hogy hívják fel Narutot és Shikamaru szüleit.
-Narutot? -kérdezett vissza Shikamaru.
-Igen. Most Naruto elég rosszul van.
-M-miért?
-Elvesztette Yamát, Sasukét és most te is eltűntél. Jelenleg lelkileg halott.
Sokat segítene, ha látna téged.
Jóban vagytok nem?
-De... -mondta Shikamaru amikor az egyik ninja betolta Narutot az ajtón.
-Mit kell engem ilyenkor zaklatni banya?! -üvöltötte Naruto, aztán észrevette a földön fekvő fiút.
-Shikamaru! -kiáltotta aztán mellette termett.
-Naruto?
-Úgy aggódtam! Nem akarlak téged is elveszíteni! -mondta Naruto Shikamaru kezét szorongatva.
Tsunade elmesélte újra a történetet. Naruto olyan arcot vágott, mint aki szellemeket lát. Felállt és kirohant a szobából.
-Hé! Naruto! -kiáltott utána Tsunade.
Shikamaru felült.
-Héjj, ha még fáj a fejed, feküdj nyugodtan vissza.
-Valyon mi baja van? -kérdezte Shikamaru az ajtót nézve.
-Nem tudom. De hát ugye ki tudja mi jár Naruto fejében.
Ekkor beléptek Shikamaru szülei. Hosszú beszélgetés következett.
Naruto közben hazafutott felkapta a szendvicsét és a hátizsákját aztán rohant tovább.
-Ha reggel még itt volt, 2 óra alatt nem juthatott messzire! -mondta miközben már kifutott a kapun is.
Eszeveszetten rohant egyenesen, mert nem tudhatta Yama merre ment.
Közben Cho és Yama leállt egy kis faluban, ami egész közel van Avarrejtekhez.
Naruto valami hatalmas szerencse által, az egyik hegy tetejéről meglátta a falut.
Talán itt lesznek! -gondolta és tovább rohant.
Yama és Cho éppen egy dangosnál veszekedtek.
-Nem vagyok demi.
-De az vagy.
-Miért is?
-Mert én azt mondtam.
-És ki vagy te, hogy megmondd hogy mi legyen a becenevem??
-Jólvan. Akkor adok másikat. -mondta Cho gúnyos grimasszal az arcán.
-Végre!
-Nara Yama.
-Micso- -ekkor Yama felfogta.
-Tetszik?
-A jó büdös!!! -üvöltötte Yama, miközben akkora pofont adott Chonak, hogy az az üvegen keresztül kirepült az utcára.
Yama gyorsan felkapta Chot a földről és a nyakánál fogva elrohant vele, mert a dangós eléggé ideges lett, az üveg miatt.
Naruto ennek az egész ramazurinak a szemtanúja volt.
-Yama!!! -üvöltött utánuk.
-Basszus! Itt van Naruto!
-Ki az a Naruto? -nyögte Cho, akinéppen próbált nem megfullani.
-Egy Konohai.
-Basszus. Kár volt megállni.
Yama talpra teremtette Chot és úgy rohantak tovább, Naruto elől.
-Állj meg!! Yama!
A két üldözött kirohant a faluból.
-Állj meg!
Yama megállt. Aztán Cho is.
-Mivan?
-Megtanítom Narutonak, hogy én már az ellensége vagyok.
-Uhuhuuu, az jó lesz! -mondta Cjo miközben felugrott az egyik ágra és onnan nézte az előadást.
Yama pár másodpercig nézte, ahogy Naruto közeleg.
-Gyere vissza Konohába!
-Álmodban.
-Akkor majd én visszaviszlek!
-Álmodban.
-Emlékezz! Milyen jó volt!
-Álmodban.
Naruto elhalgatott. Csak nézte a lányt, aki komolyan, kifejezéstelen arccal nézett vissza rá.
-Mi már ellenségek vagyunk. Fogd már fel!
-Nem, nem, nem!! Nem vagyunk.
-Megmutassam?
-Mit? -kérdezte Naruto, aztán olyan dolog történt, amire nem számított.
Yama nekirohant és hasbavágta aztán orrba. Naruto a földre zuhant.
-Hidd el. Nem akarom ezt csinálni, de ha mégegyszer kimondod, hogy nem vagyunk ellenségek, még a szusszt is kiverem belőled.
-Akármit is teszel, vagy mondassz, én akkor sem fogok rád az ellenségemként tekinteni.
Yamát ez nagyon szíven szúrta, be is könnyezett, de meg kellett tennie, amit megígért. Elkezdte rúgdosni, addig amíg Naruto el nem vesztette az eszméletét.
Yama letörölte könnyeit és lábáról a sok vért.
-Szép munka volt. Habár egy kicsit durva. Ő volt a legjobb barátod?
-Honnan tudod?
-Csak tippeltem.
-Tényleg?
-Nem. Látszik rajtad, hogy fáj ha bántanod kell.
-Igen. Nagyon.
-Most mit csináljunk vele?
-Akármennyire fáj is, itt kell hagynunk...
-Tényleg?
-Ezzel is azt sugároznám, hogy kicsit sem érdekell hogy mi van vele, mert az ellenségem.
-Oké... ahogy akarod.
Yama elindult, aztán megállt.
-Na?
-Nem megy. -szipogta a lány.
-Vigyük be a faluba. Itt, a semmi közepén nem fogják megtalálni.
-Nem! Itt kell hagynunk.
-Szerintem is. Ha jobban átgondolom, lusta vagyok vissza menni a faluba. Na de most futás! Szerintem nem csak Narutonak jutott eszébe, hogy még közel vagyunk.
-Ja, indulás. -Yama fájó szívvel, de otthagyta Narutot a földön.
Choval messzire elhúztak és mire Naruto felébredt, már bőven este volt.
-Hol vagyok? Jaj, nee! Yama!!! -üvöltötte el magát a fiú, de már késő volt.
-Elmentek. És én nem tudtam visszahozni... -suttogta Naruto, aztán felállt és visszafelé kezdett sétálni.
Közben Tsunade elindította s Kakashi csapatot és Daichit, hogy keressék meg Narutot.
Elindultak a faluból és nem sokára meglátták a meggyötört ábrázatú, véres fiút.
-Naruto! -kiáltotta Sakura.
Amikor odaértek, Naruto felnézett Daichi senseire.
-Nem tudtam visszahozni. Gyenge voltam. -sírta Naruto.
Daichi sensei magához ölelte a fiút, és vigasztalni kezdte.
-Semmi baj. Te megpróbáltad.
Ezután a gyászos hangulatú kis csapat, visszaindult Konohába.