Naruto oc × Shikamaru

A Mizune szem

Yama rohant Uharama felé, de hirtelen megtorpant.
Mi lesz Shujinnal? -nézett vissza egy pillanatra.
-Na mi van kislány? Máris kizökkentünk? Nem csodálom. Most dönthetsz, mi fontosabb? Shujin, vagy hogy bosszút állj?!
-Shujin!
-Mekkora csalódás vagy te Mizune! Gyenge vagy, és Konoha ebben nem fog segíteni, nem is tud! Tudod mikor hagynák, hogy egy Mizune a körükben megerősödjön. Tartanak tőled. Nagy erő lakozik benned, amit uralhatsz, ha én tanítalak! Konoha csak ártott nekünk nem!? Kitaszítottak vagyunk, nem törődnek velünk! Miért állsz mellettük!? Mit mondana apád, ha így látna? Azért harcolsz, ami csak ártott neked, és lemészárolt mindent ami fontos volt neked! Mondd, miért!?
-Nem tudom.
-Na látod! Egy okot sem tudsz mondani!
-Dehogy nem. Ott is vannak szeretteim, ők az új családom, ha már anyáéknak vesznie kellett!
-Azok a nagy szeretteid, akik ölbe tett kézzel végignézték, ahogy kiirtanak benneteket?
-Nem! Aki ezt végig akarta, az Hiruzen volt!
-Ne élj tovább ebben az ostoba tévhitben! Hiruzen maga is megmondta neked nem? Nem ő akarta, a falu lázadt fel! Az emberek ellened voltak! De ha én lettem volna a Hokage, minden máshogy alakult volna.
Yama teremtett egy klónt, aki visszafutott Shujinhoz, hogy megpróbálja megmenteni, és visszahúzni a szellemvilágból.
Yama csak állt, és nézte Uharamát.
-De akkor is vannak páran, akik nem azt akarták!
-Mit ér az a pár ember, amikor egy egész világ utál téged?!
Yama kizökkent teljesen a szerepéből. Maga sem tudta miért, csak hajtogatta magában: Mit tegyek, mit tegyek?!
Mintha Kamora válaszát várná.
-Igaza van, de egyben mégis téved. -szólalt meg Kamora.
-Miben?
-Hogyha elpusztítod Konohát, elpusztítod azokat is, akiket szeretsz.
-Tudom, de ha kihozom őket...
-Yama, ez az ember teljesen elvette a józan eszedet. Mit érsz azzal, ha őket meghagyod? Mit vársz? Megtapsoljanak, miután elpusztítottad az otthonukat? Hát tévedsz. Hatalmasat csalódnak majd benned, és magadra maradsz. Talán még bosszút is esküdnek ellened.
-Igazad van. Nem állhatok Uharama mellé.
-Miért nem?
-H-hogy?
-Ha mellé állsz, megerősödsz.
-Ne kezd te is! Teljesen elbizonytalanodok... Már nem tudom mi a helyes! Uharamának igaza van. Nem kéne Konoha mellett állnom, viszont... nem bánthatom azokat akiket szeretek, ebben neked van igazad.
-Na? Döntöttél már, vagy még gondolkodsz egy kicsit!? -kérdezte Uharama, aki percekig nézte, ahogy Yama csak áll, és nézi a földet, miközben gondolatban Kamorával társalog.
-Igen, döntöttem!
-És? Hogy döntöttél?
-Melléd állok.
-Ezt már szeretem! Akkor gyere lányom! Mellettem még sokra viszed. -nyújtotta a kezét Yama felé Uharama.
A lány lassan megindult felé. Megfogta Uharama kezét, és elmosolyodott.
-Apád büszke lenne rád! -mondta Uharama, és megszorította Yama kezét. Ekkor viszont a lány ártatlan mosolya hirtelen eltűnt, és rideg gyűlölet tükröződött az arcán. Nagy erővel megszorította Uharama kezét, és fellendítette a levegőbe, átlendítve maga felett a másik oldalra, és levágta a földre. Akkora erővel történt ez, hogy belerezgett alattuk a föld, és Uharama is belefúródott egy-két méterre a földbe.
-Apám soha nem lenne rám büszke, ha elpusztítanám Konohát! -mondta Yama, miközben felemelte a kezét.
Először csak egy kis fekete chakra gömb keletkezett, de aztán egyre nagyobb lett, aztán már egy hatalmas chakra gömb tornyosult Yama felett.
-Te kis rohadék. -állt fel Uharama. A fél arca, és keze véres volt, de nagyon úgy nézett ki, hogy ez Uharamát a legkevésbé sem érdekli.
-Ooooh, tehát így állunk?! Azzal akarsz ott elpusztítani he!? -nézte Uharama a gömböt.
-Pontosan.
-De... csak hogy tudd. Ebben nem vagy egyedül. Én is tudok ilyet teremteni, és én is ezzel foglak elpusztítani! Na?! Mit gondolsz?! Kinek a chakra gömbje lesz az erősebb?! -üvöltözött magából kikelve Uharama, miközben Yama félszemmel figyelte, ahogy a klón felemeli Shujint, és menekül vele.
Jó, Shujin már messzebb van, nem kaphat a robbanásból. Remélem a klón sikerrel jár... -gondolkodott Yama  aztán amikor a klón még messzebb ért, már az egész figyelmét az ellenfelére fordította. Uharama felett még nagyobb gömb keletkezett, ami egy kis félelmet keltett Yamában. Mi van ha veszt?
Ráadásul Uharama chakra gömbje még nagy szélvihart is kevert, de akkorát, hogy egy átlag ember elsodródhatott volna tőle, de Yamában most rengeteg erő áramlott, és meg tudott maradni a lábán.
-Készült fel, ez húzós lesz! -szólalt meg Kamora.
-Jólvan, én is rájöttem. De így is, úgy is, elég reménytelen a helyzetünk.
-De nem baj, nyerni fogunk! Nem tudok veszteni.
-Na akkor! –szólalt meg Uharama, aztán visszaszámolni kezdett– 3... 2... -számolt vissza lassan, viszont csalt, mert már kettőnél nekiveselkedett, és a két nagy erejű támadás egymásnak csapódott. Először egy hatalmas villanás keletkezett, aztán hatalmas szélvihar vitte el a falu maradványait, és ez még csak a kezdet volt. Hatalmas robbanás következett, ami hatalmas területen összezúzta a talajt. Yamáék alatt sem volt már semmi, mert a sok föld darab zuhant lefelé a nagy robbanás által keletkezett hatalmas szakadékba.
Ezután a Konohait és Uharamát egy erős lökés messze repítette egymástól, de egyikük sem hátrált meg. Yama kunait rántott elő, miközben Uharama teremtett magának egy szép nagy buzogányt, aminek a nyelére egy hosszú lánc volt ráerősítve, amit ha meglendített a használója, és célt is talál vele, akkor az áldozatot szétzúzza a buzogány fejével.