^ Prológus ^

672 19 0
                                    


- Mit akarsz Logan? - kérdezte idegesen, levegőért kapkodva. Érezte hogy a levegő kiszorul a tüdejéből és szabadulni akart, de a férfi szorításában esélye sem volt.

Nyugodtan ült a lakásában mikor valaki megtámadta. Ezen a furcsa, ismeretlen helyen tért magához sötét falakkal és rácsokkal körülvéve.

Logan érzelemmentesen méregette a nő arcát, majd mosolyogva szólalt meg. - Hát még mindig nem érted? - szünetet tartott, enyhített a szorításán és folytatta. - Téged, Lily. Mindig csak téged akartalak. De neked Robert kellett. - a férfi arca egészen eltorzult és újra megszorította a nő torkát. - Pedig én szerettelek. Törődtem veled. Soha nem akartam neked rosszat. Megvédtelek mindentől... - emlékezett vissza fájdalmasan, majd visszatért a gyűlölet az arcára. - Robert... Ő soha nem volt jó hozzád.

- Mit tettél vele? - préselte ki a nő a szavakat a torkán, olyan halkan, hogy ő maga is alig hallotta.

A férfi elmosolyodott, és azt mondta: - Megöltem. - majd kis szünet után elnevette magát és folytatta. - És akarod hallani a legjobb részt? - belevéste a tekintetét a nőébe, és úgy folytatta. - A lányoddal együtt.

Lily arca elborzadt, és hangtalan zokogásban tört ki. A férfi elengedte és hátralépett egyet, mire a nő a földre rogyott. Visszaemlékezett az összes boldog emlékre amit egy családként éltek át, és úgy érezte a szíve millió apró darabra tört.

- Lily Taylor és Robert Smith híres tribrid lánya. A halhatatlan... - elfordította a fejét a még mindig földön ülő maga elé bámuló Lilyről, és nevetve a plafonra nézett. - Hát mégsem annyira halhatatlan.

A nő felnézett a férfira, és még csak nem is játszotta meg magát, őszinte gyűlölet lángolt a szemében. Emiatt az ember miatt soha többé nem láthatja a lányát és a férjét. Meg akarta ölni, igazságot akart szolgáltatni.

- Megpróbálhatod de nem fog sikerülni. - mondta a férfi, mintha csak olvasott volna Lily gondolataiban. - Aki végetvet az elpusztíthatatlan életének, önmaga válik azzá. Meg van írva a nagykönyvben. - lassan beszívta a levegőt a fogai között majd kifújta és mosolyogva folytatta. - Te jó ég, ha tudnád milyen jó érzés! Szó szerint érzem az erőt, a halhatatlanságot. Emlékezni fognak a nevemre. Logan Parker, aki megölte az egyetlen és hatalmas tribridet. - közelebb lépett Lilyhez, majd leguggolt elé és úgy folytatta. - Tisztelni fognak. Az egész világ félni fogja a nevemet! - ekkor azonban óriási pofon csattant az arcán piros foltot hagyva maga után. Elnevette magát, majd a foltra téve a kezét felállt, hátrált pár lépést, becsukta a rácsketrec ajtaját és onnan folytatta. Lily lehajtotta a fejét és hangtalanul zokogott. - Most viszont, hogy nincsen semmi zavaró tényező, végre boldogok lehetünk. Még Dylant kell előkerítenem és meg is vagyunk. Szép nagy családként fogunk élni itt, ahol senki nem találhat ránk. - fejezte be. Lily ekkor felemelte a fejét, felállt, és a rácshoz sétált. Érzelemmentes arcáról a férfi semmit nem tudott leolvasni.

- Te tényleg azt hiszed, hogy ezek után valaha is boldogok lehetünk? - hatásszünetet tartott amíg összeszedte a gondolatait majd folytatta. - Megígérem neked, hogy egész hátralévő életemben azon leszek hogy végezzek veled. - fejezte be üveges tekintettel, de nem sírta el magát, inkább vissza tartotta. Úgy érezte nem mutathat gyengeséget és mindennek ellenére kemény lesz. Megfordult és leült a sötétben a vaságyra. Hideg volt és kényelmetlen de a lényeg az volt, hogy hátat tudott fordítani Logannak.

Hallotta a férfi ütemes lélegzetét majd a távolodó lépteit. Mire már teljesen elhalkultak a léptek végre felengedte a magában összegyűlt szomorúságot és keservesen sírni kezdett.

Why didn't you? ✔️Where stories live. Discover now