Why didn't you? ✔️

^ 29. rész ^

A hanghoz egy ismerős magas alkat is sétált ki a sötétségből.

- Gyere. - nézett rám Logan sötét szemeivel, én pedig nagy levegőt vettem és betoltam az előttem roskadozó fakaput. A kapu recsegő hanggal jelezte nemtetszését, de azért engedelmeskedett. A sötétben nem láttam sokat, de a házhoz vezető ösvény nyoma azért valamennyire még kivehető volt. Az előttem magasodó emeletes ház egyébként fehér lécekből állt, ablakai be voltak törve és a ház aljától egészen a földszint ablakaiig moha borította be. A kertben minden vad növény megtalálható volt, teljesen rendezetlen volt az egész. Látszott rajta hogy ősidők óta nem lakott itt senki.

Azonban Logan nem a házba ment be, hanem azt kikerülve folytatta az útját hátra a ház mögé. - Tudod aznap a furgonnal, azt hittem te is meghaltál. Nem kellett volna túlélned. - mondta miközben haladt, én pedig az emlék hatására kezdtem ideges lenni. Eszembe jutott miért is vagyok itt és ki is ez az ember.

Apa halála utána megesküdtem hogy megkeresem apám gyilkosát és bosszút állok. Most pedig itt ment előttem másfél méterrel. - Rendesen megnehezítetted a dolgomat. - mondta ki, én pedig ráugrottam a hátára. Nem tudtam mit csinálok, a testem és az érzelmeim átvették felettem az irányítást. Minden félelem kiment belőlem és harag vette át a helyét.

Kezeimet a nyaka köré tekertem, azonban ő egy könnyű mozdulattal ledobott magáról, és ideges szemekkel lehajolt, a derekamnál fogva felkapott a vállára hogy a lábaim legyenek a feje felé, a felső testem pedig lelógjon a hátáról, és folytatta az útját a hátsó kertbe. - Azonnal tegyél le! - ordítottam, és ütöttem, rúgtam, ahogy csak tudtam, de nem mentem vele sokra. Tovább sétált, és amikor kiért a hátsó kertbe - ami egy nagyobb, gazos tér volt - ledobott a hátáról.

Fenékre estem és fájóan feküdtem a hátamra, ő pedig pár lépéssel hátrébb sétált. Nem értettem az egész szituációt, nem értettem miért vagyok még mindig életben. Olyan könnyen megölhetett volna már akkor.

- Szóval... mivel mégis túlélted, és ezzel beaktiváltad vámpír énedet, kiváncsi vagyok mit tudsz. Nem vagyok hidegvérű gyilkos, nem foglak csak úgy megölni. Ha már így alakult, harcolni fogunk. Kiállhatsz az életedért, megadom az esélyt rá. - mosolyodott el a végére, én pedig nem értettem hogy érti, de feltápászkodtam.

A fájdalom enyhülni kezdett, de még így is sajgott a derekam és a hátsóm. - Gyerünk. Mire vársz? Támadj meg. - mondta türelmesen a félhomályban, én pedig nekifutottam. Nemtudom mit gondoltam vagy mi volt az elképzelésem, azonban mire odaértem volna hozzá, szinte egy másodperc alatt került ki és ment oda ahol eddig én álltam. Meg sem láttam, olyan gyorsan rohant.

Zavarodottan kattogott az agyam, és egyensúlyomat megtalálva álltam újra Logannal szembe.

- Ne ész nélkül. Gondolkodj. - vizslatott engem a sötétben. Nem nagyon értettem miért segít, de nem ellenkeztem. Ha ez által lesz esélyem, nekem mindegy.

Körülbelül 5 méterre állhatott tőlem, én pedig újra támadásba lendültem. Elkezdtem gyorsabb ütemben felé sétálni, amikor pedig már csak egy méter választott el tőle megpróbáltam ugrásból rúgni egyet. Ezt a mozdulatot még régebben tanította apa önvédelemre. Azt gondoltam soha nem lesz rá szükségem...

A rúgásom még jó is lehetett volna, azonban még a levegőben Logan elkapta a lábam, és lerántotta a föld felé. Ennek hatására megint seggre estem, ezúttal lendületből. Felszisszenve feküdtem a hátamra és fordultam az oldalamra. A nyirkos fű az arcomat cirógatta, én pedig szememet összeszorítva vártam hogy enyhüljön a fájdalom.

- Angel! Ésszel, az ég szerelmére. - mondta újra mint aki nagyon unja az életét, én pedig nagy nehezen megpróbáltam feltápázkodni. A lábaim szerencsére engedelmeskedtek, így újra szembe tudtam állni vele.

Mostmár csak körülbelül 3 méter választott el minket, de most nem támadtam ész nélkül.

Átgondoltam hogy hogyan tudnám legyőzni, milyen stratégiát kéne használni. Gyorsabbnak és okosabbnak kell lennem. Sokkal idősebb és erősebb nálam, így közelharcban nem lenne sok esélyem. Varázsolnom kéne, arra lehet nem számítana.

Vissza kellett gondolnom a könyvre és az igékre, de elég nehezen ment. Hogyan beszéljek fejből olyan nyelven amit nem is ismerek? Pedig volt egy jó varázslat amit tudnék használni. Még csak nem is annyira nehéz, le tudnám gyengíteni vele.

Elképzeltem ahogy folyik a vére az ereiben. Szépen egyenletesen, az egész testén át. Aztán elkezdem felforrósítani. A vére bugyborékol, forróságot áraszt a teste. Koncentráltam hogy működjön, közben pedig automatikusan elkezdtem mondani a varázsigét. Éreztem hogy történik valami, bár nem értettem hogy jöttek ki azok a szavak a számon.

Őt néztem. Őt, aki megölte édesapámat, tönkretette előző életemet, és megfenyegette a barátaimat. Utálom. Nem, gyűlölöm őt.

Kihívó tekintete lassan elkezdett megváltozni. Fájdalom és meglepődöttség tükröződött az arcán. Boldogsággal töltött el hogy sikerült a trükk, és hogy Logan szenved. Csak a harag hajtott.

- Mit csinálsz? - kérdezte, és lábai összerogytak alatta. Elmosolyodtam a látványon, koncentrációmat megtartottam, és lassan elkezdtem közelebb sétálni hozzá.

- Hát... Tudod azzal hogy megöltél - tettem hangsúlyt az utolsó szóra és még erőteljesebb lett a haragom, ezzel együtt pedig az erőm is. Logan felordított, ami zene volt füleimnek. - nem csak vámpírrá váltam. - folytattam, közben pedig oda értem hozzá. - A boszorkány erőm is felerősödött. Erre nem gondoltál, ugye? - néztem le rá győztes mosollyal, ő pedig térdelve, lehajtott fejjel szenvedett.

- Biztos nehéz lehetett. - kezdte, majd felnézett és folytatta. - Mármint elveszteni azt az egy személyt aki a világot jelentette neked. - nyögte a szavakat néha elcsukló hanggal. Görcs keletkezett a gyomromban, és próbáltam még jobban megerősíteni a varázslatot. Nem engedhetem hogy ő győzzön. Már olyan közel vagyok.

- Ne merészeld mégegyszer a szádra venni apám nevét. Nincs semmi jogod hozzá. - szűrtem ki a szavakat a fogaim között, Logan pedig megint felordított a fájdalom hatására, majd az ordítás nevetésbe ment át. Ez a nevetés volt a legszörnyűbb dolog amit valaha hallottam.

-Vajon mit reagálna ha így látna? - kérdezte kegyetlenül, én pedig mintha egy percre kívülről láttam volna magam. Ahogy egy férfit kínzok, akit meg akarok ölni. Rájöttem hogy mit is csinálok, és elgyengültem. Nem gondoltam volna hogy valaha is kívánni fogom valakinek a halálát. Erre itt vagyok most, arra készülve hogy embert öljek. - Vagy James barátunk mit reagálna? - adta meg a kegyelem döfést, mire hátrébb léptem egyet és lehajtottam a fejem. Nem akartam belegondolni, de nem tudtam tenni ellene. James elszörnyedt arcára amikor megtudja mit tettem. Hogy megöltem valakit.

Logannak persze ennyi elég is volt, kihasználta az alkalmat és lecsapott. Az arcomon éreztem a tenyerét, amitől elvágódtam oldalra és elestem. A kezemmel hárítottam a becsapódást, de az arcom így is sajgott.

Erejét visszanyerve emelt el a földtől a nyakamnál fogva és addig emelt amíg szemmagasságba nem kerültem vele. A lábam elemelkedett a földtől, kezeimmel pedig a nyakamhoz kaptam hogy eltávolítsam kezét, persze sikertelenül. A levegő kiszorult a tüdőmből, körmeimmel a kezét kapartam. 

- El kell ismernem, megleptél. - mondta elismerően, nekem pedig legördült egy könnycsepp az arcomon. Nem tudtam eldönteni hogy az előbbi ütés miatt, vagy amiatt a tény miatt, hogy képes lettem volna embert ölni, de valószínűleg mindkettőnek volt benne szerepe. - Nem gondoltam volna hogy máris ennyire erős vagy. A baj csak az, hogy nem eléggé. - mondta még mindig maga előtt tartva a levegőben.

Éreztem hogy egyre jobban fogy az oxigénem, és pánikolni kezdtem. Menekülnöm kellett, csak nem tudtam hogyan. Szürke szemeivel engem vizslatott, hatalomvágy és a kapzsiság hajtotta. Megadta nekem az esélyt harcolni, és én ki is használtam.

A sötétben rajta kívül semmit nem láttam. Az arcom vizes volt a könnyektől, és ijedten néztem körbe menekülési megoldásokat keresve. Nem akartam ennyivel feladni, azonban tényleg nem tudtam hogyan menekülhetnék meg. A lábammal megpróbáltam előre rúgni hátha eltalálom, de nem mentem vele semmire. A kép már kezdett elhomályosodni és kezdtem elveszteni az eszméletemet amikor valaki közbe avatkozott és hátulról leütötte Logant. Ezután elsötétült a kép.