Why didn't you? ✔️

^ 7. Rész ^

- Szeptember 2. Hétfő -

Végre egy este rémálmok nélkül. Reggel 6:20-kor ébresztett a telefonom. Persze a hangerő maxon volt, így szerintem nemcsak én, hanem az egész utca felkelt rá. Nagyon szépen indult a reggelem, ugyanis az extra hangos ébresztő után még le is estem az ágyról.

- Bazdmeg. - szitkozódtam.

Feltápászkodtam, és elindultam elvégezni a reggeli rutinomat. Fogat és arcot mosni, a hajamat megcsinálni, sminkelni, és felöltözni. Mindez kb 30 percet vett igénybe. Fekete szakadt farmert és szürke elméretezett pólót választottam öltözéknek. Sminknek csak korrektort tettem néhány helyre, egy kis szempillaspirált, meg raktam fel szájfényt.

Ezek után lementem hogy reggelizzek, és igyak egy jó kávét. Amikor leértem James már ott ült a pultnál, és a közösségi oldalakat nézte. Persze még így reggel kómásan is rohadt jól nézett ki kócos hajjal. Amikor észrevette hogy lejöttem lassan végigmért tetőtől talpig, én pedig ettől nyilván zavarba jöttem és elvörösödtem.

- Jó reggelt. - köszöntem és odaballagtam a pulthoz kávét csinálni.

- Jó reggelt. - válaszolta. - 20 perc múlva indulunk, az megfelel? - nézett rám felnézve a telefonjából.

- Aha. - mondtam fáradtan, várva a kávémra. Furcsa volt nekem ez a koránkelés-dolog. Apával mindig 8-kor keltünk és 9-kor kezdődött a tanulás. Mindegy, majd hozzászokom, azt hiszem.

Közben úgy gondoltam keresek valamit enni. Találtam tojást, úgyhogy úgy döntöttem ma is azt eszem amit tegnap. - Rántottát? - fordultam hátra Jameshez.

- Jöhet.

Megcsináltam a reggelit, de közben megint eszembe jutott apa és a közös emlékek. Olyan jókat sütögettünk együtt. Gombóc keletkezett a torkomban, de nem foglalkoztam vele, inkább Jamessel kezdtem beszélgetni.

Amikor végeztünk elmosogattam, majd elindultunk a suliba. Odaadta a sisakját, és felültünk a motorjára. Kicsit azért paráztam mert még soha nem ültem motoron és beugrott az a bizonyos nap amikor a baleset történt, de ahogy felültem James mögé hirtelen megcsapott az illata és elterelődött a figyelmem.

- Szerintem jobb lenne ha kapaszkodnál. - szakított ki a gondolataimból. Szót fogadtam, és átkulcsoltam a kezem a derekán. Hirtelen furcsa bizsergés fogott el, de nem törődtem vele. Amikor elindultunk kicsit erősebben kapaszkodtam meg Jamesben, és kb 5 perc alatt odaértünk a sulihoz. James egyáltalán nem ment gyorsan, pedig azt hittem száguldozni fog. A suli előtt leparkolt, és amikor leszálltunk mindenki minket nézett. Összesúgtak a hátunk mögött, de nem értettem miért. Még soha nem jártam rendes iskolába, hisz magántanuló voltam. Ennyire megnézik az újakat? James furcsállva nézett engem. - Mi a baj?

- Én még... Szóval én soha nem jártam rendes suliba. - néztem őszintén a szemébe. Kitágultak a szemei és meglepődöttség ült ki az arcára. - Magántanuló voltam. - magyaráztam meg, mire szemöldöke visszaállt eredeti helyére és megértően nézett.

- Hé! Semmi baj. Minden rendben lesz. - bíztatott és átkarolta a vállam, majd inkább visszahúzta a kezét. Gondolom eszébe jutott amikor múltkor megszóltam ezért. - Na gyere, menjünk a többiekhez. - mutatott a srácokra, akik az épület előtt ácsorogtak.

- Lám, lám, lám. A gerlepár is megérkezett. - mosolygott Will amikor odaértünk. A fiúk erre csak röhögtek egyet, én meg egy szemforgatással reagáltam le a megjegyzést. Elindultunk a bejárat felé, és megint észrevettem hogy mennyire minket néznek. Éreztem magamon a gúnyos tekinteteket. Nagyon furcsa volt, még nem bámultak meg ennyire soha. Persze ki tudna ha az életed nagy részét az otthonodban töltöd?