Why didn't you? ✔️

^ 2. Rész ^

18:00-kor ébresztett a telefonom, és nagy nehezen kikászálódtam az ágyból. Ahhoz képest hogy új hely és először aludtam itt, egész kellemes volt.

Nagyon éhes voltam, úgyhogy lementem enni valamit. Kutattam a hűtőben, és sikerült találnom egy kis maradék bolognait. Ezután felmentem fogat mosni és átöltözni. Egy sima fekete bőnadrágot választottam szürke L-es pólóval. Sminket nem tettem, gondoltam minek, hisz csak a környéken fogunk sétálni.

Még volt egy kis időm és azon kaptam magam, hogy mint egy pár napja folyamatosan, most is apán gondolkodtam. A mosolya hiányán, a nevetésén, és a büszkeségen amit akkor láttam a szemében amikor már megakadás nélkül, szépen tudtam gitározni. Mindig elmondta hogy mennyire büszke rám és ha anya látna ő is biztos az lenne. Ez mindig olyan jól esett.

Eltereltem a gondolataimat és inkább kipakoltam a bőröndömből minden ruhát a szekrénybe, meg kiraktam azt a pár könyvet a polcra amit még otthonról hoztam. Közben azon kezdtem agyalni, hogy hogyan tudnám feldobni a szobámat. Túl sok volt a fehér fal és kevés a dekoráció. Ezen változtatni kell. Valamelyik nap suli után elmegyek venni pár dolgot.

Végül az üres bőröndömet beraktam az ágyam alá és 7-kor kimentem, ahogy megbeszéltük Jamessel.

Zsebre tett kézzel állt az egyik villanyoszlopnak támaszkodva. Amikor meglátott ellökte magát a támaszkodóhelyétől és elindult felém. - Szia! - mosolygott.

- Szia.

- Na, gyere, és ne vágj ilyen unott fejet, nem halsz bele egy kis sétába. - noszogatott kedvesen(?). Tudtam volna mit mondani rá, de rájöttem hogy James semmi rosszat nem tett amiért köcsögnek kéne lennem vele, úgyhogy inkább kicsit visszafogtam magam. Elindultunk és pár lépés után folytatta. - Na szóval először a sulit mutatom meg. Csak egy középiskola van a környéken, úgyhogy gondolom te is oda fogsz járni. - feltételezte, oldalasan engem nézve.

- Gondolom igen. Nemtudom, még nem beszéltem erről Oscarral, de majd este felhívom. - gondolkodtam el én is, mert ez mondjuk egy jogos kérdés volt.

- Na mindegy. Annyira nincs messze, gyalog 15 perc, de ha gondolod néha elvihetlek motorral. - ajánlotta fel egész kedvesen.

- Ez rendes tőled, de nem is tudom. - gondolkodtam egy percet, majd arra jutottam hogy nem akarom minden héten kockáztatni az életem, de megbántani sem akarom ha már kedves volt. - Majd meglátjuk. - mondtam végül. Ez volt a tökéletes válasz. Se igen, se nem.

Persze bemenni nem tudtunk, de próbáltam megjegyezni hogy merre mentünk. Egyébként a suli épülete is elegáns volt, mint a város többi része. Kicsit fura volt - mivel én még nem jártam rendes iskolába - , de azért kíváncsi vagyok milyen lesz.

Ezután megnéztük a főteret ahol középen egy szökőkút van, padokkal, mindenféle fagyi árussal, meg pékséggel körülvéve. Egyébként az egész város nagyon rendezett és jól néz ki. Persze idő lesz megszokni, de szerintem menni fog.

A főtér körül van még a park, egy kisebb pláza és utána kezdődik a lakóterület.

A parkba James gyerekként mindig játszóterezni járt a haverjaival, aztán amikor idősebb lett inkább biciklizni mentek.

Hazafele elmentünk a legközelebbi vegyesbolthoz ami a házunktól egy-két utcára van.

Ahogy közeledtünk a bolt felé észrevettem hogy az utcán pár - szerintem kb velem egykorú - srác ácsorgott és viszonylag hangosan zenét hallgattak. A külsejük kifogásolhatlan volt, kb annyira mint Jamesnek. Már távolról meg tudtam mondani hogy nem azok a jó gyerekek. Persze a külső néha csal, de meglátjuk.

James oda is ment hozzájuk. Amikor meglátták kicsit lehalkították a zenét, lepacsiztak vele, és rám terelődött a tekintetük.

- Ki az új barátnőd? - méregettek vigyorogva. Egy pillanatra Jamesre néztem, ilyen "komolyan?" fejjel, mire ő csak elmosolyodott.

- Nem vagyok a csaja. - védtem még magam, és Jamesre néztem aki egyre jobban mosolygott. Kezdtem ideges lenni. - És ne bámuljatok már így, nem vagyok kirakat. - mosolyogtam kicsit sem kedvesen.

- Pedig mutathatnál többet is, kislány. - szólalt meg egy másik barom, mire mind nevetni kezdtek.

- Az öklöm megfelel? - tettem fel a költői kérdést, majd kikerültem őket és nekimentem az egyiknek aki a sor szélén volt. Magabiztosnak tűnhettem, de egyáltalán nem voltam az. Kicsit azért féltem tőlük. Hallottam hogy mögülem még megszólal az egyik hogy ,,bírom ezt a csajt", de nem foglalkoztam vele.

Hazafelé vettem az irányt, és lépteket hallottam magam mögül. Mire James mellém ért a többiek már eltűntek a bolt elől. - Nem kérek társaságot. Egyedül is tudom folytatni a körülnézést. - motyogtam, de persze azt se tudtam jelenleg hol vagyok.

- Akkor valószínűleg azt is tudod hogy itt be kéne hanyarodni. - mutatott balra, a mellettünk lévő kereszteződésre.

- Igen, tudom. - mondtam, próbálva magabiztosnak tűnni, és bekanyarodtam, de amilyen szerencsétlen vagyok, persze elbotlottam.

- Hadd segítsek. - nyújtotta a kezét.

- Nem kell, egyedül is megy. - mondtam, ellöktem a kezét, és felálltam. Elindultam, de James nem hagyott békén, jött utánam. - Jó kis baráti társaságod van. - mondtam szarkasztikusan, de mintha meg sem hallotta volna.

- Jól beszóltál nekik. - dicsért meg vigyorogva.

- Megérdemelték. Úgy néztek mintha még nem láttak volna lányt.

- Hát, lehet hogy ilyen szép lányt nem láttak még. - mosolygott rám. Nagyon meglepődtem a bókon, de próbáltam visszafogni a mosolygást.

- Hát... Ez erős volt. - dicsértem meg.

- Sok dolgot nem tudsz még rólam, Angel. - mondta, megragadta a csuklóm, közelebb húzott magához és átkarolta a vállam.

- Te sem rólam, James. - mondtam a szemébe, és levettem a kezét a vállamról. - Többet ne rángass, nem vagyok rongybaba. - kértem tőle. Vagy inkább utasítottam.

- Meglátom mit tehetek. - mosolygott pimaszul. Esküszöm meg fogom ütni ha ezt így folytatja.

Bóklásztunk még a környéken kicsit, és már 8 óra volt amikor hazaértünk. Elköszöntünk, bementem a lakásba, bezártam az ajtót, és elkezdtem valami kaja után kutatni. Vacsora közben az útvonalakat próbáltam újra összerakni fejben, de inkább feladtam. Majd holnap is elmegyek és újra megnézem. Egyébként nem gondoltam volna hogy ilyen jól telhet az első napom. Egész jól éreztem magam James társaságában. Napok óta először mosolyogtam is, és ezt haladásnak vettem.

Miután megettem, elmosogattam, majd felmentem az emeletre. Még megnéztem egy részt a sorozatomból, majd 11 körül lefeküdtem aludni.