Why didn't you? ✔️

^ 20. Rész ^

- Nyugi, úgysem tudtál volna kimenni a házból. - emlékeztetett Dylan, még mindig teljesen nyugodt és kissé fáradt hangon és a plafon felé fordította tekintetét.

- Oh. Tényleg. - jutott eszembe, és kissé lenyugodtam.

Kezembe vettem a telefonom és megnéztem azt az egy üzenetet.

8:12
James White

James
Miért nem jöttél suliba? Minden okés? Suli után átviszem a leckét ha gondolod.

Nem tudtam mit kéne visszaírnom. Nagyon szerettem volna találkozni vele, legalább hogy láthassam, de közben távol is akartam maradni tőle. Ez volt a célom végig, most nem futamodhatok meg.

10:23

Én
Minden oké, csak nem érzem
magam annyira jól.
A házi nem kell, köszi, majd megszerzem valahogy.

James
Ne hülyéskedj, átviszem ha végeztem itt.
Jobbulást! 😉

Zárta le ennyivel, én meg nem ellenkeztem tovább. Majd gyorsan lezavarom és utána hazaküldöm valami olyan kifogással hogy nem akarom megfertőzni - gondoltam.

- Minden oké? - kérdezte Dylan felém fordítva fejét. Nem tudtam mit kéne mondanom, kicsit szégyelltem hogy ilyen könnyen engedtem magam befolyásolni.

- Persze. - sóhajtottam, és én is eldőltem az ágyon a plafont nézni. - Csak James írt hogy suli után áthozná a házit. - mondtam végül, és Dylan ütemes szívdobogását hallgattam.

Tudtam hogy nem kellett volna engednem neki hogy átjöjjön és távolságot kéne tartanom tőle, de ezt Dylan szájából nem akartam hallani. Mielőtt bármit mondhatott volna felpattantam és kikerülve az ablakból bevetülő fénysugarat, odamentem az ágy másik felére. Dylan kíváncsian figyelte hogy mire készülök. Amikor odaértem megfogtam a két kezét és elkezdtem felrángatni.

- Igen, gyerünk. Felkelni. - rángattam felfelé, kicsit több erővel mint kellett volna. Hirtelen felrántottam és a nagy lendülettől előre borult az ágyon.

Meglepődve nézett engem, én pedig gyorsan elengedtem és hátra léptem egyet.

- Sajnálom. - mondtam furcsállva, és azon gondolkodtam hogy lett hirtelen ennyi erőm. Persze közben leesett hogy amiatt hogy vámpír vagyok.

Meggyengült a tekintete és hirtelen a semmiből elkezdett nevetni. Újra hátradőlt az ágyon és hangosan kacagott.

▂▃▄▅▆▇█▓▒░ ░▒▓█▇▆▅▄▃▂

- James szemszöge -

Fejfájással ébredtem, ami nem teremtett valami jó kedvet reggelre, úgyhogy a mindenen segítő megoldáshoz fordultam: kávé.

Anya már a konyhában tevékenykedett. Szeret korábban kelni mint mi, hogy segítsen ha esetleg elaszunk, vagy az utolsó percben el kell vinni minket suliba. Legalábbis kisebb korunkban ez volt. Mostmár szerintem csak megszokás.

- Jóreggelt. - köszöntött mosolyogva amikor észrevette hogy lejöttem. Lenge pizsamában volt és mamuszban. - Hogy aludtál? - érdeklődött pimaszul mosolyogva - amit annyira nem értettem de korán volt rákérdezni -, én meg leültem az asztalhoz.