Why didn't you? ✔️

^ 8. Rész ^

- James szemszöge -

Amikor vége lett az utolsó órának Angel ment ki elsőnek a teremből. Érdekes lány, és titokzatos. Néha elég furcsán viselkedik, és van valami nagyobb titka. Biztos hogy az apjának köze van a dologhoz, mert vele álmodik, meg rosszul lesz amikor szóba kerül. Nem tudom hogy mi történt, de biztos nem egy kellemes emlék. Mindegy, nem fogom erőltetni neki ezt a témát, majd elmondja ha úgy gondolja.

Amúgy meg imádom néha egy kicsit húzni az agyát. Olyan aranyos amikor zavarba jön és elvörösödik. Remélem közelebb kerülünk egymáshoz, és idővel a bizalmába enged.

- Figyelsz te rám egyáltalán?- kérdezte Will kizökkentve a gondolataimból.

- Mi? Nem. Bocs, csak elkalandoztam. - válaszoltam, és elindultunk a szekrényünk felé.

- Semmi baj. Tehát azt pofáztam hogy... - kezdte újra, de valaki közbevágott.

- Szevasz öcsikém. - állt be elénk, hogy ne tudjunk továbbmenni.

- Mit akarsz Jacob? - néztem unottan a bátyámra, miközben próbáltam nem felidegesíteni magam. Mindenki tudja, hogy ha mi szóba állunk egymással a suliban, abból általában semmi jó nem következik. Otthon anya miatt egyáltalán nem szoktunk verekedni, de van amikor a suliban nem bírom visszafogni magam. Will féltően nézett engem, de nemet intettem a fejemmel. Nem akartam ezzel kezdeni az évet. Jutott elég konfliktus tavalyra.

Ahogy ránéztem Jacobra, csak azt láttam, hogy milyen ember ő, és miket csinál. Kihasználja a lányokat, aztán eldobja őket mint a szemetet. Undorító viselkedés, utálom az ilyet.

- Láttam hogy reggel a szomszéd lánnyal jöttél. Nem tudod esetleg hol van? Bemutatkoznék neki. - próbált hergelni vigyorogva, sikeresen. Ökölbe szorult a kezem, de nem engedtem a kísértésnek. Az agyam azonnal elkezdett kattogni és képeket alkotni Angelről meg Jacobról, de ezeket próbáltam kizárni amennyire csak tudtam.

- Nem. - válaszoltam, próbálva lenyugtatni magam. Tényleg nem tudtam hol van, de ha tudtam volna sem mondtam volna el neki. Jacob az a srác, akivel remélem Angel soha nem találkozik. Persze ez lehetetlen, mivel egy suliba járunk mindannyian, de szerencsére már csak ebben az évben, utána Jacob egyetemre megy. Vagyis remélem hogy elmegy. Addig viszont meg akarom védeni tőle Angelt, már amennyire tudom.

Nemtudom hogy váltott ki belőlem ez a lány ilyen érzelmeket, ilyen hamar. Egyszerűen nem akarom hogy vele is azt csinálja. Ő nem lehet a következő játékszere. Túl jó ehhez. Túl ártatlan. Nem okozhat neki ekkora fájdalmat. Nem alázhatja meg ennyire. Nem ismétlődhet meg a tavalyi eset.

- Naaa. Biztos tudod csak nem akarod elmondani. Mi az? Csak nem félsz hogy elcsábítom a sármommal? - cukkolt, de nem szakadt el a cérna. Vissza kell fognom magam. Nagy levegőket vettem és lassan fújtam ki.

Megpróbáltam elmenni mellette, de a kezével megfogta a mellkasom és belesuttogott a fülembe.

- Nyugi, csak egy körre kell a csaj. Utána megkaphatod. - hallottan undorító halk hangját, én pedig nem bírtam tovább visszafogni magam. Teljes erőmmel nekiestem, és leterítettem a földre. Ahogy láttam nem lepődött meg ezen a lépésemen. Sőt, ezt akarta elérni. Ki akart hozni a sodromból, és a legjobb módszert választotta.

Will próbált visszafogni a vállamnál, de ellöktem, és arra koncentráltam hogy ott üssem Jacobot ahol csak tudom.

- Ne merj a közelébe menni! - mondtam miközben ütöttem, de pechemre ő erősebb nálam, így csomószor én kerültem alulra. Kidagadtak az erek a kezén, és ütött. Egyre többet, és egyre többször. Éreztem ahogy a meleg vér folyik az arcomon, de nem törődtem vele. Mindent megpróbáltam hogy felülre kerüljek, aztán amikor sikerült ütöttem. Észre se vettem hogy idő közben körénk gyűlt egy csomó ember, és mindenki az eseményeket nézte. Szurkoltak, néhányan azt ordibálták hogy hagyjuk abba, néhányan pedig videóztak. Ahogy a diákok, úgy a tanárok is felfigyeltek a verekedésre. Ordítottak hogy azonnal hagyjuk abba, de nem tettük. Nem értem ilyenkor mit várnak. Hogy a diákok tapsra befejezik mintha mi se történt volna?

Megint én kerültem felülre, és épp ütöttem volna, amikor megláttam egy ismerős alakot. Angel igyekezett felénk, áttörve a tömegen. Amint megláttam abbahagytam a püfölést és kifújtam magam. Jacob sem ütött többet, ő is Angelt figyelte hátrahajtott fejjel. Amikor odaért, elrettenve figyelt kettőnket. Félelmet láttam a szemében, ami egyáltalán nem tetszett. Nem akartam ezt kiváltani belőle.

- Mi az istent művelsz? - nézett minket kétségbeesetten. Ránéztem Jacobra, akinek már felismerhetetlen volt az arca a vértől, egy utolsót ütöttem rajta, majd felálltam és bementem a férfimosdóba ott hagyva mindent és mindenkit. Szerencsére a mosdó üres volt.

Nem voltam beszélgetős kedvemben, le kellett nyugodnom. Próbáltam lelassítani a légzésem és a szívverésem, azonban meghallottam az ajtó nyitódását, majd csukódását. Azt hittem hogy Will lesz az, vagy az egyik tanár, de Angel állt ott.

- Hogy kerülsz ide? - kérdeztem kicsit még mindig idegesen az előbbi adrenalinszint miatt. - Menj ki, ez a fiúmosdó. - mutattam az ajtóra, de nem mozdult.

- Nem. - mondta magabiztosan. - Elmondanád hogy mi volt ez az előbb? Ki volt az a srác? - kérdezte idegesen és mintha kicsit aggódva.

- A bátyám. - válaszoltam, és lehajtottam a fejem. Kicsit azért szégyelltem magam, de ha jobban belegondolok Jacob megérdemelt minden egyes bevitt ütést amit kapott.

- És miért verekedtetek? - kérdezte miközben közelebb jött hozzám és amikor odaért nekilökött a pultnak. Más szituációban tetszett volna ez a mozdulat, most viszont minden porcikám sajgott.

Gondolkodtam a válaszon, de végül nem tudtam mit kéne mondanom. Az túl nyomulós lett volna hogy "rajtad", viszont ha azt mondom hogy "semmin" úgysem hiszi el.

Megtámasztottam magam a pultnál, ő pedig leguggolt hogy kivegyen a táskájából vattakorongot és fertőtlenítőt. Nem értettem miért vannak ilyenek nála, de inkább ráhagytam.

Amikor felállt közelebb jött, én meg elfordítottam a fejem mert nem akartam hogy így lásson, összeverve, véresen... Azonban lábujjhegyre állt és az államnál megfogva maga felé fordította a fejem. Nagyon közel volt az arcunk, és olyan gyönyörű volt hogy nem tudtam levenni róla a szemem. A légzése felgyorsult, és mintha kezdett volna rosszul lenni. A vért nézte az arcomon, gondolom nem tudta hogyan kéne hozzákezdenie. Már úgymond kapkodta a levegőt és a szeme is kezdett vöröses lenni, amikor lehajtotta a fejét és hátrébb lépett egyet.

- Hé, minden oké? - kérdeztem és megpróbáltam felemelni a fejét, de elhúzta. Felkapta a táskáját, és kirohant. Az egész jelenet nagyon fura volt, de lehet hogy csak nem bírja a vért.

Viszont engem idő közben Angel puszta jelenléte is megnyugtatott. Nem hagyhatom hogy ezek az érzelmek átvegyék az irányítást felettem. Múltkor amikor ilyet - vagy inkább ilyesmit - éreztem, megbántam.

Megfordultam, és belenézve a tükörbe alig ismertem magamra a sok vértől úgyhogy megmosakodtam. Amikor végeztem nagy levegőt vettem és kimentem a mosdóból. A folyosón - ahol alig 5 perce véresre vertük egymást Jacobbal - most alig volt valaki, úgyhogy én is kimentem a suli elé a többiekhez. Ott vártak rám mind a négyen, és megdicsértek amiért kiálltam Angelért. Tényleg ez történt volna?