Why didn't you? ✔️

^ 6. Rész ^

- Magasabbra apa! Repülni akarok! - kértem nevetve, a hintában ülve. Gyerekkorom legkedvencebb játszóterén voltunk és az idő tökéletes volt, aztán egyik percről a másikra borús lett, de ez nem tartott vissza. Rajtunk kívül senki nem volt ott. Egyre nagyobbra, és nagyobbra mentem fel a levegőben. Csak nevettem, és nevettem. Minden tökéletes volt.

Azonban egyszer csak apa nem lökött meg többet és nem értettem, miért. Hátra néztem, és egy ember - vagy egy ember szerű lény - mögötte állt, ráhajolt a nyakára, és felső két fogát belemélyesztette a nyakába. Szívta a vérét. Nagyon megijedtem. Amikor a pasas észrevette hogy figyelem, abba hagyta, és felém indult. Ahogy elengedte apát a teste összeesett a földön. Az ember szája tiszta vér volt, de még a ruhája is. Kiugrottam a hintából és futni kezdtem, de ő hirtelen elém termett és fellökött mire én a földre estem.

- Gyere kislány, játszunk egy kicsit, mit szólsz hozzá? - vigyorgott rám, és az arca hirtelen átváltozott. A szeme vörös lett, vámpírfogai előjöttek, és vicsorogva elindult felém. Nem tudtam mit csináljak, teljesen lefagytam. Ez egy vámpír? De hát ilyenek nem léteznek. Vagy mégis? Azt kívántam bárcsak megmenekülnék valahogy. Bárcsak apa jól lenne. Bárcsak minden olyan lenne mint 5 perccel ezelőtt. Becsuktam a szemem, lehajtottam a fejem, és torkom szakadtából üvöltöttem egyet. Ekkor azonban kisütött a nap, én meg felemeltem a fejem. A vámpír éppen égett a nap felé fordulva, én pedig nem tudtam levenni róla a szemem. Térdre esett és porrá lett. Amikor eltűnt feleszméltem, felálltam, és megfordultam. Apa ott állt a hinta mellett, véresen, de a sebe eltűnt. Mintha nem is lett volna ott semmi. Oda rohantam hozzá, azonban amikor hozzáértem szinte köddé vált. Eltűnt.

Felébredtem, és kapkodtam a levegőt.

- Hé, Angel! Jól vagy? Semmi baj. Megint rosszat álmodtál? - kérdezte tőlem James az ágyam szélén ülve. Nyugtatóan hatott rám a jelenléte, valahogy mintha biztonságban éreztem volna magam.

Nagyot nyeltem és bólintottam. Körülnéztem és furcsán realizáltam hogy a szobámban vagyok, az ágyamban. Feljebb ültem és Jamesre néztem.

- Mi történt? Hogy kerülök ide? - néztem körbe újra.

- Rosszul lettél. Összeestél amikor felértél a lépcsőn. Nem tudtam mit csináljak úgyhogy ide hoztalak. Először kórházba akartalak vinni, de a fiúk meggyőztek hogy először csak nézzük meg hogyan leszel. - magyarázta aggódó tekintettel. - Srácok, felébredt! - szólt a többieknek megemelve a hangját, akik hallottam ahogy felállnak lent a kanapéról és trappolnak fel a lépcsőn. Be is jöttek a szobámba és furcsállva néztek engem. Láttam hogy kérdezni akarnak valamit, de nem tették, én meg inkább nem faggattam őket.

- Mennyit aludtam? - kérdeztem végül Jamestől.

- 3 órát.

- Oké. - ültem fel teljesen és megkorgott a hasam. - Akkor összeszedem magam és csinálok pizzát mert éhen halok. - mondtam, mire James felállt az ágyamról hogy fel tudjak kelni.

- Késő. Láttuk amiket vettél és éhesek voltunk, úgyhogy már csináltunk. Gondoltuk hogy éhes leszel amikor felkelsz ezért félretettünk neked. - mondta Will.

- Köszönöm fiúk. Aranyosak vagytok. - mondtam őszintén.

- Tényleg? - vigyorgott az egyik szőke hajú magas srác komiszan, mire a többiek is elmosolyodtak.

- Na jó, visszaszívom. - forgattam a szemem, aztán bementem a fürdőbe, és bezártam az ajtót.

Megmostam az arcom és megpróbáltam elterelni a gondolataimat az újabb rémálomról. Kimentem a fürdőből majd a szobámból, azonban a folyosón Jamessel találtam szembe magam. Megfogta a kezemet, és berángatott az enyémmel szembeni szobába.