Why didn't you? ✔️

^ 11. Rész ^

- Dylan szemszöge -

Abban a pillanatban ahogy odaértünk, csak annyit láttunk, hogy egy vámpír éppen Angel vérét szívja. Már sokszor láttam ilyet, hiszen én ebbe szinte bele születtem, mégis borzalmas volt nézni. James teljesen ledermedt, szinte földbe gyökerezett a lába. Egy normál ember mint ő ilyenkor csak annyit lát hogy valami, vagy valaki Angelre van hajolva, két fogát a nyakába mélyeszti, és szívja a vérét. Ijesztő lehet így kívülről. Még nekem is az volt kicsit.

Azonban pár korty után a vámpír rosszul lett. Nemtudom miért, vagy hogyan, de rosszul lett Angel vérétől. Kihasználva az alkalmat, felkaptam egy faágat, és teljes erőmmel fejbe vágtam vele. A vámpír össze esett és eszméletét vesztette, de nem halt meg. A férfi 40-50 év között lehetett, jó kiállását elrontotta a vér a szája sarkában és a borostáján.

Angel földbe gyökerezett lábakkal, vérző nyakkal, és kisírt szemekkel állt előttem. Alig vett levegőt és az előtte fekvő alakot kémlelte, rémülettel a tekintetében. Azt hittem hogy őt is ugyan úgy bele nevelte az apja ebbe, mint engem anya, de úgy tűnik tévedtem. Hirtelen megindult felém, és amikor odaért átölelt. Meglepődtem, hiszen nem számítottam erre a lépésére, de mégis gyengéden fogadtam az ölelését. Mikor elengedett két ujját a sebhez érintette és megvizsgálta a vért a kezén.

James a vámpír összeesett testét figyelte. Azt hiszem lesz mit elmagyaráznom nekik ha haza érünk.

Pár percig még mindketten le voltak sokkolódva, aztán megtörtem a csendet.

- Induljunk el vissza. Nem halt meg, bármikor magához térhet. - néztem a földön heverő testre. Angel aprót bólintott, majd mindhárman megfordultunk, és elindultunk.

Az utunk csendben telt, senki nem szólalt meg. Csak a lépteink hallatszottak az esti, kellemes csendben. Kíváncsi lettem volna hogy milyen gondolatok lehetnek a mellettem sétálók fejében. Gondolom mindketten megijedtek, és még nem fogták fel teljesen hogy mi történt. Én sok ilyen esettel találkoztam már, anya arra tanított hogy meg tudjam védeni magam. Hogy ne blokkoljak le és tudjam mit kell tennem. Ilyenkor a lehető leggyorsabban kell cselekedni, mert ezek a lények erősebbek és gyorsabbak nálunk. Az én véremben is benne van az újraéledés édesanyám miatt, úgyhogy nagyon kell vigyáznom. Egy pici hiba, és én is vérszívó leszek. Óvatosnak kell lennem. Viszont most, hogy itt vagyok, Angelre is ugyan úgy vigyáznom kell - ha nem jobban -, mivel egy vércsalád vagyunk. Legalábbis félig. Már csak azt nem értem, hogy miért lett rosszul a vámpír Angel vérétől. Hiszen ugyan annyira ember mint James.

Idő közben hazaértünk, úgyhogy ledobtam a kabátomat és a cipőmet a többiekkel együtt. Éreztem a feszültséget a levegőben, de nem hoztam szóba.

- Hol van fertőtlenítő? - kérdeztem Angeltől. Nem válaszolt, csak elindult a fürdő felé én pedig követtem. Kicsit kutakodott amit eléggé furcsálltam, hisz itt lakik, de végül megtalálta azt ami nekem kellett. Vissza mentünk a konyhába, leült egy székre, én meg elkezdtem fertőtleníteni a sebét.

- Oké, elmagyarázná nekem valaki hogy mi a fasz volt ez? - akadt ki James. - Ki... azaz mi támadta meg Angelt? És miért? - kérdezte kezdetben idegesen és kicsit kiakadva, majd aggódva nézett Angelre.

- Mindent elmagyarázok, csak kérek egy percet. - néztem rá a vállam felett, majd vissza fordultam Angel felé. - Csípni fog. - figyelmeztettem. Bólintott, majd amikor hozzáért a vatta a bőréhez egy kicsit felszisszent. Tettem rá egy ragtapaszt, és már meg is voltunk. Felálltam, és hoztam Angelnek egy pohár vizet a vérveszteség miatt. Már kezdtem volna mondani hogy mi történt, amikor Angel megelőzött.