Why didn't you? ✔️

^ 3. Rész ^

- Szeptember 1. Vasárnap -

- Kicsim! Kicsim, kelj fel, hasadra süt a nap. - ébresztett apukám. Boldogan mosolyogtam, és felültem az ágyamon.

- Jóreggelt. Mit csinálunk ma? - kérdeztem érdeklődve egy kisebb ásítás kíséretében.

- Meglepetés! Gyerünk, gyerünk, mindjárt kész a reggeli, siess. - simogatta meg a fejemet, majd kiment a szobámból. Gyorsan felöltöztem meg arcot mostam.

Kimentem a konyhába, azonban amit akkor láttam hihetetlennek tűnt. Mintha egy mesébe vagy egy ijesztő horrorba kerültem volna. Apukám ott feküdt a földön, vére beterítette a padlót. Csak egy fekete alakot láttam kirohanni a házból. Hirtelen nem tudtam mit csináljak. Odamentem hozzá, és letérdeltem mellé.

- Ne, ne, ne!! Ez nem lehet igaz. Apa, kérlek ne! - üvöltöttem, és azonnal ömleni kezdtek a könnyeim. Egy harapás volt a nyakán, ami két fognyomból állt, és nagyon vérzett. Nem értettem semmit. Mi csinálta ezt? Hogy történhetett ez? Miért?

Rászorítottam a kezem a sebére, és rádőltem a testére. - Kérlek apa! Kérlek! - könyörögtem. Úgy zokogtam, mintha dézsából öntötték volna. Rátettem a másik kezem a nyakára az állkapcsa alatt hogy mérni tudjam a pulzusát, ahogy tanította... Viszont nem volt neki... Megint ráborultam, és teljes torkomból üvöltöttem, sírtam.

- Angel! - hallottam halkan. Nem tudtam hogy honnan hallom ezt. Biztos képzelődök. - Angel! - mondta újra hangosabban. Ránéztem apámra, és nyitva volt a szeme. - Angel!

- Angel! Angel, jól vagy? - láttam meg Jamest. Aggódva nézett engem az ágyam mellett térdelve. - Csak egy rossz álom volt, nyugi. Itt vagyok. - nyugtatott. Közben furcsállva nézett, szemöldökét összeráncolta. Nem értem egyáltalán hogy kerül ide. - Teljesen meg vagy izzadva, gyere, ülj fel. - aggódott. Ekkor vettem észre, hogy Jamesnek igaza van. Totál meg voltam izzadva, és könnyes volt az arcom. Segített felülni és nekidöntöttem a hátam a falnak.

- Hogy kerülsz ide? - kérdeztem.

- Oscar hívott hogy nem tud elérni téged és nézzek rád. Jól vagy?

- Igen. Köszönöm. - mondtam őszintén. Tényleg rendes tőle hogy átnézett. - Hogy jöttél be? Bezártam este az ajtót.

- Igen az zárva volt úgyhogy máshogy kellett megoldanom- óvatosan az ablak felé nézett, és mindketten halkan felnevettünk.

- Jó hát én szerintem elmegyek letusolni. - mondtam zavaromban.

- Jó ötlet. Én pedig távozok ott, ahol bejöttem. - mondta, és elindult az ablakom felé.

Eddig rendes volt hozzám, úgyhogy gondoltam most egy kicsit én is az leszek.

- James?

- Igen? - nézett vissza.

- Nem akarsz maradni kicsit? Mondjuk reggelizhetnénk együtt. - mondtam, és a takaró szélét piszkáltam zavaromban. Látta hogy zavarban vagyok és tetszett is neki a helyzet.

- Hát, nem is tudom. Szeretnéd hogy maradjak? - szekált tovább. Kezdett felmenni bennem a pumpa amit észre is vett.

- Najó én most elmegyek letusolni, te meg csinálj amit akarsz. - zártam le ennyivel, és elindultam a fürdő felé.

- Amit csak akarok? - méregetett huncut mosollyal. Persze én ettől csak még vörösebb lettem, amit észre is vett.

- Arrgh. Annyira utállak. - fordítottam hátat, és bezártam a fürdő ajtaját. Még hallottam ahogy röhög, aztán kimegy a szobámból. De nem az ablakon át.

▂▃▄▅▆▇█▓▒░ ░▒▓█▇▆▅▄▃▂

Kb 20 perccel később kiléptem a fürdőből törülközőben és átöltöztem. Végig az álmomon gondolkodtam de nem jutottam semmire. Az egész olyan volt mintha nem is álom lenne hanem inkább egy emlék. Mintha egyszer már megtörtént volna.

Apám látványa viszont teljesen visszahozta az emlékeket. Kellemes, mégis fájdalmas volt újra látni az arcát, a mosolyát és hallani a hangját. Próbáltam kiverni a fejemből de nem sikerült. Folyton beugrott a kép ahogy ott fekszik a földön, véresen, azzal a fura harapással a nyakán.

Össze szedtem magam, zsebre raktam remegő kezem és inkább elindultam a konyhába. Lefele menet persze elbotlottam a lépcsőn. Láttam a szemem sarkából hogy James ezt végignézte, de amikor ránéztem azonnal elkapta a tekintetét.

- Kész a reggeli. - rakta le elém a tányért rajta rántottával meg zöldséggel.

- Te csináltál reggelit? - lepődtem meg.

- Nem vagyok olyan rémes mint azt gondolod. - nézett őszintén a szemembe. Erre én csak megforgattam a szemem és gondolatban hozzá tettem egy "aha"-t. - Mit álmodtál? - kérdezte, és elindultunk az étkező felé. Elgondolkodtam hogy mit is kéne mondanom, aztán végül arra jutottam hogy nem akarok hazudni neki.

- Nem akarok beszélni róla. - mondtam, miközben leültem egy székre az étkezőben és turkálni kezdtem a tojásrántottámat.

- Oké, de ha már itt fáradoztam legalább ne turkáld hanem edd meg. - nevetett rajtam. Én is elmosolyodtam, és enni kezdtünk.